○Jimin pov.○
- Láttad az üzenetet ? Megvan az új áldozatuk. Most láttam kiesni a kártyát Dongryul szekrényeből. - Legjobb barátom ült mellém, maga mögé tekingetve, mintha csak követnék őt, aztán amint leült, rám nézett, s enni kezdett. Nos nem tartott sokáig, az érdeklődése, az egyszer biztos.
- Úgy hallottam, rámászott Taemin húgára, ráadásul tudod, hogy legszívesebben kitörölném azt a csoportot, de egyszerűen állandóan visszatesznek, így inkább csak nem figyelek rá.
- Nem biztos, hogy ezt jól teszed. Mi van, ha pikkelni kezdenek rád emiatt ? - Ráncolta össze szemöldökét ijedten. Kis termete miatt, rendkívül kerüli az olyan helyzeteket, amiből vita alakulhat ki, hiszen nem igazán tudná megvédeni magát, elmondása szerint.
- Szarok rá. Fulladjanak bele a kis játékukba.
- Ne mondj ilyet, még a végén meghallják.
- Beomgyu. Nem félek. - Ráztam meg fejemet. Engem valóban nem érdekelt, hogy mi van azokkal a rohadékokkal, akik tönkreteszik az emberek életét egy időre.
- Pedig téged elnézve, lehet nem ártana.
- Mire célzol ? - Vontam fel szemöldököm, mikor pontosan jól tudtam, hogy miről beszél. Rengetegszer a tudtomra adta, hogy az én testalkatommal, és a magasságommal nem fogom tudni megvédeni magam, már pedig ez nem így van.
- Tudod jól. Én csak látom magam előtt, ahogy ketté törnek, mint egy fa darabot.
- Én foglak ketté törni téged. - Morrantam fel. - Nem vagyok gyenge. És amúgyis, az lesz az utolsó napjuk, ha kikezdenek veled vagy velem.
- Mi lenne velem, az én védelmező barátom nélkül. - A magasba emelte karjait, és vigyorogva dőlt rám, majd ölelt át szorosan, mire megrázva vállaimat, próbáltam letuszkolni magamról.
- Az biztos, hogy nem élnél sokáig. - A következő pillanatban, az ebédlőben ülő diákok telefonja egyenként szólalt fel, s mindenki azonnal kezébe kapta telefonját, hiszen pontosan tudták, hogy mit jelent. Elkezdődött. Beomgyu mellettem alsó ajkára harapva nézte telefonja képernyőjét, mire közelebb csúszva hozzá, lestem bele én is. A felvételen, - amit élőben közvetítenek - Kim Dongryult áztatta el egy felmosó vödör vize, ami aztán a fején is landolt. Frusztráltan, üvöltve egy nagyot, ragadta meg a vödröt, s vágta földhöz, majd szaladni kezdett, míg a kamera követte minden egyes lépését, s azokét is, akik azonnal utána iramodtak. - Na jó, inkább ne nézd tovább. Egyáltalán nem értem, hogy mire jó ez az egész. Baszki, a fejükre ejtették őket, kiskorukban ? - Csattantam fel, mire Beomgyu a számra tapasztotta tenyerét, ijedten nézve rám. Értetlenül fogadtam tettét, mire elénk biccentett, én pedig arra fordítottam fejemet. Pár asztallal arrébb, szemben velünk üldögélt a négy rohadék közül az egyik, aki...aki kevésbé olyan faszfej, mint a többi. Taehyung szemöldökét felvonva, ajkain egy apró, félmosollyal nézett egyenesen szemeimbe, mire én lelökve barátom kezét számról, hányást imitáltam a fiút nézve, ki ahelyett, hogy elindult volna, és megkeserítse most az én életem, csak hátravetve fejét elnevette magát. Talán az őszintén kimutatott gyűlöletem tette.
- Megőrültél ? Azt akarod, hogy megverjenek ? - Egy csapást mért vállamra, majd egyszerűen megfogva csuklómat, húzott fel az asztalról, majd szitkózódva rágatott ki az ebédlőből. Hát akkor viszlát Kim Taehyung.Sziasztok. Remélem tetszeni fog nektek ez a történetem is. Nem igazán tudtam vele várni, szóval kitetteem
Remélem ezt nem kell majd szüneteltetnem, mivel vannak hozzá ötleteim, de valószinűleg hetente egy rész várható💜
Az első egy-két rész persze nem olyan jó, vagy érdekes, de ígérem, a további részek izgalmasabbak leszneek💜
Boldog szülinapot Hobii🥺💜
Ott már másnap van, így ünnepelheti a szülinapját🥺💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜
YOU ARE READING
EXIT Jikook ff.
FanfictionAhogy ajkai habozva, félve és teljesen bizonytalanul az enyémhez értek, éreztem, amint megremeg egész testében. Éreztem tenyerét tarkóm felett, de csak egy pillanat elteltével csúsztatta bőrömre. Szemeim a döbbenet hatására nyitva voltak, így láttam...