EXIT Jikook ff.

25.

○Jimin pov.○

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egyáltalán nem élveztem ezt a dupla randit, hiába elleneztem annyira az elején; és meg kell, hogy mondjam, Yoongi is elég jó fel. Mondjuk Beomgyu beszámolóiból már rájöttem, hogy nagyjából milyen is lehet, de megtapasztalni még jobb. Őszintén megvallva nem igazán tudtam elhinni, hogy mikor a párjáról beszél, akkor ugyanarra a szemelyre gondolunk. Igen, bocsánatot kért, egyszer sem bántott senkit, és tudom, hogy nem kellett volna előíteletesnek lennem, de volt bennem kétely. Ezt viszont semmi pénzért nem adtam volna más tudtára. Yoongi nem tűnt egy olyan fiúnak, aki meg tud lenni egy kapcsolatban, de ténylegese kellemesen csalódtam benne. Van humora, kedves, és nagyon aranyos, ahogy odafigyel Beomgyura. Most már biztos vagyok, hogy Yoongi nem olyan, mint hittem, és ő tökéletes a barátom számára. Ami pedig Jungkookot illeti, nem hiszem el, hogy mindig meg tud lepni. Ugyanazt kértük mindketten, s mikor kihozták nekünk, ő elkezdte felszeletelni a tányérján lévő húst, majd mikor végzett, kicserélte tányérunkat egy igazán megnyerő mosoly kiséretében. Hát én ott menten elolvadtam, s azt hittem, hogy ma már nem is érhet több meglepetés. Aha, gondoltam ezt. Mikor már végeztünk az evéssel, a pincér jött oda hozzánk, egy nagy csokor vörös rózsával, és Jungkooknak nyújtotta, aki megköszönve elfogadta azt, majd felém fordult, miután a pincér elment.
- Jimin, tudom, hogy a kapcsolatunk nem indult olyan zökkenő mentesen, kezdve ott hogy hogyan viselkedtem nem is tudom mennyi ideig, keresztül azon, hogy akkor ott megcsókoltalak a raktárban. - Mondta, és közben zavartan megköszörülte torkát, mire döbbenetem és zavarom ellenére muszáj volt egy halk kuncogást elengednem. Időközben felállt a helyéről és felém indult meg, majd megállt előttem, és meglepetésemre letérdelt a székem mellett, vagyis előttem, hiszen közben én is kifordultam felé. - Tudom, hogy még csak randizgatunk, és talán nem kellene ilyen gyorsan haladnom, de az az igazság, hogy nem tudok már tovább várni. Igyekszem olyan pár, társ lenni, akit szerethetsz, akivel jól érezheted magad, és akit mindig magad mellett akarsz tudni, és szeretsz a végsőkig, mert én pontosan ezeket érzem az irányodban. Jiminie, lennél a párom ? - Nem válaszoltam azonnal, hiszen kellett egy kis idő, mire felfogtam, hogy mit mondott nekem, és kérdezett tőlem, de mikor megláttam kissé kétségbeesett arcát, rájöttem, hogy talán túl sokáig is voltam csendben. Hevesen kezdtem el bólogatni, s nem tehetek róla, de könnyezni is elkezdtem, miközben kinyögtem egy igent, és a nyakába borultam. Szorosan öleltem magamhoz, még ebben a kicsavarodott pózban is, majd csak annyira hajoltam el tőle, hogy ajkaira tapadhassak. A csókot készségesen viszonozta, de mikor belemosolyogtunk a csókba, muszáj volt elvállnunk egymástól, így homlokunkat a másikénak döntöttük, s csak élveztük egymás közelségét.

[...]

- Beomgyu, nem láttad a nyakláncomat ? - Kiáltottam fel a fiúnak az emeletre, ki ezután kinézett Yoongival közös szobájukból, s a lépcső tetejéről kiabált vissza. Már egy ideje össze-vissza járkálok a házban, hiszen már késésben vagyok, de egyszerűen sehol sem találtam azt az Istenverte nyakláncot. Emlékszem, hogy levettem, míg fürödtem, de utána valahova ismét leraktam, csak arra nem emlékszem, hogy mégis hova.
- Amit Jungkooktól kaptál ?
- Beom...- Megrökönyödve álltam meg a keresésben, mikor meghallottam egykori párom nevét, s ajkaimat beharapva néztem barátomra. Felsóhajtott, majd megindulva felém lejött a lépcsőn és egyenesen elém állt. Kezeimet megfogva nézett szemeimbe mélyen, s szomorúan somolygott.
- Jimin, három éve történt...tudom, hogy nagyon megviselt, hogy még most sem léptél túl rajta, de nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. Önző módon itt hagyott téged, és még csak nem is keresett. Jobb lenne, ha egyszerűen csak kivernéd őt a fejedből, mert ez így nem jó neked. - Mondta óvatosan, s vigasztalóan, mire lesütötten szemeimet. Tenyerembe csúsztatott valamit, majd összezarta öklömet, amibe a nyakláncot rejtette. Azonnal felvettem az ékszert, hisz nem láttam ertelmét nem hordani, mivel mikor nem volt rajtam, rosszul éreztem magamat. Jungkooktól kaptam.
- Megyek dolgozni, Beom, majd jövök.
- Jimin, csak gondolkozz el azon, amit már nem is tudom hanyadjára mondtam, kérlek. - Visszafordulva az ajtóból megláttam könyörgő szemeit, de csak keserűen elmosolyodtam és intettem neki, ezután pedig elhagytam közös házunkat. Igaza van, én is tudom jól, hiszen nem egy alkalommal közölte már velem ezeket, de egyszerűen képtelen vagyok azt tenni, ami a legjobb lenne. Nem ment eddig egyszer sem, bárhogy is próbálkoztam, így inkább abbahagytam. Munkahelyem felé vettem az irányt autómmal, odaérve pedig boldogan köszöntem munkatársaimnak. Jun már ott állt a pultban, és vigyorgott rám, mire elnevettem magam idétlen ábrázatán, és átöleltem. Ő az, aki már az első munkanapom óta segít engem, és ez idő alatt nagyon jó barátok lettünk, bár az utóbbi időben eléggé kimutatja a vonzódását felém. Nem zavar, őszintén kissé jól is esik, mikor bókol, vagy közeledik. Hiszen nem volt senkim sem utána. Ő pedig...magas, kellően szálkás testalkata van, sötét barna haja, és iszonyatosan jóképű is mellé.
- Jó reggelt, Jun.
- Neked is drága Jiminem. Hogy vagy ma reggel ?
- Megint nem találtam a nyakláncomat, szóval majdnem elkéstem, és csak reménykedhetek, hogy nem sétálnak be ide rendőrök, amiért gyorsan hajtottam. - Sóhajtottam fel, mire elkuncogta magát.
- Akkor ne hord az ékszert. Csak rakd ki valahova, ahol jól látod és ennyi, nem fogod elhagyni. - Időközben már felvettem a kötényemet, ami az egyenruha része. Igazából a kávézó tulajdonosa ezt nem viszi túlzásba, egy fehér ing, és egy fekete farmer - plusz az itt kapott kötény - a kötelező előírás. Ő neki dőlt mellettem a pultnak a hátával, míg én az egyik vendéget szolgáltam ki. Szokása sokszor csak nézni engem, mikor dolgozom. Az elején ez zavart, de aztán belenyugodtam, hiszen élveztem hogy közben beszélgethetek vele és nem unatkozok. Persze, ha szükséges volt, meg hívta valaki, akkor dolgozott, szó sem volt arról, hogy másra hagyja a munkát, szimplán csak ő is szerette élvezni. Mikor idejöttem aggódtam, hogy nem fogom kedvelni ezt a munkát, vagy nem fogok tudni beilleszkedni, hisz hiába nem ismerkedni jöttem ide, hanem dolgozni, attól még fontos volt számomra, hogy jól kijöjjek a munkatársaimmmal. De mikor első napomon feszengve álltam a pultban, és Jun mögém állva rácsapott a fenekemre, azt kiáltva, hogy ,,Mit izgulsz kicsi bogyó ?,, onnantól már egyáltalán nem volt bennem ideg. Nagyon jól kijöttem vele, és nem tagadom, tényleg baromira jó srác, mind személyiségileg és kinézetileg is.
- Ez egyáltalan nincs benne a tervben. Nem szoktam le venni, csak ha nagyon muszáj.
- Miért olyan fontos az neked ? Ez csak egy ékszer, ha egyszer elhagyod, majd veszel egy másikat.
- Mert olyantól kaptam, aki egykor az életemet jelentette.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt a fő cselekmény, amire alapult a story, és azért jött így ,,minden felvezető nélkül,, mert valljuk be, unalmas lett volna olvasni a semmit, míg eljutunm idáig. Ne aggódjatok, nem lesz kusza, hogy miként és miert jutottunk el oda ahova, a későbbiekben sor kerül mindenre.💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜