EXIT Jikook ff.

28.

○Jimin pov.○

A nap egészen eseménytelen volt, egészen addig, míg egy vendég be nem sétált az üzletbe. Amint ideért a fiatal srác a pulthoz, nem szólalt meg, csak végig mért engem párszor beharapott ajkával, - már amennyire tudott a pult miatt - sejtettem, hogy ennek nem lesz valami jó vége. Megköszörültem torkomat, mivel pontosan jól tudtam, hogy nem állhatok le veszekedni egy vendéggel, mert én jövök ki belőle rosszul, ezért is erőltettem magamra egy mosolyt, s szólaltam meg.
- Mit adhatok ?
- Magadat, cica. - Rám kacsintott, s válasza miatt, lehunytam szemeimet, majd újra szóranyitottam ajkaimat.
- Uram, kérem, mit adhatok ?
- Ah, tetszik ez a megszólítás. Szereted a kinket is ? - Szemöldökét felvonva nézett rám, de ajkain meg mindig ott virított az az undorító perverz mosoly. A pult szélét kezdtem szorongatni, hogy levezessem valahogy a dühömet és ne pofozzam fel itt helyben, de nem nagyon akart összejönni. - Elvinnélek egy körre, cica, csak add meg a számod. Vagy gyere velem most. Eskü a dupláját fizetem annak, amit itt kapsz.
- Sajnos ő már foglalt, úgyhogy ideje lesz menni, cica. - Mielőtt megszólaltam volna, Jun hangját hallottam meg magam mellől, s éreztem hogy átkarolja derekamat, majd mikor látta, hogy a srác előttünk újra megszólalna, egyszerűen csak maga felé fordított és ajkaimra tapadt. Meglepődtem, ez nem is kifejezés, de gyorsan kapcsoltam, és lehunytam szemeimet, hiszen tudtam, hogy ezt a fiú miatt csinálja, hogy szépen lekoptassa. Nem ez az első alkalom, hogy valaki fel akar itt szedni, ami megjegyzem, rohadtul idegesít, de Jun mindig kimentett, hogy ne kelljen verekednem, hogy aztán feljelentsenek, de eddig egyszer se ment el addig, hogy megcsókoljon, szimplán átkarolt, és közölte, hogy ő a pasim. Nem tartott sokáig a csókunk, hiszen amint hallottuk, hogy a fiú bosszúsan elhagyja a kávézót, elvált tőlem. Nem néztem rá azonnal, hiába tudtam, hogy ő engem figyel, helyette oldalra fordítottam a fejemet, hogy ellenőrizhessem, tényleg lelépett-e a srác. Ám...nála sokkal rosszabbat láttam. Döbbent és tágra nyílt sötét, régen látott nagy szemeivel találtam szembe magam, s még ajkai is elnyíltak sokktól. Akárcsak nekem. Éreztem, hogy szívem hevesebben ver, és megszédültem, így a pultba kellett kapaszkodnom, hogy megtartsam magam. Hallottam, hogy Jun szólítgat engem, de egyszerűen nem tudtam rá figyelni. Képtelen voltam arra, hogy elszakítsam tekintetem az övéitől. Hirtelen elkezdtem kapkodni a levegőt és éreztem, hogy nekem ennyi elég volt. Amilyen gyorsan csak tudtam, eltűntem onnan, s egyenesen az öltözőbe siettem. Leültem a sarokba, s felhúzott térdeimre hajtottam homlokomat, miközben könnyeimnek utat adtam. Nem hiszem el, hogy újra itt van. Miért jött egyáltalán vissza ? Mi oka volt arra ,hogy újra besétáljon az életembe, és már az első percben ezt tegye velem ? Gyűlölöm, hogy látnom kellett. Talán tíz perc elteltével nyílt az öltöző ajtaja, majd éreztem, hogy valaki leguggolt elém. Imádkoztam, hogy ne ő legyen az, s mikor meghallottam Jun hangját, el nem tudom mondani, hogy mennyire örültem neki.
- Jimin...jól vagy ? - Kérdezte, s kezét térdemre csúsztatta. Felnéztem rá, majd megráztam fejemet. - Ki volt ő, és miért reagáltál így rá ?
- N-nem szeretnék beszélni róla.
- Megértem. - Sóhajtott fel lemondóan, de látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta, hiába számított rá. A következő pillanatban pedig felém nyújtott egy levelet, amiről tudtam, hogy ki küldte, anélkül is, hogy mondta volna. Egy teljesen - kívülről- üres, sima vörös boríték volt, pont olyan színű, mint a rózsáknak, mikor megkérdezte, leszek-e a párja. Felpattantam a földről, s táskámat is gyorsan felkaptam a hátamra, majd ahogy haladtam ki, visszakiáltottam Junnak, hogy mondja meg a főnöknek, hogy rosszul lettem. Utam egyenesen egy bárba vezetett, ahol délután lévén annyira nem voltak sokan. A pulthoz ültem le, s azonnal kertem magamnak két üveg sojut, miközben azt a rohadt levelet szorongattam kezeim között. Talán nem volt valami jó ötlet, de szünet nélkül ürítettem ki mind a két üveget egymás után, és kértem még kettőt utána, két pohár tömény vodkával. A pultos elég érdekesen nézett rám, de kiszolgált, hiszen ez a dolga. Sokáig csak ittam, és bámultam magam elé, biztos voltam benne, hogy már eltelhetett egy-két óra, ami azt jelentette, hogy lassan hét fele járhatunk, de őszintén ez egyáltalán nem foglalkoztatott, mikor állandóan bevillant Jeon Jeongguk sokkolt képe, ahogy engem bámul pislogás nélkül. Egy újabb fél üveg soju után vettem rá magam, hogy kinyissam a borítékot, és olvasni kezdjem a sorokat. Felhorkantottam ahogy a végére értem, és egyszerűen nem hittem el. Nem írt sokat, egyáltalán nem. Annyi állt benne, hogy nagyon sajnálja, amit velem tett, hogy még mindig szerelmes belém és rá se bírt nézni senkire, aki nem én vagyok. Leírta az új elérhetőségét, ha keresni akarnám, s hogy reméli, találkozunk még, mert jóvá akarja tenni, én pedig megbocsátok neki idővel. Minden amit írt, egyszerűen hazugságnak vettem. Lehetetlennek gondoltam azt, hogy ő szeressen engem azok után, hogy itt hagyott. És baromira bunkóságnak találtam, hogy egy rohadt levélben kér tőlem bocsánatot, miután eltűnt három évre. Gyűlölőm a tetteit. A pultos a vállamra csúsztatta kezét, s kicsit meg is rázta azt.
- Uram, kérem, menjen haza, már így is sokat ivott, még a végén kórházba kerülne.
- E-engem...az má' nem érdekelne. - Elkuncogtam magam azon, ahogy beszélek, majd lecsaptam az alkoholért járó pénzt a pultra, s egy üveg sojut felkapva, dülöngélve, de elindultam kifele a bárból. Amint kiléptem az ajtón, jobban mondva, kiestem rajta, realizáltam, hogy már sötét van.
- Ki kapcsolta le a villanyt ? - Morogtam magamba, majd az út szélén álló taxiig elbotorkáltam, és beülve lediktáltam a címet a sofőrnek, a levelet pedig, amit eddig a kezemben tartottam, belegyűrtem a zsebembe.

Hangosan dörömböltem az ajtón megállás nélkül, egészen addig, míg az ki nem nyílt, és a fiú haragos tekintetével találtam szemben magam. Amint meglátott, tekintete ellágyult, de ezzel együtt értetlenül nézett rám.
- Jimin, te...- Nem hagytam, hogy folytassa, egyenesen elé léptem, s lábujjhegyre állva ajakira tapadtam erőszakosan. Vállaira helyzetem két mancsomat, majd tolni kezdtem őt, s a bejárati ajtónak löktem. Ekkor már kezeimet nyakába akasztottam, és még szorosabban simultam hozzá. Először nem csókolt vissza, igyekezett ellökni magától, de olyan erősen kapaszkodtam, hogy nem ment neki, s látszólag belenyugodott, hiszen megmozdította száját, ezzel egyszerre pedig jelezte, hogy ugorjak, amit meg is tettem, így a következő pillanatban már az ölében találtam magam. Ahogy elindult velem, becsapta az ajtót, s gondolom, a nappali felé vette az irányt. Leült a kanapéra velem együtt, s szorosan ölelve derekamat vette at az irányítást csókunk felett, egészen addig, míg el nem váltam tőle, hogy most nyakára tapadhassak.
- Jhimin...Részeg vagy, álljunk le.
- Kit érdekel, kellesz nekem Jun. - Azt hiszem ennyi kellett neki ahhoz, hogy most ő legyen az, aki ostromolja nyakamat, én pedig készségesen kínáltam fel a helyet hozzá. Nem hazudtam, tényleg kellett nekem ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet. Szükségem volt rá. Felnyögtem, mikor erősebben szívta meg érzékeny bőrőmet, de egyáltalán nem zavart, sőt. Kezeit pólóm alá csúsztatta, s először csak csupasz derekamat markolgatta, majd ahogy simított egyre fentebb, úgy húzta le rólam pólómat is. Csípőmmel körkörös mozdulatokat végeztem, ezzel kicsalva belőle sóhajokat és apró morranásokat. Hamar leszedtem róla is a felsőjét, majd azonnal nadrágjához nyúltam, hogy lehúzzam róla, amiben segítségemre is volt. Ajkaival nem sokára újra megtalálta az enyémeket, miközben én nem hagytam abba a mozgást alfelemmel, s hogy jobban érezhessük egymást, hamar nyúlt ő is felém, hogy lehámozza rólam nadrágomat. Mikor lekerült rólam a ruhadarab, elfektetett a kanapén, és míg szájával újra nyakamat és felsőtestemet vette szélba, addig kezei combjaim felé vándoroltak, simogatva azokat. Kellemes volt, ahogy bánt velem, hiszen hevessége már eltűnt, sokkal inkább lágyan ért hozzám. Óvatosan cirógatta bőrömet, s ahogy lehunytam szemeimet, egy könnycsepp csordult végig arcomon, ahogy érintései lágysága eszembe juttatott egy emléket.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜