EXIT Jikook ff.

5.

○Jimin pov.○

- Mit csinálunk itt ?
- Hát...hoztam neked pár dolgot. - Kínosan elmosolyodva néztem szemeibe, s majdnem elnevettem magam értetlen ábrázatán, de annyira kellemetlenül éreztem magam, hogy még csak eszembe sem jutott rajta nevetni. Nem is értem, hogy miért keverem magam ilyen helyzetekbe. Táskámat kicipzároztam, majd fejre fordítva szórtam ki belőle mindent. Azonban teljesen megfeledkeztem arról, hogy nem csak az édességek voltak a táskámban, hanem a könyveim is, így szépen azokat is sikerült földre küldenem, Taehyung persze csak elröhögte magát a helyzeten és sokkos valómon. - Ne nevess már, elfelejtettem. - Kiáltottam fel, viszont a végére én is nevetni kezdtem.
- A tankönyvek nem valami jó ajándékok.
- Nem is azt kapod. - Ráztam meg fejemet, majd a segítségével visszapakoltam az oda nem illő dolgaimat. Percekig álltunk csípőre tett kézzel a rakatnyi édesség felett, de ő látszólag semennyire sem értette, hogy mi történik, aminek hangot is adott.
- Magyarázd meg kérlek. Nem értem.
- Hát én...bocsánatot akartam kérni a tegnapiért, amikor leteremtettelek, pedig te segítettél nekem, amit nem mellesleg nagyon köszönök, és csak jóvá akartam tenni, hogy segítettél nekem, és azt, hogy megbántottalak. - Taehyung nem szólalt meg, ami miatt aggódni kezdtem, hogy talán nem is fogja elnézni nekem az elhangzott szavaimat, amit meg is értenék, viszont mikor kikerülte az asztalt, és karjait széttárva vont egy ölelésbe eléggé megdöbbentem. Továbbra is hoztam kínos formámat, hiszen míg az ő kezei körém voltak fonva, és csak tartottam mellette karjaimat, miközben álltam, mint egy fa darab. Király vagy Jimin, csak így tovább. Nyökögtem is egy sort, ami után hallottam, hogy elkuncogja magát mély hangján a fülem mellett, így tudtam, hogy valószínűleg most is elég jól szórakozik rajtam. Mikor elhúzodott tőlem, vállamra fogott, és összeborzolta a hajamat is.
- Hát te nagyon édes pimasz hercegnő vagy. Hogy gondoltad, hogy bevásárolsz ennyi mindent, mi ? - Orromon végig húzta ujját, mire felhúztam azt, s már nem is tudom hanyadjára engedett ki ajkai közül egy apró kacagást. Mély, boldog hangja miatt kissé megborzongtam, de leplezve magam inkább félrenéztem. Az idő amit együtt töltöttünk, nem igazán állt sok érzelemből, hiszen én csak döbbenetet, és szemtelenséget tanúsítottam, ő meg szórakozottságot és egy kis dühöt, de semmi mást. Ezért már meg sem lepett, amint újból sokkos állapotba hozott azzal, mikor megéreztem ajkait szám sarkával érintkezni. Fejemet végtelenül lassan fordítottam vissza felé, de elnézve talán még őt is meglepte előző tette. Ajkait beharapta, szemei kissé kikerekedtek, és a nevemen kívűl, semmi más nem jött ki ajkai közül. Megráztam fejemet, majd kikerülve őt, felkaptam táskámat és a tető ajtó felé indultam el. Mielőtt beléptem volna a lépcsőházba, visdzakiáltottam neki, hogy tegye el az édességeket, majd már el is tűntem. Egyáltalán nem értettem, hogy mi történt, hiszen tegnap is majdnem megcsókolt, ahogy most is és...teljesen összezavart a tetteivel. Mikor kifordultam a folyosóról, egy adag víz zúdult rám, mire szemeimet összeszorítva, meglepetten töröltem meg arcomat, hogy lássak is valamit. Három lány állt előttem, pontosabban három elkényesztett ribanc, kezükben egy vödörrel, aminek a tartalma, ha jól sejtem, éppen rajtam landolt az előbb.
- Láttuk, ahogy Taehyung oppával feljárkálsz a tetőre, te kurva. Maradj távol tőled, mert ő a miénk. - Hangja olyan szinten nyávogós volt, hogy kénytelen voltam befogni füleimet. - Nézz rám, ha hozzád beszélek.
- Figyelj rám, kicsi lány. Rohadtul hidegen hagy, hogy miről hadoválsz nekem. Nem érdekel az ,,oppád,, és az sem, hogy mit akarsz tőlem. - Egyre közelebb sétáltam a lányhoz, aki lassan hátrált ijedt ábrázattal, miközben a másik kettő, csak csendben félreálltak. Jól is teszik. Hajamba túrtam, s kezemet a falra csaptam mellette, mire összerezzent. - De ha mégegyszer a közelembe jössz, és hozzám szólsz, vagy talán újból leöntesz, garantálom, hogy kitépem az összes hajadat. - Ezután ellöktem magam a faltól és dühösen siettem a szekrényemhez, hogy előkotorjam a váltóruhámat, hiszen semmi kedvem nem volt ázott ruhában haza sétálni, hogy aztán magyarázkodhassak, hogy miért nézek ki úgy, mintha egy tóba borultam volna hazfele. Miután megszereztem a ruháimat, a mosdóba siettem, majd táskámat a földre dobva kezdtem el lerángatni magamról a vizes ruháimat. Éppen pólómat vettem le, mikor a tükörből észre vettem a falnak tamaszkodó fiút, mire megugrottam ijedtemben, és szitkózódva fordultam felé.
- Ember, nem tudsz szólni, ha itt vagy ? Francért hozod rám a frászt.
- Kurvára nem tudod, hogy hol a helyed.
- Hát jól mondod baszki, már rég otthon lehetnék. - Forgattam meg szemeimet. Jelenleg túlzottan felidegesített az a három cafka, hogy még azzal is foglalkozzak, hogy Jeon Jeongguk előtt állok póló nélkül.
- Nem volt elég a verés, és a pofon ? Többet akarsz ?
- Na és te ? Mit szólnál, ha egyik nap lila és zöld foltokkal vegyítve mennél haza ? Ha ki kéne magyaráznod magad, hogy mégis mi történt veled, hogy miért vagy csurom vizes !? Örülnél neki, mi !? Teljesen csendben tűrnéd az egészet, ugye ? - Ökölbe szorított kezekkel jött felém, majd a falnak lökött, és öklét a csempének csapta. A korábba helyzet most megfordult, hiszen jelenleg én voltam az, aki a fal, és valaki közé szorult. Szinte vicsorított, ahogy rám nézett, majd mikor el akartam menni mellette, csuklómra fogott, s erősen a falhoz vágta, majd rászorított, mire felszisszentem. - Engedj el.
- Tudnod kéne befogni a szádat. Úgy magyarázol, hogy semmit nem tudsz rólam, szóval fogd be, míg szépen mondom, vagy nem fogok megkegyelmezni neked, és lassan már járni sem fogsz tudni a fájdalomtól. - Szinte minden egyes szó után erősödött a szorítása, mire már odakaptam másik kezemet, és teljesen tudatlanul kezdtem el könnyezni, amit amint észrevett, a falhoz szorított kezem felé kapta tekintetét, majd rám sem nézve, elkapva kezét kisietett a mosdóból. Csuklóm immár lila és zöld színben pompázott, s aligha tudtam megmozgatni, így már szinte biztos voltam benne, hogy ez bizony megzúzodott. Lecsúsztam a fal mentén, hisz kezem olyan szinten lüktetett, hogy fogalmam sem volt arról, hogyan fogok én átöltözni. Percekig ülhettem a hideg kövön, s már azt hittem, hogy rajtam kívül senki más nincs az iskolában, de ezt a nyíló mosdó ajtó megcáfolta. Egy magas fiú lépett be rajta, s mikor aggódva leguggolt hozzám, majd megszólított, rájöttem, hogy ki is ő. Kim Dongryul. Ő aki, akinek segítettem, mikor éppen megalázták őt. Nem tettem sokat, mégis megmaradt benne, hisz a nevemet is tudja, pedig biztos vagyok benne, hogy ez előtt sosem beszéltünk.
- Jimin, jól vagy ? Láttam Jeonggukot kirontani innen, úgyhogy gondoltam megnézem, mi történt. Tett veled valamit, vagy miért ülsz itt póló nélkül ?
- Hát...három lány megtalált, és megajándékoztak egy vödör vízzel, szóval bejöttem ide átöltözni, de ő is itt volt. Visszaszóltam neki, és szokásom szerint pofáztam, ő meg bedühödött, és a csuklómnál fogva a falhoz szorított, majd megszorongatta azt, aztán...kirohant.
- Nem is értem ezt a rohadékot, hogy miért nincsen bűntudata a tettei után. - Morogta. Majd óvatosan rám adta a száraz felsőmet, majd száját elhúzva, kínosan nézett rám. - A nadrágodat is át kellene váltani...
- Ohh...- Igazat adtam neki, hiszen nem lett volna szerencsés vizesen kimenni, így feltápászkodtam a földről, s hagytam, hogy lerángassa, a hozzám tapadt anyagot. Nem kerülte el figyelmemet, mikor beharapta ajkait, s tekintete combjaimra szegeződött, de mivel nem ért hozzám, és nem is mondott semmit, nem igazán foglalkoztam vele. Gyorsan rám adta, az egy fokkal bővebb nadrágomat, majd felém nyújtotta táskámat.
- Most már mehetünk. - Csendben sétáltunk ki, s mikor az iskola kapuja elé értünk, megköszöntem segítségét, majd elutasítottam azt, hogy haza kísérjen, hiszen előtte még be akartam ugrani az orvoshoz, hogy megnézze a kezemet. Szerencsére nem kellett sokáig győzködnöm, de azért telefonszámot cseréltünk minden esetre. Kissé meglepett, hogy ilyen segítőkész volt velem, és hogy ennyire aggódott, de betudtam annak, hogy én voltam az, aki segített neki, hiszen...egyedül én nem ültem tétlenül, így viszont valószínűleg szereztem még egy barátot.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Különleges alkalomból érkezett ez a plusz rész.😌💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜