EXIT Jikook ff.

42.

○Jimin pov.○

- Miért sóhajtozol mióta felkeltél ? - A kanapén tepeszkedtem Beomgyu mellett, ki a telefonját nyomkodta, most pedig rám emelte tekintetét, ami egyértelműen azt mutatta, hogy már most elege lett belőlem. De nem csodálom, valóban a nap minden részében csak kiadtam magamból valamilyen érzést, de nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az.
- Nem tudooom. Valami nem jó.
- Mhm...Na jó, mikor találkoztál utoljára Jungkookkal ? Már egy ideje nem hallottam felőle.
- Egy...egy hete. - Ráncoltam össze szemöldökömet, ő pedig szinte felvilágosodva közölte, hogy akkor ez a probléma okozója.
- Régen is mindig ezt csináltad. Hiányzik neked, gondolom ennyi az egész. - Nem szólaltam meg, csak elgondolkozva feküdtem el a kanapén. Egy hete találkoztunk utoljára, mikor a fiú itt aludt nálam, azután pedig, mivel az apja itteni egy cégét kezdte vezetni, nem volt igazán sok ideje, de ezt megértettem, és a napok nagy részében én is dolgoztam, így nem tudtunk találkozni. S most, hogy Beomgyu felhívta rá a figyelmem, realizáltam, tényleg nagyon hiányzik a fiú. A napom további része ugyanígy telt el, viszont már nekem is kezdett elegem lenni magamból, így elég hamar lefekvéshez készülődtem. Reméltem, hogy gyorsan el tudok aludni, ugyanis nem akartam már ilyenkor zavarni a fiút, hogy beszélhessek vele, gondoltam, majd ő keres, ha lesz ideje. Azonban...nagyjából egy-két órán keresztül forgolódtam az ágyamban, s vergődtem, amikor pedig lecsuktam a szemeimet, Jungkookot láttam magam előtt, s még hangja is fülemben csengett. Szenvedve nyögtem fel, s csapkodva ültem fel ágyamban, majd fújtatva egyet, hirtelen ötlettől vezérelve, kipattantam az ágyamból. Szekrényemhez siettem, s kikaptam belőle egy melegítőt, magamra húztam őket, majd halkan haladva magamhoz vettem a kulcsaimat, és elhagytam a házat. Futva tettem meg azt a kevéske utat, s amint odaértem, többször egymás után megnyomtam a csengőt, s kezdtem el kopogni az ajtón. Egészen addig csináltam ezt, míg lépteket nem hallottam, s mikor az ajtó kinyitódott, először Jungkook értetlen arca tárult elém, majd az hamar aggódóvá változott át.
- Jimin ? Mi történt ? Gond va- - Nem hagytam, hogy végig mondja, megszűntettem a közöttünk lévő távolságot, s kezeimet arcára téve húztam le magamhoz, hogy megcsókolhassam. Hevesen faltam ajkait, amit ő nem viszonzott az elején, de mikor megharaptam alsó ajkát, felmordult, kezei derekam köré simultak és behúzott az ajtón, amit be is csapott mögöttünk. A falnak tolva folytatta ajkaim ostromlását, miközben kezei fel-le járkáltak testemen, felsőm alá csúsztatva azokat, de én sem tétlenkedtem, folyamatosan tarkójánál lévő haját birizgáltam, miközben néha bele-bele túrtam abba. Lenyúlt, s megpaskolta fenekemet, így egy pillanatra elváltam tőle, s kérésének eleget téve ölébe ugrottam, ő pedig megtartott. Ismét a falnak nyomta hátamat, így nem volt szüksége belé kapaszkodnom, s neki se fognia, így könnyen megtehette, hogy pólóm alá nyúlva egy egyszerű mozdulattal húzza le rólam. Ezután visszahajolt hozzám, de most nem ajkaimat találta meg, hanem mellkasomra illesztette puháit és ott kezdett el csókokat hagyni. Kulcscsontomat kínozta meg először, s már ekkor nem bírtam visszatartani hangomat, így sóhajtozva tűrtem, amit velem tesz. Később már nyelvét is bevetette, s míg hasfalamat ujjaival cirógatta, addig nyelvével nyakamon járt fel és le. Ott már szívogatta, s harapdálta bőrömet, egészen addig míg jól eső hangokat adtam ki. Kezeimet ismét arcélére csúsztattam, miközben eltoltam magamtól annyira, hogy most én tudjak hozzá férni. Egy apró csókot akartam nyomni csak szájára, de utánam hajolt, s az eléggé elhúzodott. Állával kezdve, felfele haladva hagytam egy-egy csókot arcán, majd végül tértem le nyakára, mire már fejét is oldalra döntötte, hogy teret adjon nekem. Aprókat sóhajtozott, miközben derekamat markolászta, de egyáltalán nem zavart, sőt, még tetszett is, hogy ennyire hatással vagyok rá.
- Ugye...nem történt semmi baj ?
- Mi történt volna ? - Kérdeztem szinte bőrére motyogva, így ajkaimmal megérintettem beszéd közben bőrét, mire újabb sóhaj hagyta el ajkait, s kezéit is tarkómra csúsztatta, hogy jobban oda nyomja fejemet, s ott is tartsa, így újra munkálkodni kezdtem rajta.
- Nem tudom csakh...megjelentél késő este és...- Meg-megállt a beszédben, ugyanis pár nyögés is kiszaladt száján, így megkíméltem a beszédtől s inkább elhajolva tőle, szemeibe nézve válaszoltam neki.
- Csak nagyon hiányoztál nekem. - Nem válaszolt, de nekem épp elég volt az a szenvedély, amivel egy új csókba vont. Elindult a szobája felé, s mikor lassan el is értünk oda, egy egyszerű mozdulatta lökte be ajtaját, s fektetett le az ágyára. Ő felém mászott, s rám feküdt, de nem teljes súlyával, csak annyira, hogy testünk érintkezzen. Mielőtt megcsókolt volna megállítottam, hogy hasán végig simítva lehúzzam róla pólóját. Mikor a kezéhez ért az anyag, óvatosan, figyelve, hogy ne essen rám, kibújtattam kezeit is. Elmosolyodott és nyakamra hajolt, miközben elfordítva fejemet, teret adtam neki. Vállait markolásztam először, de mikor újabb foltokat hagyott nyakamon, ujjaimmal végig cirógatva mellkasát, bár elidőzve azon, s hasfalán is, végül mivel egy melegítő nadrág volt rajta, így egyszerűen nyúltam be alá, s meglepetten fogadtam, hogy alsónadrág nem is volt rajta. Elkuncogtam magam, mikor kirázta őt a hideg érintésem nyomán, amit alhasán hagytam, ő pedig elhajolt nyakamtól, s kissé nehezen lélegezve nézett szemeimbe. - Miért nincs rajtad alsó ?
- Aludni készültem babám, nem veled szeretkezni. - Felvonta egyik szemöldökét, miközben hitetlen mosolyt ejtett felém. Gyerekesen kinyújtottam rá nyelvemet, majd váratlanul markoltam rá tagjára, mire fejét nyakamba ejtette és nyögött egy aprót. - De nem bánomh, hogy nincs rajtam. - Sóhajtotta nehezen. Elkuncogtam magam, majd lassan mozgatni kezdtem kezemet rajta. Ő lassan csókolgatta továbbra is nyakamat, hosszan ott tartva száját, így folyamatosan kirázott megborzongtam, amit ő is észrevett, ugyanis nem egyszer éreztem, hogy szája mosolyra húzódik.
- Jungkook...
- Máris, édesem. - Felemelkedett rólam, s egy egyszerű mozdulattal húzta le rólam a nadrágom, s vele együtt az alsót is. Nem mászott vissza hozzám, hanem combjaimat kínozta meg most ajkaival, s a következő pillanatban azonban szájába vette férfiasságomat, két ujját pedig szám elé tartotta. Nem is kérdeztem semmit, csak tettem, amire szavak nélkül kért, miközben ő lent kényeztetett engem. Amint úgy érezte, hogy elég nedvesek az ujjai, - bár megjegyzem, nem rövid ideig tartott, míg megfelelő lett, ugyanis megfeledkeztem a dolgomról, hisz közben teljesen elterelte a figyelmemet, kihúzta ajkaim közül őket, szájából pedig kiengedett. Ekkor már felmászott hozzám, magára terítette a takarót, ezzel engem is eltakarva, majd szinte rám fekve vezette le kezét, s tolta fel első ujját. Felnyögtem az érzésre, ő pedig elmosolyodott és oldalra döntötte fejét, hogy kényelmesen megcsókolhasson. Szerencsére nem zavarta, hogy én aligha viszonoztam tettét, mivel olykor belesóhajtottam szájába, vagy felnyögtem, mikor második ujját is társította. - Nekem is nagyon hiányoztál. - Súgta szemeimbe nézve, mire elmosolyodva simítottam kezemet arcára, s miután nyomtam egy csókot a szájára, tarkójánál fogva húztam le magamhoz, és öleltem át őt. Miután előkészített, megkérdezte, hogy készen állok-e, s az engedély megadása után, ujjait felváltotta nemessége és lassan kezdte betolni magát. Legalábbis az elején, mivel egyszer csak hirtelen lendülettel lökte be magá teljesen, ami azt eredményezte, hogy szegény fiú nyakába haraptam. Meglepetten, ám kissé fájdalmasan nyögött fel, s kért bocsánatot tettéért, mire kiengedtem bőrét fogaim közül, s végig nyaltam a sértett területen enyhítés képpen. Kicsit fentebb emelkedett rólam, majd kezeivel hátam alá nyúlt, hogy most ő ölelhessen magához, miközben lassan mozogni kezdett. Lábaimat feltolta, hogy talpaimon támaszkodjak a matracon, ezzel pedig sokkal jobban hozzám fért mint előtte. Élvezetemnek hangot adtam, s egyáltalán nem próbálkoztam azzal, hogy visszafogjam magam, de tudtam, nem is engedné. Hangját természetesen ő is hallatta, amitől folyton kirázott a hideg, tekintve, hogy fülembe intézte azokat. Élveztem, ahogy lassan, de erőteljesen nyomja belém magát, azonban hirtelen ötlettől vezérelve, leállítottam. - Baj van ?
- Feküdj a hátadra. - Kezemet végig simítottam az említett területen, mire aggódó vonásait felváltotta egy szemtelen mosoly, s boldogan tette, amire kértem. Rámásztam, és azonnal visszaengedtem őt magamba, míg kezeit derekamra kapta, majd egyiket fenekemre simította. Felemelkedtem, majd először lassan, aztán egyre gyorsabban engedtem vissza magam rá. Nehezen tudtam csak nyitva tartani szemeimet, de képtelen voltam elnézni róla. Ahogy nyakán, s karjain kidagadtak az erei, a haja izzadtan tapadt homlokához, arca élvezetteljes grimaszba fordult, s közben engem kémlelt majdnem lehunyt pillái mögül. Éreztem, hogy nem kell sok nekem, ezért gyorsítottam tempómon, de tudtam, hogy ő is hasonló helyzetben van, hisz teste meg-megremegett már, s erősebben szorított rá derekamra is. Utoljára egy nagyobb nyögés hagyta el ajkaimat, míg ő egy morgással engedte belém nedvét. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, de én sem voltam más helyzetben. Mikor kellően lenyugodtam, lassan felemelkedtem róla, és nem érdekelt, ha összepiszkolom a paplant, csak lefeküdtem mellé, ő pedig készségesen ölelt magához. Kezével államnál fogva fordította maga felé fejemet és miután egy rövid csókot váltottunk, homlokomra is nyomott egyet.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek, Jungkookie.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜