EXIT Jikook ff.

30.

○Jimin pov.○

Amint feleszméltem, könnyeim már szinte patakokban folytak le arcomon, amit Jun nem győzött letörölni ujjaival. Már ültem a kanapén, ő pedig szembe volt velem, s bár egyáltalán nem emlékszem, hogy mikor húzott ülő helyzetbe, abban biztos voltam, hogy nem akarom azt, amit elkezdtem vele.
- Jimin, kérlek, szólalj már meg. Nagyon aggódom.
- J-Jun...sa-sajnálom. - Lehajtottam fejemet, hogy ne kelljen szemeibe néznem, hiszen rendkívül szégyelltem magam, amiért így rámásztam részegen. Már nem éreztem úgy, hogy van bennem alkohol, talán csak egy kicsit, de már tudtam tisztán gondolkodni.
- Semmi baj, Jimin. Egyáltalán nem haragszom rád, csak próbálj meg, megnyugodni kérlek. - Mély levegőket vettem, hogy légzésem helyreálljon, s mikor ez megtörtént, a sírást is abbahagytam. Ő időközben felöltözött, és rám is rámagatta a ruháimat, emiatt pedig iszonyatosan hálás voltam neki. De nem csak ezért, hanem amiatt is, hogy szólnom se kellett, hogy fejezze be, tudta, hogy baj van, és nem akart nagyobbat okozni, sőt, az sem érdekelte, hogy felizgattam őt, csak azzal törődőtt, hogy én jól legyek. - Ez miatta van ? Az exed...- Hezitálva, de bólintottam neki válaszként, mire felsóhajtott, és megsimogatta a vállamat. Tudott a történtekről. Nem minden apró részletről, de a lényeggel tisztában volt, és azzal, hogy itt hagyott, és mennyire megviselt ez engem. - Ő volt az a kávézóban, ugye ? Miatta szaladtál el !?
- Igen.
- A boríték...- Felkaptam a fejem a szó hallatán, majd zsebemből előhúztam a levelet és a kezébe nyomtam. Ő kihajtogatva olvasni kezdte, s mikor a végére ért, felhorkantott. - Már elnézest, de három év után, ki az anyám fasza kér bocsánatot és vall szerelmet egyszerre egy levélben ? Mi ez, az óvoda ? Nem akarta volna odaírni, hogy ,,húzd alá, hogy akarsz-e még velem járni, vagy nem,, !? Meg egyáltalán mi az, hogy odaírja az elérhetőségét, mi ő, a pizzafutár, hogy te hívogasd ? - Eddigi letörtségem ellenére el kellett, hogy kuncogjam magam mondanivalóján, ő pedig mikor ezt meghallotta, már nyoma sem volt dühének, vigyorogva nézett rám. - Szeretnél lefürdeni ?
- Az nagyon jó lenne, köszönöm. - Bólintott és elindult, hogy előkészítsen nekem mindent, de mielőtt belépett volna abba a helyiségbe, megfordult, s megszólított.
- Jimin...elfelejtjük azt, ami köztünk történt ma este, rendben ?
- Köszönöm. - Feleltem, megkönnyebbülten felsóhajtva. Aggódtam, hogy az, amit tettünk a barátságunkra mehet, de ha Jun azt mondja, hogy felejtsük el, akkor ő ezt is fogja tenni, és innentől úgy viselkedik majd, mintha nem csókoltam volna meg, vagy nem feküdtünk volna le majdnem egymással.

Másnap Jun vitt engem haza, miután felhívta Beomgyut, hogy nála vagyok. Hallottam, hogy a fiú haragosan szól a telefonba, utánam kérdezősködve, és telefonomra pillantva láttam, hogy több tucatszor keresett engem hívásban és üzenetben is. Így már biztos voltam benne, hogy tud a történtekről. Kezdett összeállni a kép, hiszen arról pontosan jól tudtam, hogy Jungkook tartja a kapcsolatot a barátaival, ez is ok volt arra, hogy nem értettem, velem miért nem teszi. Sosem kérdeztem se Yoonginál, se Taehyungnál egykori párom hogyléte felől, vagy arról, hogy rólam kérdez-e, nem akartam tudni, hallani sem akartam róla. Kezdett világossá válni, hogy Yoongi vele beszélt reggel telefonon, hisz az egész egybe illett, velem cseszte el a legelején, és ahogy visszagondoltam arra, amiket a fiú mondott barátjának, nem kicsit érzékenyültem el, ahogy engem védett s mellettem állt, így eszembe véstem, hogy amint elém kerül, meg kell majd ölelgetnem. Eszembe jutott az is, hogy ez volt annak az oka, hogy Taehyung megjelent ma délelőtt a kávézóban. Ezért akarta, hogy ma otthon maradjak. Tudta, hogy Jungkook érkezik, de én makacskodtam, s ezért is találkoztam vele.

Jun nem jött be hozzánk, azt mondta, hogy most inkább magunkra hagy, én pedig még egyszer megköszöntem neki azt, amit értem tett. Kicsit talán félve nyitottam be az ajtón, majd alig egy pillanattal később Beomgyu illatát éreztem meg, meg persze azt, ahogy nekem csapódott. Én is szorosan öleltem őt, míg könnyeim újra utat törtek maguknak, ám most nem zokogtam, hamar le tudtam nyugodni. A kanapéhoz vezetett, s már majdnem le is ültem, mikor Yoongi megjelent a nappaliban. Megszaporáztam felé lépteimet, s széttárt karokkal öleltem magamhoz a fiút. Arcomat mellkasába nyomtam, s bár nem azonnal, de megéreztem karjait magam körül.
- Köszönöm, hogy megvédtél, és amiket mondtál neki.
- Szóval tényleg hallottad. - Sóhajtott fel, mire bólintottam és bocsánatkérően néztem rá. - Üljünk le, és mesélj el mindent.
- Ő...Ő mondott valamit ?
- Biztos, hogy beszéljek róla ? Eddig nem szeretted volna, ha hallasz felőle.
- Most már úgyis teljesen mindegy. - Vállaimat megrántottam, és elhúztam számat jelezve, tényleg nem számít már, hogy beszél-e róla, vagy sem.
- Csak annyit mondott, hogy látott téged a barátoddal csókolózni, akinek odaadta a borítékot, majd elment. Kiborult amiatt, amit látott, féltékeny volt, aztán miután nehezen lenyugodott, áradozni kezdett, hogy milyen gyönyörű vagy még mindig.
- Ő volt dühös ? Semmi joga nincsen hozzá. - Csattantam fel, kezemmel is csapva egyet a kanapéra. - Ő volt az, aki itt hagyott engem és soha nem is keresett egyszer sem. Ha nektek írt, akkor nekem miért nem tudott ? Aztán visszajön három év után, és féltékenykedik, miközben semmi joga nincsen hozzá ? Nem is értem, hogy miért viselkedik így.
- Mert szeret. - Sóhajtott fel Yoongi. Beomgyu a hátamra simította kezét, hogy nyugtatásképpen simogassa, de most valahogy kevésbé segített, mint szokott.
- Akkor nem hagyott volna el.
- Nézd, Jimin...Én teljesen megértelek, én sem támogattam az ötletét, mikor elárulta ma reggel, te is hallottad, teljesen elleneztem és ezt meg is mondtam neki, de nem hallgatott rám, miután Taehyung véletlen kikotyogta neki, hogy hol dolgozol, már csak a saját feje után ment, megjegyzem, Tae mesélte, hogy próbálta jóvá tenni amit okozott, de nem sikerült neki, így reméli, hogy nem haragszol rá. Jungkookra visszatérve, tegnap előtt este tért vissza, ugyanott lakik, mint három éve, és...azt mondta, hogy nem tervez el menni már innen.
- Akkor én fogok.
- Mi ? Nem. A francokat. Jimin te aztán itt maradsz velem, a nyakamon. Amiatt a fasz miatt, nem kell neked elmenned. - Rivallt rám Beomgyura, mire inkább úgy döntöttem, hogy ezt nem mondom ki még egyszer. Yoongi megkért, hogy most meséljem az én részemről, hogy mi történt, én pedig részletesen el is mondtam mindent, még azt is, hogy Junnal mi történt, ők pedig nem ítélkeztek felettem emiatt, bár közölték, hogy nem ez volt a legjobb döntés a részemről. A levelet is megmutattam nekik, s ők is úgy voltak vele, mint én. Nem értették, hogy mire fel ez az üzenet borítékban. Hogy miért nem élőben mondja, ha akar valamit.
- Sajnálom, hogy nem szóltam arról, hogy fejébe vette azt, hogy visszaköltözik. - Rázta meg fejét szomorúan Yoongi, mire közöltem vele, hogy ez egyáltalán nem az ő hibája. Csakis Jungkooké.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜