EXIT Jikook ff.

15.

○Jimin pov.○

Szóval mint kiderült, egy egyel alattam járó lány látott engem Jeonggukkal, aki el is mesélte a barátainak, csak sajnos akkora hangerővel, hogy a körülötte lévők is meghallották, így szépen tovább terjedt. Azonban, az-az ominózus eset már egy hete történt, és azóta elég nagy a csend. Jeongguk és a bandája az ég világon semmit nem csinál senkivel, csak szépen élik az eddigi életüket, a diákok pedig bár furcsálják, örülnek neki, hogy nincs többé semmi. Tehát a pletyka is elhalkult, és úgy néz ki, egész normális lett a sulis közösség. Azóta, mióta Jeongguk nálunk járt, néhány alkalommal váltottam vele pár szót, jobban mondva, ő próbálkozott, én pedig lekoptattam. Nincs komolyabb oka annak, hogy nem akartam vele beszélgetni, vagy mutatkozni, szimplán nem akartam, hogy mi legyünk az iskola közepe és mindenhol a mi nevünket halljam vissza. Továbbá, ami azt illeti, Taehyung is elég sokat próbálkozott azzal, hogy valamilyen formában kapcsolatba kerüljön velem. Keresett az iskolában, más diákon keresztül üzent, vagy írt nekem. Még mindig haragudtam rá, és mérges voltam, így természetesen teljesen figyelmen kívül hagytam, minden egyes lépését. Most pedig ismét itt ülök Beomgyu ágyán, míg ő mellettem fekszik, nyitott szájjal, és a plafont bámulja. Na igen. Rávettem magam arra, hogy végre elmeséljem neki, hogy mi történt azután, hogy megaláztuk Jeonggukot. De tényleg mindent elmondtam. Hogy megcsókolt a raktárban, hogy hazavittem magammal, hogy kibékültünk és megtudtam, hogy mit miért tett, majd azt is, hogy velünk vacsorázott, és végül, hogy Yoongi is járt így nálunk. Tíz perce fejeztem be a mese délutánt, és azóta van megsemmisült állapotban.
- Beomgyu, kérlek, nem olyan nagy dolog ez. - Fejét hihetetlenül lassan fordította felém, ugyanazzal az arckifejezéssél, majd még mindig engem nézve, felemelkedett, felém mászott, majd konkrétan az arcomba hajolt, és meglepetésemre, elüvöltötte magát.
- NEM OLYAN NAGY DOLOG ? - Ijedtemben ellöktem, mire újra elterült ágyán, és nyöszörögve vergődni kezdett. - Mi a franc bajod van ? Mi az, hogy nem nagy dolog ?
- Hát ez csak...véletlen történt.
- Ne mond már komolyan. Jungkook és Taehyung is szándékosan smárolt le.
- Jó, de egyiket sem én kezdeményeztem. És már...amúgy is elfelejtettem mindkettőt.
- Aha, ne nekem próbálj meg hazudni. - Kapta fel fejét, s résnyire nyitott szemei mögül nézett engem, majd hirtelen felült, és megint elém mászott. Szemei most szemtelenül csillogtak, s perverz mosolyra húzta ajkait. - Na és...ki csókol jobban ?
- Beom, muszáj ezt megtárgyalni ?
- Még szép. - Kurjantott fel. - Szóval ?
- Hát...Taehyung óvatosan tette, lassú, és lágy csók volt, míg Jeongguké kissé szenvedélyesebb, jól játszott az ajkaival, és-
- Jungkooké jött be neked jobban. - Vigyorodott el, mire értetlenül néztem rá, hiszen nem is mondtam még ki. - Ugyan már, látom rajtad, hogy egyértelműen jobban tetszett.
- Na és akkor mi van !? Nem kell megtudnia, na meg úgy sem fog többször megtörténni.

- Jimin. Várj már.
- Jimin, az isten szerelmére. - Az első megszólítás Jeonggukhoz tartozott, míg a másik már egy mélyebb orgánum volt, ami Taehyungé volt, erre pedig lépteimet már gyorsítottam az iskola folyosóján. Haza akartam menni, s már azt hittem, hogy megúsztam a napot nélkülük, de hát nem sikerült. Ráadásul most egyszerre ketten jönnek. Egy-egy kéz került két csuklóm köré, de egyikük sem szorította meg, csak annyira tartotta, hogy megálljak. Felsóhajtva abbahagytam a küzdelmet velük, és be kellett látnom, hogy itt az ideje beszélgetnem velük. Kezemet fogva elém álltak, s kissé mérgesen, de megkönnyebbülten néztek rám.
- Beszélned kell velünk.
- Miért kéne ?
- Jimin. - Jeongguk idegesen fújtatott egyet, s összeráncolta szemöldökét. - Velem most mi bajod van ? Nem tettem semmit, sőt, állandóan csak próbálkozok, hogy végre szóba állj velem, és ismerkedjünk, de te még csak le se szarsz, mikor azt mondtad, hogy belemész abba, hogy barátok legyünk. Bocsánatot kértem mindenért, és tudom, hogy azt mondtad, hogy nem tűnt el minden harag felém, de arról is szó volt, hogy engedsz nekem. Ha még mindig a csók miatt-
- Milyen csók ? - Most Taehyung volt az, ki összehúzta szemöldökét, ám nem a haragtól, csak a meglepettségtől, döbbenettől. Jeongguk és én egyszerre fagytunk le, s néztünk egymásra, majd lassan a harmadik felé fordultunk, s megráztuk fejünket.
- Semmi. Nem történt semmi.
- Mi a fasz !? Lefeküdtetek ?
- NEM.
- NEM. - A fiúval egyszerre kiáltottunk rá, hogy ellenkezzünk kérdése ellen, hiszen nem elég, hogy a csók is megtörtént, nehogy már azt higgye, hogy én még alá is feküdtem.
- Nem lényeges, csak ne figyelj ránk, nem történt semmi. - Leintettem, majd a fiatalabb felé fordultam, előszőr kissé mérges ábrázattal, de mikor megláttam, nagy, kerek szemeit, megeshet, hogy elgyengültem. - Jeongguk, sajnálom, hogy kerültelek, de nem akartam, hogy az emberek arról pletykáljanak, hogy milyen kétszínű vagyok, hogy egyszer ellened szervezem meg a bosszúállók csapatát, aztán meg haverkodok veled, mintha nem történt volna semmi. Ígérem, változtatni fogok ezen, ha ennyire szeretnéd.
- Még szép, hogy szeretném, ha meg beszól valaki, szólsz, és el- - Kínosan elnevette magát, mikor rájött, mit akart mondani, én pedig csak rosszallóan megráztam fejemet.

A helyzet az, hogy nem sok idő telt el azóta, hogy a két fiúval beszélgettem az iskolában. Azonban, Jeonggukot felhívta valaki, amiatt pedig haza kellett mennie, így feltételezem, hogy valamelyik luxus szülő tette. Én pedig ez hallatán megörültem, hogy így el tudok szökni Taehyung elől, de...hát egyáltalán nem jött össze. A fiú látva a menekülésre hajlamos valómat, egyszerűen csak felkapott és a vállára dobott. Nem tudom hány utcán keresztül cipelt engem úgy, hogy egész úton a hátát csapkodtam, de talán megérte, mert levezettem a feszültséget. Most pedig itt ülök vele a lakása előtti parkban teljes csendben, egészen addig, míg meg nem köszörülte torkát.
- Szóval...miért is kerülsz engem ?
- Még kérdezed ? - Felhorkantva fontam össze magam előtt karjaimat, elnézve róla. - ,,Azért, hogy a közelébe férkőzhessek, és minél könnyebben tönkre tehessem."
- Mi...? - Egy pillanatig értetlenül nézett rám, majd szemei tágra nyíltak, s hevesen gesztikulálni kezdett ellenlezése közben. - Ne, ne, ne, nem, nem, az nem úgy van, ahogy te gondolod. Először is fogalmam sem volt róla, hogy hallottad, azt a beszélgetést. Másodszor pedig én azt nem úgy gondoltam. Jungkook napok óta piszkált engem veled, és már elegem lett, hogy nem hagy ezzel békén, szóval ezt mondtam neki, mert tudtam, hogy így leszáll rólam. De most már ti is jóban vagytok, úgy ahogy, de lényeg, ami a lényeg, hogy egyáltalán nem azért barátkoztam veled, hogy tönkre tegyem az életedet. Tényleg jó fejnek tartalak, és kedvellek, szeretek veled lenni, én tényleg nem gondoltam azt komolyan. Ha így lenne, nem kerestelek volna minden nap, hogy végre eláruld, hogy mi bajod van velem. Jimin és komolyan nem mondtam igazat akkor. - Szemei őszintén csillogtak, s láttam rajta, hogy mennyire kétségbeesett, így okom nem volt azt gondolni, hogy tényleg lett volna bármi hátsószándéka, hiába hittem ezt korábban, egészen idáig. - Várj itt. - Mondta hirtelen, majd felpattant s elsietett valamerre. Ha most itt mer hagyni, anélkül, hogy bármit is mondtam volna, én megverem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜