EXIT Jikook ff.

23.

○Jimin pov.○

Miután megtörtént a csók, elindultunk hazafele. Túlzás lenne azt mondanom, hogy öt szó elhangzott közöttünk, ugyanis egészen addig, míg a házunk elé nem értünk, csak annyit ejtett ki ajkain, hogy; menjünk. Én pedig meg sem szólaltam. Nem azért, mert megbántam volna a csókot, erről szó sem volt, hiszen én voltam az, aki kezdeményezett, és még készségesen segédkeztem is abban, hogy a nyelve a számba jusson. Szóval a házunk előtt álltunk, egymással szemben és teljes csendben, egészed addig, míg meg nem köszörülte torkát, s megszólalt.
- Nézd, Jimin...ha megbántad a csókot, akkor ígérem, nem emlegetem fel, és nem fog megtörténni ismét, ha ennyire rossznak gondoltad és érezted. - A hangja a végére fokozatosan halkult el, és rá kellett jönnöm, tényleg szomorú amiatt, hogy nem mondtam neki semmit, már legalább fél - vagy több - órája.
- Azért nem szólaltam meg, mert féltem, hogy bármi értelmes helyett, csak azt bökném ki, hogy csókolj addig, míg el nem ájulok...- Félve néztem fel rá, mikor nem szólalt meg, s ahogy rávezettem tekintetem, döbbent ábrázatával és elnyílt ajkaival találtam szembe magam. Egy pillanatra lehunytam szemeimet, majd készültem megszólalni, de csak egy nyekkenésre volt esélyem, hiszen vállaimnál fogva lökött neki az ajtónak, majd tapadt rá ajkaimra, teljesen nekem simulva. Mivel a lökése miatt, fejem koppant az ajtón, így míg egyik keze a derekamat ölelte körbe, addig a másikat a fejemre vezette - ahol beütöttem - és lágyan mozgatva ujjait, simogatni kezdte a sértett területet. Ezt is iszonyatosan aranyosnak találtam, hisz míg óvatosan cirógatott, csókja heves volt, s hiába csordult túl az érzelmektől, annak ellenére is vadabb stílust vett fel, én pedig egyáltalán nem bántam. Nyelvét most engedély nélkül tolta át számba, bár mindenképpen megengedtem volna neki. Egyre közelebb préselte magát nekem, és egyáltalán jelét nem láttam annak, hogy valamikor a közeljövőben akarna elengedni. Természetesen viszonoztam csókját, kezeimet is felvezettem hajába, s néha, mikor meghúztam kissé, jól esően morrant bele a csókba. Amint elhúzodott tőlem, hogy hagyjon engem, s magát is levegőt venni, homlokát az enyémnek döntötte, de szemeit nem nyitotta ki. Azonban más kinyílt...Az ajtó hirtelen csapódott ki, aminek viszont támaszkodtunk, így felsikkantva kezdtem zuhanni a fiúval, de aztán még sem értünk földet, mivel Jungkook egyik kezével az ajtófélfába kapakodott, a másikkal meg derekamnál fogva tartott magánál. Baromi jó reflexei vannak, ezt meg kell hagyni. Egy kis küszködés után már újból stabilan álltunk lábainkon, én pedig nagyot nyelve, kissé félve fordultam afelé, aki miatt majdnem elestünk.
- Szia anya...
- Neked is, fiam, és fiú, aki a ház előtt szokott várni.
- Szép estét, Mrs. Park. - Ahogy ránéztem, kínos mosolyát látva majdnem elnevettem magam, de belegondolva, lehet nem most lenne itt az ideje, hogy nevetgéljek, mikor anyám most kapott rajta minket. Na nem mintha olyan nagy gond lenne, tekintve, hogy tudja, hogy meleg vagyok, nem kell aggódnom amiatt, hogy kirak a házból, mert elítél. Azt viszont egyáltalán nem tudták, hogy van valakim. Legalábbis, hogy alakulóban van.
- Gyertek csak be, ne álldogáljatok ilyen későn itt kint. - Jungkook látszólag ellenkezni sem mert, úgyhogy szorgosan követett engem, bárhova mentem. Konkrétan a seggembe volt végig, és mikor leültem a kanapéra, egy kis rést sem hagyva foglalt helyet mellettem. Anya hozott nekünk üdítőt, majd leült velünk szembe. - Apád alszik, ő később ért haza, mint én, szóval sajnos mincs szerencséje itt lenni. Viszont...Éppen itt ültem a kanapén, mikor hallottam egy koppanást. Mondom, nehogy betörő legyen, kinéztem az ablakon, és elgondolkoztam azon, hogy talán jobb lett volna, ha éppen valaki betőrni próbál. Ehelyett, csak a fiamat láttam, aki egybe olvad egy másikkal, miközben egymás szájába turkálnak. Ha röntgen szemem lett volna, lehet hogy a fiam torkában láttam volna a nyelvedet. - Ekkor szórakozottan Jungkookra nézett, aki zavartan megköszörülte torkát, elengedett egy kínos nevetést és miután összeszedte magát, készült megszólalni, de anya leintette. - Ne érts félre, nekem semmi gondom nincs azzal, hogy a fiam meleg, sőt, ha boldog, én is az vagyok. Kizárólag, csak az zavar engem, hogy nem tudtam arról, hogy van valakije, pláne nem úgy, hogy már többször is rákérdeztem, hogy ki vagy.
- Anya...nem ő tehet róla, ez még csak az első randink volt.
- Inkább a második.
- Ezzel nem segítesz. - Sziszegtem a mellettem ülőnek. - Még csak most ismerkedünk, nem akartam még szólni róla, míg biztos nem lesz.
- Hát, legalabb ismeritek már egymás száját. - Rántotta meg vállait, s mikor elnevette magát, tudtam, hogy nem haragszik. - Na, mielőtt elmennétek aludni, szeretném tudni, hogy hívják a mi kis lovagunkat.
- Jeon jeongguk vagyok, Mrs. Park.
- Örülök, Jeongguk. Akkor most menjetek pihenni, már későre jár. Oh, és Jeongguk, te is. Meg ne halljam, hogy haza kell menned. Már késő van, ne ilyenkor utazzgass a sötétben. Írj a szüleidnek, hogy itt vagy, és holnap haza mész. Úgyis hétvége van.
- R-rendben, Mrs. Park. Köszönöm. - Meghajolt ültében, anya pedig ránk mosolygott, majd szobájába vonult. Nem azért, mert annyira zavarna, de az, hogy Jungkook nálunk alszik, kissé zavartsággal töltött el. De leginkább azért, mert azonnal az jutott eszembe, hogy mellettem alszik az ágyamban, és semmiféle más lehetőséget nem akartam számba venni.
- Szóval...Neked sem gond, ha itt alszom ?
- N-nem. Gyere velem. - Felálltam a kanapéról, és magam mögött a fiúval a szobámba vonultam, majd elkezdtem keresni nagyobb méretű ruhákat, amiket a fiú kezébe nyomtam.
- Sajnos nincsen olyan nadrágom, ami rád jó lenne...
- Ja, az nem gond, amúgy is csak egy alsóban szoktam aludni. - Vonta meg vállait, én meg képzeletben hátba veregettem magam, amiert nem hagytam rá, hogy mit kér alváshoz. A fürdőbe vezettem őt, adtam neki törülközőt, majd el is hagytam a helyiséget, és visszamentem a szobámba. Telefonomat kezembe véve feküdtem le az ágyamra, s hevesen verdeső szívemet nyugtatni próbálva, inkább megnyitottam Beomgyu által írt üzeneteket. Egész délután írkált nekem, de végig nem vettem elő a készüléket, így nem is láttam, hogy keresett. Mondjuk gondolhattam volna, tudva, mennyire kíváncsi. Mire elolvastam mindet, már nyílt is az ajtóm, s belépett rajta a fiú, ezért csak annyit írtam vissza barátomnak, hogy majd holnap jöjjön át, és mindent elmesélek neki.
- Elmegyek én is zuhanyozni, addig feküdj csak le.
- Az...az ágyadba ?
- Miért ? - Ráncoltam össze szemöldökömet, visszafordulva az ajtóból. - A földön szeretnél aludni ? - Mikor habozva, de megrázta fejét, rámosolyogtam, s közöltem vele, hogy sietek vissza. Valóban végeztem egy tíz perc alatt, annyira igyekeztem, s mikor visszaértem, ő már az ágy külső felén feküdt. Intettem neki, hogy menjen bentebb, de csak nemlegesen megingatta fejét.
- Aludj te belül, nem akarom, hogy esetleg leess. - Hirtelen ötetlettől vezérelve, egyik lábamat átlendítettem rajta, s kezeimmel feje mellett támaszkodtam meg, majd nyomtam egy csókot ajkaira. Kerek, kitágult szemeivel nézett rám, s olyan édesnek találtam, hogy nem bírtam ki, hogy ne nyomjak még egy puszit szájára, és még legalább hatot. Ezután legördültem róla, s háta fordítottam neki. Hallottam magam mögött kuncogását, majd éreztem, ahogy mocorgni kezd, és közelebb jön hozzám, majd egyszer csak ajkait éreztem arcomon.
- Jó éjt. - Súgta fülembe, majd lefeküdt tőlem nem messze, s egyik kezét átdobta derekamon. Arcomon egy mosollyal hunytam le szemeimet, és perceke belül el is aludtam.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜