EXIT Jikook ff.

20.

○Jimin pov.○

Hangos dörömbölésre ébredtem, mire morogva gurultam ki az ágyamból. Az időt megnézve, rájöttem, hogy átaludtam az iskolát, s ahogy egyre éberebb lettem, már rémlett is, hogy reggel anyum keltett, hogy elkések, de mondtam neki, hogy rosszul érzem magam, ezért megengedte, hogy itthon maradjak. Persze nem voltam rosszul, de őszintén féltem attól, hogy ma nekem a tegnapi után, találkoznom kellene Jungkookkal, és továbbra sem volt elég időm arra, hogy én feldolgozzam a történteket. A dörömbölés egészen addig nem maradt abba, míg ki nem nyitottam a falapot. Nem igazán lepett meg, hogy egy mérges Beomgyuval nézek szembe, így csak félre álltam és beengedtem őt.
- Azt hittem már, hogy meghaltál te köcsög. Legalább leláttamozhattál volna, de még azt sem tetted. Minek van neked telefonod, ha nem is veszed a kezedbe ? Teljesen feleslegesnek gondolod ? És ha van valami baj ? Azt is figyelmen kívül hagynád ?
- Csak aludtam. - Sóhajtottam fel, majd elterültem a kanapén. Utánam jött, felemelte a lábaimat és a helyére ült, majd az ölébe helyezte azokat.
- Na mesélj, mi történt !? Tudod, milyen kívancsi vagyok, te meg még váratsz is, es arról sem szólsz, hogy nem jössz. Tényleg, egyáltalán miért nem jöttél ma ?
- Nem akartam találkozni Jungkookkal. - Motyogtam. Karomat szemeim elé emeltem, hogy ne kelljen látnom barátom siettető tekintetét.
- Annyira rossz volt vele ? Vagy megcsókolt, és rájöttél, hogy borzalmasan csinálja ?
- Az ellenkezője.
- Várj, mármint...ti tényleg smároltatok megint ?
- Mi ? NEM. - Vágtam rá hangomat felemelve. - Nem csókolt meg, az elsőre értettem. Tökéletes volt az egész. Maga Jungkook tökéletes bassza meg.
- Szóval...ezt most nem értem, várj. Szóval azért vagy ennyire letargikus állapotban, mert...Jungkook tökéletes ?
- Pontosan, érted már ? - Felültem és úgy bámultam rá, mintha az, amit mondtam, nem lenne egyértelmű. Ajkait vonallá préselte, és szemöldökét is összeráncolta.
- Nem.
- Ahh, szóval, te is tudod, hogy azt mondtam, hogy ez nem egy randi, és nem lesz belőle semmi. De egész nap figyelt rám, érdeklődött felőlem, megvédett, fizetett nekem, s azzal törődött, hogy én jól érezzem magam. Olyan udvarias volt, maga elé engedett, kinyitotta nekem az ajtót, kihúzta a székemet, és én csak...
- Tökéletes...
- Igen. - Vágtam rá. - Jól néz ki, sportos, humora is van, egyszerűen konkrétan minden megvan benne.
- És ez azért borított ki, mert túl hirtelen ért az igazi énje, ami viszont bejön neked ?
- Kurvára. - Dünnyögtem a fejemre szorítva egy párnát, hogy ne láthassa az arcomat. Kínosnak éreztem, hogy az a srác, akit eddig utáltam, megvetettem a tettei miatt, amit az iskolában tett, kerültem és ignoráltam, most mégis rohadtul tetszik nekem az igazi énje, amikor nem játsza meg magát, és felhőtlenül adhatja magát, anélkül, hogy aggódna a régebben történtek miatt, és már ő sem teszi azt, amit eddig.
- Nos Jimin, ezzel akkor sincs semmi gond. Ha tetszik neked, kedveled őt, akkor nyugodtan folytathatod vele a találkozgatást. Kétlem, hogy neki közömbös lennél.
- De ez nem ilyen egyszerű. Nem vagyok belé szerelmes, csak talán egy kicsit, egy nagyon kicsit tetszik nekem. Na meg, mit mondanának az emberek azok után, hogy akkor ellene fordultam ? Nem akarom, hogy rólam, vagy rólunk súgdolózzanak a hátunk mögött.
- Jimin. Ne foglalkozz mások véleményével, mert felesleges. Egyáltalán semmi közük nincsen az életedhez. Szóval ha te Jungkookkal akarsz lenni, akkor vele leszel. - Bíztatóan megsimította lábamat, majd rám mosolygott.

- Jimin, szia. Hogy-hogy nem voltál tegnap ? Kerestelek. Beteg voltál ? Már jól vagy ? - Másnap az első szünetben, Taehyung fogott a karomra, s állított meg a folyosón, majd félre húzott a falhoz, hogy ne legyünk útban. Vállával a falnak dőlt én pedig vele szemben álltam.
- Nem, nem voltam beteg, csak elaludtam és azért nem jöttem. - Kínosan megdörzsöltem tarkómat, hiszen nem akartma hazudni neki, de egészen furán jöttem volna ki abból, ha azt mondom, hogy Jungkook miatt kábult állapotba kerültem.
- Oh értem. Beomgyu sem tudott rólad semmit, ezért mind aggódtunk. Jungkook is állandóan azon rágódott, hogy mi lehet veled, viszont nem tudta az elérhetőségeidet, így csak pörgött egész nap. El is akart menni hozzád, de lebeszéltem róla, hogy ne zargasson, ha esetleg beteg vagy. - Nem tudom, hogy mi lepett meg jobban. Az, hogy mind aggódtak értem, vagy az, hogy Jungkook be akart rontani hozzám. Azt hiszem, hogy az utóbbi.
- Megadhatom az elérhetőségeimet, ha gondolod.
- Az remek lenne. - Elvigyorodott, majd már oda is adta a telefonját feloldva, hogy megkereshessem magam mindenhol, és beírhassam a számomat. Ő is beírta a számát a telefonomban, ekkor pedig már elköszöntünk egymástól, hiszen lassan már becsengettek. Alig hogy leültem a helyemre Beomgyu mellé, már érkezett is egy üzenetem. Először azt hittem, hogy Taehyung az, hiszen ő most kapta meg az oldalaimat, de meglepetésemre Jungkook írt nekem.

Jeon Jeongguk
Jimiiiin
Sziaaaa
Tae adta meg az oldalaidat, remélem nem gond
A számod is megvan, szóval elküldöm neked az enyémet is, hogy te is tudj hívni

Hogy vagy ?
Nem voltál tegnap, pedig kerestelek
Beszélni akartam veled :((

Nem tudtam csakúgy elmenni amellett, hogy milyen édes még üzeneten keresztül is, ahogy aggodalmaskodik, és érdeklődik felőlem. Határozottan tetszik nekem ez az oldala.

Park Jimin
Szia Jeongguk
Persze, egyáltalán nem gond
Neked is megadtam volna, ha kéred
Nem mellesleg köszönöm, le is mentettem ;)

Oh tegnap csak szimplán elaludtam, es már felesleges lett volna bejönnöm, szóval semmi érdekes

Miről szerettél volna beszélni ?

Jeon Jeongguk
Ah oké, akkor jó
Aggódtam, hogy esetleg beteg vagy

Jobb lenne, ha élőben beszélnénk róla

Találkozunk órák után egy kis időre ?
Gyors leszek, tényleg

Park Jimin
Ohh, persze, majd az udvaron foglak várni

Megköszönte, hogy megvárom őt, majd a beszélgetes itt abbanaradt, hiszen becsengettek. Ahhoz képest, hogy korábban eszembe se jutott az, hogy én megadjam vaalmelyiküknek a közösségi oldalaimat, most elég gyorsan változott a véleményem, de nem csodálkozom, az érzeseim szinten ilyen hamar fordultak az ellenkező irányba. Egész nap csak arra vártam, hogy teljen gyorsabban az idő, hiszen tagadni sem tudtam volna - Beomgyunak - hogy a Jungkookkal való találkozást várom. Kívancsi és izgatott is vagyok azzal kapcsolatban, hogy miről szeretne velem beszélni, így nagyon is borzalmas volt, hogy az órák baromi lassan teltek el. Főleg úgy, hogy a szünetekben sem találkoztam Jungkookkal, így megkérdezni sem tudtam, hogy miről szeretne velem társalogni. Viszont az a helyzet, hogy baromira féltem is, mert ki tudja, lehet hogy azt mondja, visszatér a korábbi ,,időtöltéséhez,, és most behajtja, amit kihagyott velem kapcsolatban...Na jó, ez még tőlem is hülyeség volt. Amilyen ő valójában, nem hiszem, hogy további ilyen szándékai lennének. Legalábbis nagyon remélem. Franc essen beléd Jeon Jeongguk, hogy ennyire felkeltetted az érdeklődésem.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜