EXIT Jikook ff.

37.

○Jimin pov.○

Ajkaimat bámulta, s alapból is kipirosodott arca most méginkább elvörösödött, majd láttam, hogy nyel egyet, és egyészen kicsit felém mozdította állát. Én pedig...elvesztettem az önuralmam, s úgy martam rá ajkaira, mintha ez lenne az utolsó alkalom, hogy édes puhái enyémet érinti. Szinte azonnal realizálta, hogy mit tettem, s kiegyenesedve, jobban a falhoz nyomott engem, miközben egyik kezét állam alá simította, miközben hüvelykujjával az arcomat cirógatta. Hajába túrtam, s felé kezdtem lépdelni, ezzel hátrálásra kényszerítve őt. Szerencsém volt, hogy míg Beomgyuék szobája az emeleten volt, addig az enyém a földszinten. Egészen az ajtómig vezettem őt, s elváltam tőle arra a kis időre, míg behúztam magam után a helyiségbe, majd őt neki lökve a falapnak, az be is csukódott. Nem sok ideje jutott arra, hogy kifújja magát, hisz ez után azonnal letámadtam őt. Nem bírtam magammal, s bár kicsit szánalmasnak éreztem magam amiatt, hogy mennyire ellenkeztem az ellen, hogy én bármikor is újra Jungkookkal legyek, most mégis itt vagyok és hagyom, hogy az ágyamra döntsön engem. Kényelmesen elhelyezett a paplanon, ő maga pedig felém mászott, hogy célba vehesse nyakamat. Tarkójára fogtam hirtelen, mikor szívni kezdte bőrömet, s egy nyüszítés szerű hang jött fel torkomon.
- Jiminh...- Hümmögtem egyet, majd kinyitottam szemeimet, mikor éreztem, hogy nem folytatja, amit elkezdett. Arca közel volt hozzám, így számon éreztem heves levegővételőt, de egyáltalán nem zavart. - Nem ezt kellene folytatnunk...Meg sem b-beszéltük a történteket és haragudni fogsz rám újra, nem akarom jobban ennél is elrontani. - Hadarva beszélt, a szavak sorrendjét kissé keverte, így tudtam, hogy még bizony részeg, de már kezd kitisztulni a feje, ami azt jelentette, hogy tényleg tisztában van azzal, hogy mit csinálunk. Bizonytalanságát kihasználva meglöktem őt, elérve, hogy mellém essen, majd most én voltam az, aki felé mászott. Teljes testemmel rajta feküdtem, mire kiadott egy elfúló hangot, hisz valószínűleg eléggé nyomhattam őt ott lent. Kezeimmel kicsit fentebb toltam magam, így arcom egy vonalban volt az övével. Kíváncsian, kerek szemekkel nézett rám, de én csak homlokára illesztettem ajkaimat, hogy nyomhassak oda egy puszit. Ezután orrára is kapott, majd arca egy-egy oldalát is megajándékoztam. Álla következett, ami után fentebb mentem, s megálltam ajkai előtt.
- Ne foglalkozz most ezzel és ne aggódj a továbbiak miatt. Csak élvezd, tegyünk úgy, mintha újra tinik lennénk. - Súgtam szájára, amire mondatom végén újra rátapadtam. Egy kicsit habozott, mivel nem csókolt vissza, de mikor tarkójánál lévő hajával kezdtem játszadozni ujjaimmal, ledöntött magáról és derekamnál fogva húzott vissza közelebb, így most már oldalainkon fekve, egymáshoz simulva folytattuk a csókot. Kezeivel pólóm alá kúszott, egyre fentebb simítva az anyagot, majd már annyira feltűrte, hogy kénytelen voltam megszabadulni tőle. A felsőtől, nem Jungkooktól. Mikor feltérdelt, hogy a sajátjától is megszabaduljon, már újra a hátamon feküdtem, viszont mozdulatát látva, muszáj volt kicsit felülnöm, hogy szétrángassam övét, ezután pedig nyakkendőjét - amiből éppen akart kibújni - megragadtam és magammal rántottam, míg ismét elterültem az ágyon. Ő mellkasomnál folytatta kényeztetésemet, míg én mellettem támaszkodó karjait markolásztam sóhajtozva közben. Alhasamat is célba vette hamar, majd követve korábbi tettemet, ő is kibontotta nadrágomat, de tovább is ment, így az elég hamar a földre került. - Jhungkookh...- Először anyagon keresztül dörzsölgette tagomat, majd kezével benyúlt alá, így könnyen rámmarkolhatott. Felnyögtem és hátravetettem fejemet a már elég régen tapasztalt érzésre. Azt kell, hogy mondjam, baromira hiányzott. Nem csak az, hogy valaki így érjen hozzám, hisz lássuk be, három év alatt én voltam az egyetlen, aki kezelésbe vett, hanem az is, hogy ez Jungkookkal történjen. Viszont látszólag ez neki is hiányzott, mivel annak ellenére, hogy csak nevét sóhajtozva markolgattam karjait, ő mosolyogva vett szájába, miután lehúzta rólam az utolsó engem takaró anyagot. Semmit nem változott a módszere, így meg sem lepődtem, mikor torkára engedett hirtelen. Egy nagyobb nyögéssel jeleztem is, hogy ez nekem mennyire jól esik, tőle pedig meghallottam egy kuncogást, ami miatt muszáj volt ismét felmorrannom. Hajába túrtam, mikor úgy éreztem, hogy már nem bírom sokáig, és jeleztem neki, hogy feküdjön a hátára. Szerencsére nem kellett többször kérnem, miután gyorsan lerángattam róla a nadrágját, ölébe ültem, mire szemeit elégedetten lehunyva nyögött fel. Tarkójánál fogva felhúztam magamhoz, mi miatt kénytelen volt megtámaszkodni háta mögött kezeivel, miközben én közel hajoltam arcához, ajkaink már súrolták egymást. Szemeibe nézve kezdtem lassan körkörösen mozgatni csípőmet, ami egy újabb nyögést váltott ki belőle, fejét pedig reflex szerűen hátra akarta vetni, de mivel tartottam őt, hogy továbbra is közel legyen hozzám, így nem sikerült neki. Azonban mikor már egyre többször dőlt volna vissza a párnák közé, a rajta maradt nyakkendőjét ragadtam meg erősen magamhoz húzva őt.
- Ji-Jimin khérlek...már teljesenh átáztamh.
- Máris !? - Kuncogtan el magam. Elengedtem őt, emiatt azonnal hátra esett, majd megfordultam rajta, és lábaim támaszottam meg feje mellett, miközben alsónadrágját lehúztam róla. Férfiasságát kezdtem kényeztetni, mi miatt szinte megállás nélkül hallottam halk, tompa nyögéseit. Egyik nedves ujját nem sokkal később megéreztem bejáratomnál, majd nem is várt, azonnal feltolta azt. Kicsit megugrottam az érzésre, nem fájt, csak kissé kellemetlen volt, de erre mindenképpen számítottam. Egészen addig, míg elő nem készített rendesen, én lent kényeztettem őt, viszont mikor már jelzett hogy másszak le róla, rögtön mellé feküdtem hátamra fordulva.
- Biztosh vagy benne ? - Bólintottam egyet határozotton, mire esküdni mernék, hogy egy apró, tényleg nagyon apró, mosolyt láttam meg szája sarkában. Lábaimat szétlökdöste, majd közéjük férközött, s mikor elkezdte belém nyomni tagját, rám hajolt, hogy megcsókoljon. Bár igaz, abból a csókból nagyon nem lett semmi, inkább csak a másik szájába nyögtünk és sóhajtoztunk az érzésre. Rengetegszer súgta fülembe, hogy mennyire szűk vagyok, miközben azt kérdezte, hogy rendben vagyok-e, egészen addig, míg vártunk, hogy megszokjam őt.
- M-mozoghatsz. - Felemelkedett rólam, de csak annyira, hogy egyik oldalamon megtámaszkodjon egyik alkarján, majd míg egyik lábamat kinyújtotta, addig a másikat a dereka köré fonta, és combomat szorongatva mozogni kezdett. - Istenemh- - Iszonyatosan jó érzés volt újra érezni őt, aminek Jungkook is hangott adott, hisz folyamatosan a nevemet nyögte. Egy idő után fentebb tolta magát, hogy tenyerével tarthassa meg testét, s addig állt le a mozgásban, míg eddig nyújtott lábámat a vállára emelte, a másikat derekán hagyva. Eddigieknél hangosabbat nyögtem, mikor így lökte be magát újra, ez pedig egyértelmű jelzés volt arra, hogy megtalálta azt a bizonyos pontot. Mostantól csak abban az egy szögben hatolt belém újra, s újra, hol gyengédebben, hol erősebben, vagy olykor a tempón változtatott. Mikor nyögéseim és az ő nyöszörgéssel vegyített mordulásai hangosodtak, már nem változotattot se a tempón, se az erősségen. Olyan gyorsan mozgatta csípőjét, hogy néha fentebb csúsztam az ágyon, így kénytelen volt csípőmet szorongatni, hogy egy helyben maradjak. Magas hangon nyögtem, mikor elélveztem, ő is ugyanígy követve engem. Párat még lökött rajtam levezetésként, majd kihúzott belőlem és mellém feküdt. Magához húzott, mikor kissé csillapodott heves levegővételeink, de mindkettőnk mellkasan gyorsan süllyedt le, s fel.
- Jézusom...nagyon rég éreztem ilyesmit. Veled minden tökéletes. - Sóhajtotta fáradtan, majd következő szavait már sokkal hallkabban ejtette ki. - Sajnálom, ha megbánod, hogy megtettük.
- Mondtam, hogy ne aggódj emiatt. - Felé fordultam, bíztatásképpen pedig el is mosolyodtam. Úgy tűnt, bevált, hisz viszonozta tettemet homlokomra puszilva. Felsóhajtva mellkasának döntöttem fejemet közel húzódva hozzá, míg ő ránk rángatta takarómat. Egyáltalán nem érdekelt, hogy meztelenek vagyunk, ahogy az sem, hogy nem mostam ki magam, az pedig pláne nem, hogy mi van, ha Beomgyu és Yoongi felébredtek miattunk. Én jelenleg csak aludni akartam Jungkookhoz bújva és élvezni, hogy erre a pár órára minden olyan volt, mint régen.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Uhm meglepetés !? Azt hiszem, ez volt a legváratlanabb változat, ami történhetett xdkdk
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜