EXIT Jikook ff.

13.

○Jimin pov.○

- És a...
- M-muszáj azt is megbeszélni ? - Kérdezte tarkóját dörzsölgetve, elnézve rólam. Hát igen, számomra is kellemetlen témának számít ez, nem csak neki. Bár nem is értem, hiszen ő csókolt meg engem. Nem kéne neki kínosnak lennie.
- Igen. Szóval...miért is smároltál le, szedted szét a nyakkendőmet, és szakítottad el az ingem ?
- Hát én csak...Olyan közel hajoltál hozzám, az ajkaid és az illatod olyan hívogató volt, hogy...nem bírtam ki, én sem tudom, hogy miért nem fogtam vissza magam. Másrészt pedig, csak felejteni akartam, hogy hátha ezzel kicsit elterelhetem a figyelmemet, ha...
- Ha megdugsz a raktárban ?
- Igen...- Bólintott egyet, s beharapta ajkait. Nagy valószínűséggel még saját magát is kínosnak találta ezzel a kijelentéssel, ahogy én is őt. Felsóhajtottam, ezzel pedig végre megint magamra vonzottam tekintetét, és bár úgy tűnt, mint aki bánta volna tettét, vagy azt, hogy eszébe jutott ez az egész, meglehetősen csillogtak szemei az ötlet felvetése után.
- Miért vagy most ilyen félénk ?
- Nem vagyok egy izomagy, mint amilyennek látszódom...- Dünnyögte. - Jól tanulok, igenis odafigyelek erre, és egyáltalán nem szokásom a verekedés...nem szoktam hagyni, hogy mindent a szüleim intézzenek el. Nem szólogatok be minden egyes embernek ok nélkül, nem vagyok ilyen. Sajnálom, hogy ezt tettem veled. Hogy miattam Taemin megvert, pedig esküszöm nem kértem rá, sosem volt ez tervben. - Hevesen megrázta fejét, és esküszöm aranyosnak találtam, ahogy kerek szemeivel, ártatlanul, bizakodóan rám néz. - Azt is sajnálom, hogy miattam megsérült a kezed. Az sem volt szándékos, csak eszembe jutottak a régebbi történtek. Komolyan bánom a tetteimet... - Csendben voltunk egy kis ideig. Ő nem szólalt meg, valószínűleg a válaszomat várta, én pedig csak...gondolkoztam. Nem az én dolgom, hogy elnézzem neki a másokkal szemben vétett rossz tetteit, tetteiket, én csak a saját részemet nézhetem és...most hogy ezeket átbeszéltünk, elmondta, hogy mi miatt volt, már nem haragszom rá igazán.
- Megbocsátok. Természetesen maradt bennem egy kis tüske, de...nem foglak lenézni téged. Ne haragudj kérlek a szavaimért, amikkel illettelek.
- Oh ne, ne kérj bocsánatot. Tényleg megértem. - Szabadkozott, kezeit feltartva. Elmosolyodtam, majd miközben feltápászkodtam az ágyról, fejére simította, mire azt felemelve, kerek, sötét szemeivel nézett rám.
- Én is lefürdök, addig maradj itt kérlek. Sietek vissza. - Bólintott egyet, én pedig összekészített ruháimat magamhoz fogva, ott hagytam a fiút a szobámban. Hát...én sem hittem volna, hogy Jeon Jeongguk egyszer szinte félmeztelenül fog üldögélni az ágyamon.

Mikor visszaértem, már tisztán és átöltözve, a fiú még mindig az ágyamon ült betakarózva, és a szobában kémlelt körbe. Az ajtó félfának támaszkodtam, és biccentettem egyet felé.
- Tudod, most hogy így csendben vagy, egész jó társaság vagy.
- Ha.Ha. nagyon vicces vagy. - Horkantott fel, mikor meglátta vigyoromat, de ő is hamar elmosolyodott, és megköszörülte torkát. -Egyébként...miért hoztál ide ?
- Gondoltam segítek neked. - Rántottam meg vállaimat, majd felé sétálva, leültem mellé. - Nagyon elveszettnek tűntél, és nem akartalak ott hagyni, mert kitudja mikor mentél volna haza. Ráadásul meg akartam veled beszélni a történteket.
- Köszönöm.
- Ne hálálkodj, mert...
- Fiúk...- Két kopogás után, és válasz adás nélkül, nyitott be anya a szobámba, s dugta be fejét az ajtón. - Nem jöttök le enni ?
- Maradsz vacsorára ? - Néztem felvont szemöldökkel a zavart fiúra. Gyorsan az időre is rápillantottam, s meglepetten vettem észre, hogy bizony már mindjárt hét óra lesz. Ennyi ideig szerencsétlenkedtünk volna ? Jeongguk zavartan bólintott párat, bizonytalanul kapkodva fejét közöttünk.
- Csak ha nem zavarok.
- Szuper, akkor siessetek le. - Ránk mosolygott, majd már el is tűnt. Feltápászkodtam, s mikor várakozóan a fiúra tekintettem, zavartan lehúzta magáról a takarót, majd az alsó nadrágot, és a felsőt is lentebb húzta. Zavartan kaptam el fejemet, mikor a felső először felgyűrödött, ezzel láttatni engedve hasfalát, és a...délebbi tájakat is.
- Bocs, hogy...nem tudtam adni nadrágot, de nincs olyanom, ami jó rád.
- Oh, hát...semmi gond, csak nem igazán szoktam hozzá a mások előtti pucérkodáshoz. - Elkuncogtam magam, majd elindultam lefele, utánam a fiúval. Amikor az asztalhoz ültünk, egymás mellé, akkor tette le anya az asztalra a vacsorát, s kezdett el szedni magának, miközben Jeonggukra mosolygott.
- És mond csak...
- Oh, ah igen, Jeon Jeongguk vagyok. - Meghajolt ültében, nekem pedig csak most esett le, hogy be sem mutattam őt.
- Szóval Jeongguk, megkérdezhetem, hogy mi járatban itt ? Még sosem hallottam a neved Jimintől. - Itt mérgesen rám pillantott, mire hümmögve - mivel a szám már tele volt - védekezően feltartottam kezeimet.
-...Történt egy kis incidens, és Jimin szerette volna, ha...ha meghálálhatná, hogy segítettem neki, ezért áthívott, hogy rendbe tegyem magam. - Felháborodottan fordultam felé, hiszen mindketten tudjuk, hogy miatta vagyunk ott, ahol, de apró fejrázásából meggondoltam magam, hogy bármit is mondjak, hiszen igaza van, azért még sem lenne jó elárulni, hogy mi történt. Hálám jeléül, számat elhúzva, de szedtem neki a vacsorából, mert tudtam, hogy anya úgyis feltartja a beszélgetéssel, addig apa meg én nyugodtan befejezzük a vacsorát.
- Áh, így már mindent értek. Remélem a fiam azért kiengesztelt valahogy. - Ezt hallatán félrenyeltem, és köhögni kezdtem, hiszen erre eszembe jutott a csók, és hogy hova kellett volna vezetnie, a fiú tervei szerint. Valószínűleg Jeongguknak is leesett, hogy mi bajom, mert zavartan lehajtotta fejét, miközben apám szépen hátba veregetett, hogy azért még se fulladjak meg.
- Igen anya, ne aggódj, szerintem megtettem, amit lehetett.
- Remek. Nos, akkor jó étvágyat. - Mosolyodott el, majd enni kezdett. Jeongguk még kapott pár kérdést, és meglepően viszonylag megszűnt közöttünk a kínos hangulat. Vacsora után újból felvonultunk a szobámba, viszont most egyáltalán nem voltam képben azzal, hogy mi is lesz.
- Nem azért, mert zavarnál, vagy valami, de...hogy akarsz hazamenni ? Vagy itt alszol és holnapig kimossuk a nadrágod ?
- Hát...ha szólok Yoonginak, ő biztos hoz nekem ruhákat...
- Nem. - Hevesen megráztam fejemet a név hallatán, hiszen semennyire sem akartam azt, hogy egy másik barom is megtudja, hogy hol lakom.
- Jimin. Yoongi sose bántott senkit igazán. Tudom, hogy ez megtévesztő, hogy velünk van, és hogy nem vet rá jó fényt, hogy nem akadályozta meg, ha valamelyikünk tett valamit, viszont ő tényleg csak figyelt, mert egyáltalán nem érdekelte a dolog. Yoongi jó fej, csak...rideg egy kicsit.
- Ha idejön, aztán elfelejti, hogy hol lakom, akkor rendben. De ha egyszer is meglátom ezen az alkalmon kívül, hogy itt van a környéken, isten igazából belelöklek egy tóba.
- Persze Taehyunggal nyugodtan puszizkodtok, és megengedsz neki mindent...- Morogta félre nézve, valószínűleg remélve, hogy nem hallottam meg, így nem is tettem szóvá, viszont igencsak érdekelni kezdett, hogy mégis mikor és mit látott...

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜