EXIT Jikook ff.

2.

○Jimin pov.○

- Nem tudom, miről beszélsz.
- Pont erről, hercegnőm. - Dünnyögte, hátával a korlátnak támaszkodva mellettem.
- Egyáltalán miért beszélgetsz velem ?
- Miért nem félsz tőlem ?
- Én kérdeztem előbb. - Kihívóan néztem rá, mire hitetlenül felnevetve megrázta fejét.
- Komolyan nem értem. Mindenki más, vagy tart tőlem, vagy nyál csorgatva jön utánam, míg te egyiket sem teszed, sőt, olyan szemtelen vagy, mint még soha senki. Szóval ? Mire véljem ?
- Nem tartozom neked magyarázattal. - Ráztam meg fejemet. - Egyébként is, talán arra vágysz, hogy én is epekedve kövesselek minden nap ?
- És ha igen ?
- Jaj, Taehyung-ah...- Hangom magasabb lett, mondhatni nyávogós, miközben arcomon is egy nyájas mosoly terült szét, s öklömmel gyengén a mellkasára csaptam. - Úgy örülök, hogy szóba állhatok veled. Ez volt minden vágyam, el sem hiszem, hogy megtörtént. Ugye megfoghatom a farkad ?
- Na jó, ezt hagyd abba. - Röhögött fel, vállamnál fogva kissé meglökve, mire kuncogtam egyet. - Viszont már értem.
- Mit is ?
- Te lenézel engem.
- Azta...
- Mi az ?
- Nem hittem volna, hogy ennyire sokáig tart majd rájönnöd. - Gúnyos somolyt villantottam felé, mire felhorkantott.
- Irritálóan jó társaság vagy hercegnő.
- Kössz a bókot, te colos állat. - Szemeimet megforgattam, majd ellöktem magam a korláttól, s elindultam a tetőről levezető ajtó felé, de mielőtt a lépcsőházba léptem volna, visszanéztem rá, s újból elő vettem tini picsás hangomat. - Remélem nem találkozunk többet. Legyen továbbra is rossz napod, Taehyung-ah. - Lábaimat gyorsan szedve haladtam lefelé, nehogy utolérjen, aztán újra el kelljen viselnem a társaságát. Mivel már nem volt több órám, így miután előkerítettem táskámat, elindultam haza fele, hiszen Beomgyu már nem volt itt, így sejtésem szerint, nem ma megyünk enni.

- Beom. Kérlek, most már ígérem, nem fogok közbe avatkozni, nem lesz közöm hozzájuk, oké ? - Miután kicsengettek, ő felpattant, és meg sem várva engem indult az ebédlő felé, mikor elkaptam a karját, s magammal szembe fordítottam. Ő lerázta magáról kezemet, s várakozóan tekintett rám, mire felsóhajtottam. - Sajnálom, hogy ennyire ellenkeztem.
- Menjünk. - Az ebédlő fele biccentett, de láttam, mielőtt elfordult volna, hogy ajkai egy kis mosolyra húzódnak. Utána siettem és egymásba karolva, léptünk be az ebédlőbe. - Ugye tudod, hogy még tartozol egy vacsorával ?
- Persze, hogy tudom. A pénztárcám már az első alkalom óta figyelmeztet, hogy ne ajánljak fel neked ilyesmiket. - Forgattam meg szemeimet, majd elfintorodtam, mikor egy nagyobb falatot egyszerre tolt be szájába. Nem is látszik rajta, hogy mennyire szeret enni, én mégis tudom, hogy a szabad idejét általában evéssel tölti. - Hova sietsz ennyire ?
- Felelnem kell Mr. Minnél, de mondta, hogy előbb egyek. Szóval már mennem kell, bocsi Chim. - Ahogy még belapátolt pár falatot, fel is pattant, s miközben hozzám beszélt, hátrálni kezdett, majd hirtelen megfordult, mire rákiálltottam, de addigra már ebédjének maradékja, az előtte álló cipőin landolt. - É-én sajnálom. Nem volt szándékos, t-tényleg. Nagyon sajnálom, kérlek nézd el nekem, bármit megteszek.
- Bármit ? - Hangja karcos volt, mikor megszólalt, s amint kissé hátrafordítottam fejemet, láttam, amint kezeit keresztbe fonja maga előtt, majd gúnyos mosolyra húzza ajkait. Az ebédlőben teljes csend volt, egészen Jeongguk következő kijelentéséig. - Szóval szívesen le is tisztítod most nekem, igaz ? Gyerünk, ha azt akarod, hogy elnézzem neked, akkor vedd használatba a nyelvedet és térdelj le. - A diákok nagy része kántálva ,,bíztatták,, Beomgyut, hogy tegye meg, aki már készült arra, hogy teljesítse a kérést, mire dühösen az asztalra csaptam. Újból elhallgatott mindenki, de egyáltalán nem érdekelt, hogy engem bámulnak. Lassan, szinte már komótosan keltem fel, miközben kezeimet összeszorítva tartottam magam mellett. Megfordultam, majd a fiú elé sétáltam, magam mögé húzva ijedt barátomat.
- Úgy gondolom, hogy elég lesz.
- Na és ki vagy te, hogy megmond nekem, mit tegyek ? - Egy lépést tett felém, szemöldökét felvonva, arckifejezése pedig még mindig fölényes volt. Mögé néztem, csakhogy ellenőrizzem, kik vannak itt, de csapatának összes tagja mögötte állt, egyedül Taehyung volt az, ki kissé nyugtalannak tűnt. Mikor újra az előttem álló szemeibe néztem, én is összefontam magam előtt karjaimat.
- Semmi közöd nincs ahhoz, hogy ki vagyok, csak tűnj el a közeléből, minél hamarabb.
- Tudod mit ? - Mielőtt megszólalt volna egy-két percig nézett engem, majd folytatta, egészen közel hajolva fülemhez. - Megkegyelmezek a kis barátodnak, ha helyette teljesíted te, az én kérésemet.
- J-Jimin...
- Szóval, békén hagyod, ha megtisztítom a cipellőid hamupipőke ? - Hangom gúnyos volt, és kétségkívűl szemtelen. Taehyung arcára nézve láttam, hogy nevetését próbálja visszatartani, több-kevesebb sikerrel, míg mások teljes csendben hallgattak, Beomgyu pedig karomra fogott, gondolom, hogy megakadályozzon tettemben. Jeongguk szemei megvillantak, jólláthatóan dühös volt rám, de biccentett egyet.
- Csak rajta, törpilla. - Kissé felhorkantottam, majd az asztalról felkaptam a viezemet, s a kupakot lecsavarva, fordítottam fejére az üveget, s a benne lévő folyadék mind a cipőjén végezte, ezzel lemosva róla az étel maradékot. Mikor az üveg kiürült, kiejtettem a kezemből azt, s fejemet oldalra biccentve, villantottam felé egy pimasz mosolyt.
- Most már elég tiszta ?
- Ezt még nagyon megkeserülöd. - Fogai között préselte ki a szavakat, majd egyszerűen hátat fordítva nekem, sietett ki az ebédlőből, őt pedig követte a többi is. Taehyung volt az egyetlen, aki visszanézett rám az ajtóból, s egy kacsintás után, ő is eltűnt. Szinte két perc elteltével már mindenki a saját dolgával volt elfoglalva, nem úgy mint az előtt. Hátra fordultam barátomhoz, s karjára fogva, aggódva néztem rá.
- Beom. Jól vagy ?
- M-miért tetted ?
- Tudod, mikor fogom hagyni, hogy bárki is megalázzon téged. - Horkantottam fel. Viszont tudom, hogy ezzel megszegtem az ígéretem, hiszen azt mondtam, hogy nem fogom többet szembeszállni velük, most mégis megtettem, és érzékelhetően elég jól fel is dühítettem a fiút, de most még sem nézhetem végig, hogy megalázzák a legjobb barátomat, már pedig tudom, hogy ő nem állna ki magáért, mivel eléggé tart tőlük, én viszont nem, és nem fogom hagyni, hogy bárki is Beomgyu ellen menjen.
- De most rád fog szállni, Jimin. Én nem akartam ezt. Én mondtam, hogy kerüld el őket, erre miattam keveredsz bele csak még jobban.
- Beomgyu, egyáltalán nem érdekel. Megvédtelek téged, mert ez a dolgom, és ha annyira gyerekes, hogy most bosszút álljon, hát rajta, nem fogom hagyni magamat.
- De sokkal erősebbek, mint te. - Tekintete könyörgő volt, szemei is kikerekedtek, de a következő pillanatban, már szorosan ölelt magához, amit meglepetten ugyan, de viszonoztam. - Nem akarom, hogy bajod legyen és...köszönöm, hogy megvédtél, mikor ilyen hisztis voltam mostanában.
- Nem gond, Beom, na meg, hisztisen is szeretlek. - Elkuncogta magát, s arcát nyakamba fúrta, majd akkor engedett el legközelebb, mikor megszólalt a csengő. Hát akkor várom annak a vakarcsnak a támadását.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜