EXIT Jikook ff.

Prológus

○Jimin pov.○

- Láttad az üzenetet ? Megvan az új áldozatuk. Most láttam kiesni a kártyát Dongryul szekrényeből. - Legjobb barátom ült mellém, maga mögé tekingetve, mintha csak követnék őt, aztán amint leült, rám nézett, s enni kezdett. Nos nem tartott sokáig, az érdeklődése, az egyszer biztos.
- Úgy hallottam, rámászott Taemin húgára, ráadásul tudod, hogy legszívesebben kitörölném azt a csoportot, de egyszerűen állandóan visszatesznek, így inkább csak nem figyelek rá.
- Nem biztos, hogy ezt jól teszed. Mi van, ha pikkelni kezdenek rád emiatt ? - Ráncolta össze szemöldökét ijedten. Kis termete miatt, rendkívül kerüli az olyan helyzeteket, amiből vita alakulhat ki, hiszen nem igazán tudná megvédeni magát, elmondása szerint.
- Szarok rá. Fulladjanak bele a kis játékukba.
- Ne mondj ilyet, még a végén meghallják.
- Beomgyu. Nem félek. - Ráztam meg fejemet. Engem valóban nem érdekelt, hogy mi van azokkal a rohadékokkal, akik tönkreteszik az emberek életét egy időre.
- Pedig téged elnézve, lehet nem ártana.
- Mire célzol ? - Vontam fel szemöldököm, mikor pontosan jól tudtam, hogy miről beszél. Rengetegszer a tudtomra adta, hogy az én testalkatommal, és a magasságommal nem fogom tudni megvédeni magam, már pedig ez nem így van.
- Tudod jól. Én csak látom magam előtt, ahogy ketté törnek, mint egy fa darabot.
- Én foglak ketté törni téged. - Morrantam fel. - Nem vagyok gyenge. És amúgyis, az lesz az utolsó napjuk, ha kikezdenek veled vagy velem.
- Mi lenne velem, az én védelmező barátom nélkül. - A magasba emelte karjait, és vigyorogva dőlt rám, majd ölelt át szorosan, mire megrázva vállaimat, próbáltam letuszkolni magamról.
- Az biztos, hogy nem élnél sokáig. - A következő pillanatban, az ebédlőben ülő diákok telefonja egyenként szólalt fel, s mindenki azonnal kezébe kapta telefonját, hiszen pontosan tudták, hogy mit jelent. Elkezdődött. Beomgyu mellettem alsó ajkára harapva nézte telefonja képernyőjét, mire közelebb csúszva hozzá, lestem bele én is. A felvételen, - amit élőben közvetítenek - Kim Dongryult áztatta el egy felmosó vödör vize, ami aztán a fején is landolt. Frusztráltan, üvöltve egy nagyot, ragadta meg a vödröt, s vágta földhöz, majd szaladni kezdett, míg a kamera követte minden egyes lépését, s azokét is, akik azonnal utána iramodtak. - Na jó, inkább ne nézd tovább. Egyáltalán nem értem, hogy mire jó ez az egész. Baszki, a fejükre ejtették őket, kiskorukban ? - Csattantam fel, mire Beomgyu a számra tapasztotta tenyerét, ijedten nézve rám. Értetlenül fogadtam tettét, mire elénk biccentett, én pedig arra fordítottam fejemet. Pár asztallal arrébb, szemben velünk üldögélt a négy rohadék közül az egyik, aki...aki kevésbé olyan faszfej, mint a többi. Taehyung szemöldökét felvonva, ajkain egy apró, félmosollyal nézett egyenesen szemeimbe, mire én lelökve barátom kezét számról, hányást imitáltam a fiút nézve, ki ahelyett, hogy elindult volna, és megkeserítse most az én életem, csak hátravetve fejét elnevette magát. Talán az őszintén kimutatott gyűlöletem tette.
- Megőrültél ? Azt akarod, hogy megverjenek ? - Egy csapást mért vállamra, majd egyszerűen megfogva csuklómat, húzott fel az asztalról, majd szitkózódva rágatott ki az ebédlőből. Hát akkor viszlát Kim Taehyung.

Sziasztok. Remélem tetszeni fog nektek ez a történetem is. Nem igazán tudtam vele várni, szóval kitetteem
Remélem ezt nem kell majd szüneteltetnem, mivel vannak hozzá ötleteim, de valószinűleg hetente egy rész várható💜
Az első egy-két rész persze nem olyan jó, vagy érdekes, de ígérem, a további részek izgalmasabbak leszneek💜
Boldog szülinapot Hobii🥺💜
Ott már másnap van, így ünnepelheti a szülinapját🥺💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜