EXIT Jikook ff.

39.

○Jimin pov.○

- Igen ?
- Mond, Jimin, mit csináltál Jungkookkal ? - Taehyung hangja szólt bele a telefonba másnap délután. Hallatszódott a hangján, hogy nem érti a helyzetet, de ezzel nem volt egyedül, mivel én sem értettem, hogy miről beszél éppen. - Csak mert reggel megjelent nálam, beengedte magát és azóta vigyorogva hajtogatja, fel-alá járkálva, hogy; Jimin, Jimin, Ó Jimin, Jimin. Egy ideig nem zavart, mert baromi ritmusos, de most már kezd kissé idegesíteni, hogy a nevedet hajtogatja különféle ütemekben, szóval gondoltam megkérdezem, hátha tudsz valami logikus magyarázattal szolgálni azon kívül, hogy megőrült. - Muszáj volt elmosolyodnom azon, hogy mennyire feldobta a fiút az, hogy ma randizni megyünk. Így tényleg azt éreztem, hogy ő velem akar lenni, és boldoggá tudom tenni őt a jelenlétemmel. Jó volt hallani, hogy mennyire várja már azt, hogy találkozzunk és végre együtt lehessünk. Bár ezzel nem volt egyedül, azt hiszem most vagyok sok idő után a legizgatottabb valami miatt. Akármennyire makacsnak vallom magam és voltam is az elején, most még sem bánom, hogy esélyt adtam neki, ahogy azt sem, hogy lefeküdtünk, mikor valószínűleg nem volt még itt az ideje. De nem zavar, örültem, hogy vele lehettem, mégha el is szaladt velünk a ló. Yoongival és Beomgyuval is elbeszélgettem erről, miután hazaértem, elmondtam nekik hogy adtam még egy esélyt egykori páromnak, és azt is, hogy miről beszéltünk. Yoongi kifejezetten örült neki, azt mondta, hogy a múltban történtek ellenére, ő azt gondolja, hogy ez a legjobb mindkettőnknek. Azt látja rajtam, hogy Jungkookkal vagyok igazán boldog, még akkor is, mikor haragszom rá, és részben igazat is kellett adnom neki magamban. Tényleg bennem volt az a hiányérzet, amit a fiú távolléte okozott és valóban nem voltam olyam boldog, mint azelőtt. Ezt pedig sokszor meg is kaptam a barátaimtól. De tagadni sem tudtam volna azt az emóciót, amit kiváltott belőlem, miután jó pillanatokat éltem meg vele ismét. Szóval Yoongi tényleg elfogadta és támogatta, hogy neki fussunk még egyszer ennek a kapcsolatnak. Beomgyu már kissé nehezebb eset volt. Ő már kicsit kevesebb örömmel fogadta a hírt. Bár igaz, hogy benne volt abban a kis tervben, hogy összetalálkozzak Jungkookkal, mégis aggódik, hogy valami rosszul alakulna. De megértem őt, mivel, ha vele és Yoongival történt volna ugyanez, akkor én is ugyanígy aggódnék érte, hogy valami bántódása esne. Hozzátette, hogy azért a...fésülést...hagyhattuk volna máskorra, leginkább a randi utánra, de a végére már ruhát is segített nekem választani, tehát annyira azért nem szidott meg.
- Adj neki valami kényelmes ruhát, amiben tud mozogni és nem bánja, ha piszkos lesz.
- De Jimin...- Nem hagytam, hogy végig mondja, csak reméltem, hogy átadja az üzenetem a fiúnak, és nem valami elegánsat vesz magára. Megbeszéltem vele korábban, hogy én leszek az, aki kitalálja a programot, ha már én is voltam az, aki elhívta őt. Egy kis idő elteltével, már a nappaliban ücsörögtem és vártam, hogy randipartnerem megérkezzen, mivel úgy beszéltük meg, hogy ő jön értem. Szerencsére hamarosan kopogtatott is, az ajtóig pedig nem is a saját lábamon mentem, ha azt nézzük, hogy Beom izgatottságában odáig lökdösött, majd eltűnt. Jungkook félénken mosolyogva állt előttem, mikor ajtót nyitottam, s végig nézve rajta, örömmel vettem tudomásul, hogy hasonlóan van öltözve, mint én. Sőt. Míg rajta egy fekete melegítő nadrág és pulóver volt fehér pólóval, addig én egy fehér melegítőt viseltem, fekete felsővel és pulcsival. Elnevettük magunkat a véletlenen, majd óvatosan megfogta a kezemet és az autójához húzott. Kinyitotta nekem az ajtót, majd ő is beült a járműbe. Eszembe jutott, mikor régen azt mondta nekem, hogy majd mindig kinyitja nekem a jármű ajtaját, s most így is lett. Beírtam neki a címet, majd el is indultunk. Egy kis ideig csendben ültünk, de nekem muszáj volt elmosolyodnom pár emlék végett, amire rá is kérdezett.
- Min mosolyogsz ennyire ?
- Emlékszel, mikor első alkalommal mentünk el valamerre ? Busszal mentünk és el sem hiszem, hogy még azt is mennyire élveztem veled. Mindig, mikor akár egy kicsit élesebben kanyarodott, vagy valami hiba volt az úton, te elém raktad a kezed, vagy megfogtál, hogy ne legyen semmi bajom. Nagyon figyelmesnek és édesnek találtalak aznap. Emlékszem, teljesen letargikus állapotba kerültem azután, mert el sem tudtam hinni, hogy annyira hevesen dobogott érted a szívem.
- Mindent nagyon élveztem veled. - Rám pillantott, miközben elmosolyodott, de vissza is fordította a tekintetét az útra. - Egyébként, mit fogunk csinálni ? Az öltözék miatt kérdezem, mert kissé meglepett.
- Majd meglátod. Remélem azért élvezni fogod. - Elnevette magát, mire most én voltam az, aki kérdőn pillantott felé.
- Bocsánat csak...nem is tudom, hogy van annyi lelki erőm, hogy ne sikoltozzam végig az utat attól a boldogságtól, amit érzek, hogy most veled vagyok és nem vitatkozunk.
- Én is boldog vagyok, Jungkook.

- De hát zárva van. Biztos ez a jó cím ? - Aranyosnak találtam az elveszett arckifejezését, mikor be akart sétálni a helyiségbe, de zárva találta azt. Aggódva pillantott rám, de én csak elmosolyodtam rajta, majd zsebemből előhúztam a bejárat kulcsát és meglengettem előtte, jelezve, hogy semmi gond, miközben félretoltva őt, kinyitottam azt. Bevezettem meglepett valóját a kis étterembe és visszazártam magunk mögött az ajtót. Azért meg sem szeretném, ha valaki bejönne, míg mi nem figyelünk, hisz azért most mégis csak az én felelősségem az egész üzlet. S ez is volt az egyetlen kikötése a tulajnak, hogy semmi baja ne essen a helynek, én pedig megígértem, hogy mindent rendben itt hagyunk. Természetesen megis értettem, amit kért, azért én sem örülnék, ha másnap úgy mennék be az üzletembe, hogy valaki betört, vagy tönkre tett valamit. Továbbá nagyon humorosan hozzátette, hogy vannak kamerák, így ha úgy döntenénk, hogy kiélvezzük az izgalmas hely adottságait, akkor ő azzal tisztában lesz, és kitakaríttatja velem az egész helyet. Nem is kell mondanom, hogy durcázva közöltem vele, hogy ilyen még véletlenül sem történhetne. Megkeresve a kapcsolót feloltottam a lámpát ő pedig kerek szemeivel nézett körbe, ahogy rájött, hogy pontosan hol is vagyunk. Bár nem jártunk még itt együtt, és nyilván tudta is, hogy ez egy kis étterem, mégsem számított rá, hogy milyen fajta is ez, arra meg gondolom nem is jött rá még, hogy mit csinálunk majd itt. Legalábbis ezt tudtam kiolvasni a reakciójából.
- Ismerem a tulajt, és megeshet, hogy kértem egy kis szívességet tőle. Vedd le a pulóvered és kezdhetjük is.
- Miért kell...levennem ?
- Mert ma este megizzasztalak, Jungkookie. - Vigyorodtam el, és ledobtam magamról az említett ruhadarabot.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜