EXIT Jikook ff.

16.

○Jimin pov.○

Elég ismerős volt a helyzet, amibe kerültünk, hiszen ennek a baromnak volt annyi esze, hogy míg lehunyt szemekkel, a padon hátradőlve vártam rá, ő felém hajolt, majd hirtelen megszólalt, ezzel megijesztve engem. De nem csakhogy megijesztett, hanem mikor gyorsan felültem volna, szépen ismét lefejeltem őt. Így most itt ülünk egymás mellett fejünket fogva, de a csendet megint ő töri meg, azzal, hogy felnevet.
- Most meg mi bajod ?
- Semmi, csak vicces vagy.
- Mármint az, hogy lefejeltelek ? Szerintem is, marhára az. - Forgattam meg szemeimet. Észrevettem a másik kezében pihenő szatyort, így kérdőn biccentettem felé. - Az meg mi ?
- A tiéd. Neked hoztam. - Felém nyújtotta a teli zacskót, s arca annyira felragyogott, hogy nem volt szívem visszautasítani. Elvettem tőle, s belenézve, elkuncogtam magam, látva sok édességet.
- Te komolyan leutánoztad a bocsánat kérésemet ?
- Nem tudom, miről beszélsz. - Vigyorát nehezen elfojtva megrázta fejét, majd folytatta reménykedve pillantva rám. - Szóval megbocsátasz nekem ?
-...Igen...Taehyung, ne közeledj, mondom ne-
- Nem tudsz megállítani. - Búgta fülembe, mikor szorosan átölelt. Lemondóan felsóhajtottam, s kezemet megadóan a hátára csúsztattam.

- Majd jövök. - Kiáltottam vissza a szüleimnek, majd becsuktam magam után az ajtót, azonban mikor fejemet előre fordítottam, három fiúval néztem szembe. Mérlegelve bámultam őket, hátha rájövök, vajon mit keresnek itt. Hiszen azt megértem, hogy Beomgyu vár rám, de hogy mellette még ott vitatkozik két nagyra nőtt gyerek, azt már nem.
- Jiminie, kérlek siess, mert megőrülök.
- Miért vannak itt ? - Súgtam oda neki, mikor mellé értem, s a két fiú felé biccentettem, kik már abbahagytak a veszekedést, és engem bámulnak vigyorogva.
- Nem tudom, már itt voltak mikor megérkeztem.
- Jimin. Szia. - Jeongguk, mint egy idióta, teli fogsoros vigyorral kezdett integetni nekem, míg Taehyung jellegzetes mosolyával egy csókot küldött nekem. Hunyorítva néztem rájuk, de végül bénán intettem nekik. Innen már csak bonyolultabb volt a menet az iskola felé, hiszen egyik oldalamon ugye Beom sétált, de a másikon meg s két srác lökdöste egymást, hogy melyik álljon az mellettem.
- Az ég áldjon meg titeket. Mi bajtotok van ?
- Nem engedi, hogy melletted menjek. - Nyüszített fel hisztisen Jeongguk, mire Taehyung oldalba bökte.
- Mintha te nem ezt csinálnád.
- Tudjátok mit ? Mindketten gyertek mögöttünk, és maradjatok csendben. - Egy kis gondolkozás után egyszerre kezdtek bólogatni, majd mögénk álltak, s az iskoláig már meg sem szólaltak. Amint beértünk, ők szerencsére leváltak tőlünk, így már csak Beom magyarázásait hallgathattam arról, hogy mennyire rám tapadt a két srác. Hát mit ne mondjak, én is észrevettem. Egészen csendesen telt el két óra, míg nem jött a tesi. Őszintén ezzel semmi gond nincsen, de mikor megtudtam, hogy összevont óra lesz az évfolyamon a másik osztállyal, akkor már barátomnak úgy kellett vonszolnia az öltözőkhöz.
- Jimin, az isten szerelmére, menjél már. -Beomgyu erőlködő hangja hallatszódott mögöttem, ahogy próbál betolni az ajtón, miközben én lábaimmal és kezeimmel támasztom ki magam. Meglepetésemre pedig a következő pillanatban akkorát taszítottam rajtam, hogy az éppen kinyíló ajtón beestem. Nyilván azt hittem, hogy pofára fogok esni, de mikor kezeim és arcom egy meztelen mellkasnak simult, már inkább azt kívántam, hogy bárcsak a padlóval találkoztam volna.
- Jiminie, micsoda meglepetés.
- Szia Jeongguk. - Morogtam, lekaparva magam mellkasára, miközben egészen véletlen végig simítottam kezem felsőtestén. Hallottam, amint sóhajt egyet, s láttam, ahogy kirázza a hideg. Alig két másodperc elteltével egy szintén póló nélküli, vigyorgó Taehyung jelent meg mellettünk, és pimasz mosolyra húzta ajkait barátja mellkasára csapva.
- Nem esett bajod ? Jungkookienak igazán izmos mellei vannak.
- Idióta. - Az említett vihogva vágta tarkón a fiút, mire én is elengedtem egy mosolyt. Tényleg nem rossz fejek ők. Beomgyuval végül kikerültük őket, lepakoltunk és öltözni kezdtünk. Épphogy levettem felsőmet, mikor egy újabb rég látott személlyel néztem szembe. Igencsak érdekes nézett rám, és azt hittem, hogy most újból bever nekem egyet, de ehelyett csak hamar felragyogott az arca.
- Oh, te vagy, aki arcon köpött, ugye ? Ne aggódj, már nincs harag. Mond, jól vagy ? Nem akartalak én bántani, de tudod a szabály az szabály, és hát így lehet bent maradni a kis klánban, de most hogy minden szuper, sajnálom, amit a csinos pofiddal tettem. - Gügyögve, de egyáltalan nem gúnyosan beszélt hozzám, a végén pedig megsimogatta az említett területet. Döbbenten néztem rá, de talán még sokkosabb lettem, mikor megéreztem egy hideg tenyeret, ami Jeonggukhoz tartozott, a derekamon. Összerezzenve néztem fel rá, míg ő Taeminen tartotta szemeit, kezét pedig óvatosan, és lassan járatta csupasz hasamon.
- Taeminie, örülök, hogy most már minden rendben. Köszi, hogy bocsánatot kértél a nevemben is.
- Tényleg kár volt ezért a szépséges arcért. - Sóhajtott fel szomorúan, majd öltözködni kezdett.
- Jeongguk...
- Mhm ?
- Mond csak...elengednél ?
- Mi ? - Szemöldökeit összeráncolta, s mikor lenéztem kezére, követte tekintetem. Szemei kikerekedtek, majd hirtelen elkapta kezét rólam, s egy kínos mosollyal ajkain hátat fordított nekem, és visszatért Taehyunghoz. Furcsa belegondolni, hogy ezek szerint Taemin sem -igazán - rossz ember, szimplán azt gondolta, jót tesz azzal, ha megfelel Jeongguknak. Viszont most, ahogy feloszlatták ezt a kis játékot, úgy látszik mind fellélegeztek, s már merik kimutatni, hogy milyenek is valójában !? Rohamos változás, az egyszer biztos.

A tanárunk azt mondta, hogy kivételesen nem érdekli, hogy mit csinálunk, addig, míg nem lógunk meg az óráról, ő pedig elvonult itt hagyva minket a szertár kulcsával. Beomgyuval úgy döntöttük, hogy ha már ilyen esélyünk van, akkor mi csak szépen végig üljük az órát, s mikor elindultunk a lelátó fele, Jeongguk utánam szólt.
- Jimin.
- Igen ? - Hátrafordulva felvontam szemöldökömet, míg ő mosolyogva arrébb tűrte haját.
- Nem szeretnél velünk focizni ?
- Oh...nem, bocsi. Beomgyuval csak leülünk. - Sajnálkozóan oldalra biccentettem fejemet, mire csak legyintett egyet, s mielőtt felfutott volna a pályara, pimasz hangon, kacsintva egyet hozzátette;
- Akkor csakis nekem szurkolj.
- Jimin, Jimin, Jimin. Jeongguk most komolyan flörtölt veled ?
- Én...nem tudom. - A fiú után pislogtam, teljesen meglepetten, egészen addig, míg Beomgyu le nem ültetett.
- Még a végén elájulsz. Mondjuk megértem, Jungkook jó pali.
- Beomgyu.
- Most mi van ? Ez az igazság. Ráadásul nézd meg. A mi és az ő osztályuk lány részlegének nagy része itt üvöltik a nevét, és szurkolnak neki, de ő egyetlen alkalommal sem nézett rájuk, veled ellentétben, ugyanis mióta játszanak, nagyjából két percenként feléd pillant.
- Ne hülyéskedj már. Ez egyáltalán nem igaz. - Erőltetett nevetés hagyta el ajkaimat, és csakhogy bebizonyítsam, hogy nincs igaza, a szóban forgó fiúra néztem, ki Beomgyu állításának igazat adva, íriszeim találkoztak az övéivel. - Ez nem jelent semmit.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜