EXIT Jikook ff.

43.

○Jimin pov.○

A hangos dörömbölés hallatán kezdtem nyitogatni a szemeimet, s nyöszörögve bújtam bele Jungkook mellkasába, ki készségesen simította hátamra kezét, s kezdte el cirógatni azt.
- Ki a franc az ?
- Megnézem. - Dünnyögte, majd szenvedve feltolta magát, s miután betakart engem, kimászott az ágyból. Hallottam, ahogy csoszogva halad a folyosón, majd nem sokkal később én is rávettem magam, hogy kikeljek. Szemeimet dörzsölgetve mentem a nappali felé, s ahogy közeledtem, meghallottam Beomgyu ideges hangját, majd a nevemet is.
- PARK JIMIN.
- Mhm ? - Morogva mentem közelebb, meg félig csukott szemekkel, majd hátulról átkaroltam Jungkookot, s hátának döntöttem fejemet.
- Neked is szia Jimin. - Homlokomat ráncolva emeltem fel fejemet, s néztem szembe Taehyunggal, ki felém fordulva vigyorgott rám. Körbe fordulva kerestem a fiút, ki a falnak támaszkodva figyelt engem felvont szemöldökkel. Biccentettem egyet felé, majd odacsoszogtam hozzá, s kitart karjai közé bújtam.
- Oké, én kiabálni akartam, de nagyon édesek vagytok együtt.
- Miért vagytok itt ? - Kérdeztem immár éberebben a három fiútól. Kérdésemre természetesen Beomgyutól kaptam választ, ki vissza is tért ideges állapotához.
- Azért, mert reggel sehol sem találtalak és hiába hívtalak, te nem vetted fel. Jungkookot is hívtam, de ő sem válaszolt, szóval elkezdtem aggódni, hogy mi a franc van, aztán Yoongi feldobta, hogy jöjjünk ide, mert valószínűleg ideszöktél. És milyen meglepő, igaza volt. De úgy látom, nektek aggodalom mentes éjszakátok volt.
- Kicsim, szinte meztelen vagy és látszódnak a szívás foltok. Ráadásul rajtam is alig van valami. - Súgta fülembe Jungkook, mire torkomat megköszörülve néztem rá barátomra, fél szemmel pedig a két vigyorgó baromra néztem, azaz Yoongira és Taehyungra.
- Nem történt semmi.
- Hát most nem tudom, hogy magadat vagy engem nézel hülyének !? Nézd, Chim, engem nem zavar, ha lefekszel valakivel, vagy Jungkookkal-
- Csak Jungkookkal. - Szólt közbe az említett, mire barátom megforgatta szemeit és folytatta.
- Szóval Jungkookkal, és a te dolgod, hogy mikor mit csinálsz, de ha elmész otthonról, legalabb hagyj nekem egy üzenetet, vagy vedd fel a telefonod, mert halálra aggódtam magamat.
- Sajnálom, Beom, legközelebb szólok. - Megölelt, majd közölte, hogy akkor ők már mennek is, így egy köszönés után elhagyták a házat. Becsuktam utánuk az ajtót, majd szembe fordultam Jungkookkal, ki újból átölelte derekamat és fülemhez hajolt, hogy szavait belesúgja.
- Költözz hozzám.

- Azt mondta, költözzek hozzá. - Feleltem idegesen, miközben átbújtam karja alatt, amivel a bejárati ajtót fogta. Hallottam, hogy felsóhajt, s elmormol egy ,,neked is szia, Jimin,,-t majd utánam jön.
- A hercegnőnek, már megint van valami problémája.
- Ha zavar, el is mehetek. - Flegmán néztem rá, ő pedig csak megrántotta vállait és bólintott egyet.
- Oké, menj. - Fújtatva, de fel is álltam s elindultam az ajtó fele, de csuklómra fogott és visszalökött a kanapéra, mire újból neki láttam a beszélésnek.
- Szóval egyszerűen csak azt mondta, hogy költözzek hozzá és most nem tudom, hogy mit tegyek.
- Miért kell ezen gondolkodni ? Nem vagytok már tinik, hogy ez egy elhamarkodott döntés legyen, mindkettőtöknek van állása, el tudjátok tartani magatokat, ráadásul szeretitek egymást. Arról nem is szólva, hogy biztos jól jönne a tér nektek, és Yoongieknak is.
- De Tae...még csak együtt se vagyunk.
- De hát már lefeküdtetek, mióta újra randiztok. - Kicsit előrébb dőlt ültében, s értetlenül összeráncolta szemöldökét.
- Igen, az lehet, de még nem kérdezte meg, hogy leszek-e ismét a párja.
- Jimin, ha azt mondta, hogy költözz hozzá, akkor szerintem ő már rég úgy gondolja, hogy együtt vagytok. Sőt, házasok, egy foci csapatnyi gyerekkel.
- De ez...
- Mitől is félsz valójában ? - Kérdezte, miközben immár átült mellém, s hátamra simította egyik kezét nyugtatásként. Mindig szerettem megosztani a problémáimat Taehyunggal, sokszor maradt fent velem teljes éjszakákat, mikor Jungkook távol volt, és mindig megvígasztalt engem, így még magamat sem leptem meg azzal, hogy hozzá jöttem, mikor eluralkodott rajtam a feszültség.
- Nem akarom, hogy ez a kapcsolatunk rovására menjen. Mi van, ha megun ? Vagy állandóan veszekedni fogunk ? Ha ő állandóan dolgozni fog, rám meg semmi ideje nem lesz.
- Te is tudod, hogy Jungkook nagyon szeret téged, és minden alkalmat megragad, hogy veled legyen. Tény, hogy sok a munkája, de biztos vagyok benne, hogy változtatni fog ezen, ha megbeszéled vele az aggodalmaidat. Egyáltalán mit mondtál neki, mikor felvetette ezt az egészet ? - Kérdésére kínosan megköszörültem torkomat és fejemet oldalra fordítva kezdtem el nézelődni, hogy meg csak veletlenül se kelljen rá néznem, de erélyes hangja miatt, miután megkérdezte, hogy mégis mit mondtam, kénytelen voltam válaszolni neki.
- Semmit. Vagyis erre konkrétan semmit. Lefagytam, aztán annyit mondtam, hogy mennem kell és jöttem ide.
- Hát te tovabbra sem vagy épeszű. Szóval tegyük össze ezt. Szépen lelépsz az éjszaka közepén Jungkookhoz, mert túlzottan hiányzott neked, végig szórakozzátok az éjszakát, majd mikor feldobja, hogy költözz hozzá, de ott hagyod. Szörnyű vagy, Jimin. - Sóhajtott fel és távolabb ült tőlem, mondván, hogy nem akarja átvenni tőlem ezt a logikát.
- De akkor most mit csináljak ?
- Ez még kérdés !? - Kiáltott fel, szinte szenvedve. - Menj vissza, mond meg neki, hogy szereted és most azonnal összeköltözöl vele. Ezt akarod, nem ?
- De.
- Nem hallom.
- MONDOM, DE. - Mondata után ráüvöltöttem, mire egy ,,ez a beszéd,, után felhúzott a kanapéjáról és egyenesen kilökdösött az ajtón, én pedig elindultam vissza Jungkookhoz, kitől alig egy órája jöttem el. Végig azon gondolkodtam, míg oda nem értem, hogy mit fogok neki mondani, hogyan fogok bocsánatot kérni, amiért minden válasz nélkül ott hagytam szegényt, hogy az üzeneteire, se a hívásaira nem válaszoltam, mégis, mikor ajtót nyitott nekem, így indítottam, mint múlt éjjel, megragadtam arca két oldalát, lehúztam magamhoz és egy hosszú csókot adtam ajkaira, anélkül, hogy mozgatni kezdtem volna sajátomat. Egy nagyobb cuppanással váltam el tőle és kezdtem el hadarni a bocsánat kérésem, s egyben a magyarázatomat is. - Szóval én csak azért szaladtam el, mert megijedtem, mikor azt kerted, hogy költözzek hozzád, hiszen meg csak együtt sem vagyunk hivatalosan, és én nem tudtam, hogy mit mondjak, így azt láttam a legjobbnak, ha nem is válaszolok. Aggódom, hogy megunnál, vagy a munka elvinné a figyelmedet, nem lenne rám elég időd és én csak félek, hogy, ha együtt laknánk, akkor nem tartana olyan sokáig a kapcsolatunk. És-
- Jimin. Nyugodj meg, kérlek. Nem kell hozzám költöznöd, ha nem szeretnél. - Felelte kezei közé fogva arcomat, majd lentebb hajolt, hogy egy apró puszit nyomjon arcomra. - Én csak felajánlottam, mert nekem is nagyon hiányoztál az elmúlt napokban és szeretnék mindig veled kelni és ébredni. Csakhogy tudd, nem választanám a munkát helyetted, tanultam a hibámból és azt választom, aminél nincs értékesebb számomra. De teljesen megértem, ha még elhamarkodottnak gondolod, úgyhogy-
- Én nagyon szeretnék veled lakni.
- Tényleg ? - Ajkai elnyíltak egymástól, amint kiejtettem szavaimat számon, s mikor elismételtem mondandóm, egy hatalmas bólintás kíséretében, egy egyszerű mozdulattal kapott fel derekára, s fordult velem körbe a levegőben, miközben boldogan csókolt ajkaimra, mikor már megállt. Azt hiszem, nem fogom megbánni, hogy most igen mondtam neki.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Elnézést kérek az ismételt késésért, de nagyon sűrű hetem volt és nem volt időm írni :((
Azt viszont el kell árulnom, hogy ez volt az utolsó előtti rész >< szóval jövőhéten érkezik is az utolsó rész, azaz, az epilógus^^
Bár gondolom azért már mindenkinek feltűnt, hogy minden szál elrendeződött és már csak egyetlen egy maradt, de azt majd jövőhéten😌💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜