EXIT Jikook ff.

27.

○Jimin pov.○

Még kissé kómásan sétáltam a konyha felé, ami előtt megálltam, és összeráncoltam szemöldökömet, hiszen Yoongi hangját hallottam meg kiszűrődni, azonban ilyenkor még egyikük sem szokott ébren lenni, így meglepett. Nem illik, de a falnak dőltem, s hallgatózni keztem.
- Nem gondolod, hogy képen töröl amint meglát ?
- De ez nem így működik, haver. Az egy dolog, hogy te mit akarsz, de már a legelején elcsesztél mindent.
- Igen, igen, tudom, már vagy ezerszer mondtad, de te is tudod, hogy ez akkor sem volt rendben. Nézd...a barátom vagy, de egyáltalán nem támogatom, hog ezt tedd. Tudom, hogy milyen makacs vagy és mennyire akarod, és azt is tudom, hogy meg fogod tenni, de tudd, hogy meg foglak ölni, ha valami tórténik, és sírni fog miattad. Komolyan mondom, élve megnyúzlak, és nem én leszek az egyetlen. - Meglepődve néztem a csukott ajtóra, s nem tudtam rájönni, hogy mégis kivel beszélhetett így, és hogy miről lehetett szó, hiszen még egyszer sem hallottam a fiú ehhez hasonlóan beszélni, legyen szó bárkiről, tekintve, hogy milyen nyugodt a személyisége. Tényleg ötletem se volt, hogy ki az, akivel telefonálhat, hogy mi miatt, és hogy miert ilyenkor. Főleg azért volt furcsa az időpont és hogy felvette az illetőnek, mert Yoongi sosem kel fel, még akkor se, ha hívja őt valaki. Kivéve, ha az a valaki Beomgyu. Úgy döntöttem, nem várom meg, hogy ő jöjjön rá, hogy egészen eddig itt álltam, inkább benyitottam, és köszöntem a fiúnak, ki csipőjét neki támasztva a pultnak bámult maga elé, de felém kapta fejét, mikor megszólaltam.
- Jó reggelt, Hyung. Miért vagy ébren ilyen korán ?
- Oh, Jimin...- Megköszörülte torkát, és rámmosolygott. Elhaladtam mellette, s két kávét kezdtem el lefőzni, hiszen ő is kért egyet. - Csak nem tudtam aludni, mert megállás nélkül csörgött a telefonom.
- És nincs semmi gond ? Ha nem adta fel, akkor biztos valami fontos volt.
- Nem. - Vágta rá. - Szimplán a világ leghülyébb emberével beszéltem, aki úgy hívott fel, hogy előre tudta a válaszom. Nincs semmi gond, azon kívül, hogy semmi esze.
- Hát...értem. - Szemöldökömet összeráncolva húztam le a maradék kávémat, majd indultam vissza a szobámba, hiszen dolgoznom kell ma. Felvettem a szokásos egyenruhát, majd már el is indultam. Ma sétáltam, mert nem volt kedvem vezetni, és őszinten túl fáradt is voltam ahhoz, félő volt, hogy meg balesetet okozok azzal, hogy elalszom a volán mögött, és amúgy is előbb indultam, meg legalább felébredek séta közben. Mikor odaértem, senkit nem láttam a kávézóban, amit nem is értettem, hiszen ilyenkor már itt szoktak lenni azok, akik reggel vannak. Már elő is vettem telefonomat, hogy felhívjam Junt, ám szerencsémre pont ő jött ki az öltöző ajtaján, s amint meglátott, elvigyorodott.
- Hát a többiek ?
- Ami azt illeti, mikor ideértem, a főnök pont hevesen pakolászott, aztán szólt, hogy ma csak tízkor nyitunk, mert el kellett mennie, úgyhogy majd szóljak a többieknek. Nos én nem írtam senkinek, ha nekem be kellett jönnöm, akkor mindenkinek. A többieket már hazaküldtem és majd visszajönnek, de megvártalak téged. - Úgy néztem rá, mint aki menten megveri, amit ő is észrevett, és rémülten szaladni kezdett, mikor megindultam felé. - De Jimiiiin, emiatt nem bánthatsz. Úgy fair, ha mindenki bejön.
- De nekem írhattál volna, hogy maradjak otthon. Faszért sétáltam be. - Megállt az egyik asztalra támaszkodva, aminek a túloldalán én ácsorogtam, vadászra rá, de utolsó mondatomra felvonta szemöldökét és perverzen elvigyorodott.
- Az enyémet megkaphatod.
- Te barom. - Kiáltottam rá, majd megindultam felé, de közben én magam is elnevettem magamat. Ráugrottam, és ötlegelni kezdtem mellkasát, míg ő fenekemnél fogva tartott, hogy ne essek le róla, bar ez lehetetlennek bizonyult amilyen erősen dereka köré kulcsoltam lábaimat.
- Ha ez a bűntetésem, akkor büntess jobban, cicám.
- Perverz. - Forgattam meg szemeimet, ő pedig elnevette magát. Ficánkolásom ellenére nem tett le az öléből csak elcipelt a pultig és felültetett rá, de továbbra sem távolodott el, ugyanúgy körbe ölelte - most már - derekamat.
- Tudod Jiminie, már igazán eljöhetnél velem egy randira. - Nyeltem egy nagyobbat, és próbáltam megszólalni, mint minden alkalommal, mikor megkérdez erről, de most a válaszadástól az ajtó feletti kis csengő mentett meg, ami jelezte, hogy valaki belépett az üzletbe. Egyszerre kaptuk oda a fejünket, s már Jun is távolabb ment tőlem.
- Húha, mit látnak szemeim ? Hát érdemes volt ma is felkelni, nem ?
- Tae, mit keresel itt ? - Sóhajtottam fel, közben pedig leugrottam a pultrol, s fele sétálva megöleltem őt, míg lepacsizott Junnal.
- Gondoltam megkérdezem, hogy nem-e hagyod ki, a mai napot !?
- Mégis miért ? - Pillantottam fel rá összeráncolt szemöldökkel. Megköszörülte torkát, s zavartan elpillantott rólam, de folytatta.
- Csak szerintem jobb lenne, ha ma nem dolgoznál...hogy tudj pihenni is.
- Fura vagy. - Rántottam meg vállaimat. - De dolgoznom kell. Majd pihenek, ha hazaértem, és most menj az utadra, mert még zárva vagyunk. - Fújtattam, és kilökdöstem a kávézóból ellenekezését és győzködését figyelmen kívül hagyva. Amint elment, elégedetten Junra pillantottam, és rávigyorogtam.
- Most már nem megyek haza, és te sem. Megvárod velem, míg elkezdődik a műszak. Remélem örülsz neki, mert magadnak okoztad. - Kinyújtottam rá a nyelvemet, ő pedig fintorogva adta tudtomra, hogy ehhez neki semmi kedve, de pontosan jól tudtam, hogy ennek ellenére itt marad velem. Visszatérve Taehyungra...fogalmam sincs, hogy mi ütött belé. Eddig egyszer sem jött be hozzám azért, hogy nem kellene dolgoznom. Ráadásul amikor jön, akkor is csak délután, szóval kicsit sem értettem, de nagyon furcsának találtam. Reggel Yoongi beszélt össze-vissza, teljesen homályosan, most pedig Taehyung jön be reggel a munkahelyemre, csak azért, hogy megmondja, menjek haza pihenni. Egyáltalán nem tudom, hogy mi üthetett beléjük, de legközelebb, ha találkozok velük, majd biztosan rákérdezek erre. Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi történhetett.

Gyorsan eltelt szerencsére az az egy-két óra, míg várakoztunk nyitásig, és legalább ihattunk egy kávét is, persze engedély és fizetés nélkül. Ha már be kellett jönnünk olyan korán felelsegesen, akkor járt ez nekünk. Kirúgni meg nem fognak, mert a főnökünket egy kicsit sem érdekli ez, max levonja az árát a fizetesünkből, de mindketten tudjuk, hogy meg se nézi a felvételeket. Az kéne még, és akkor látná, ahogy Junnal majdnem dugtunk egyet a pulton. Legalábbis ő ezt látná. A nap egészen eseménytelen volt, egészen addig, míg egy vendég be nem sétált az ajtón. Amint ideért a fiatal srác a pulthoz, nem szólalt meg, csak végig mért engem párszor beharapott ajkával, - már amennyire tudott a pult miatt - sejtettem, hogy ennek nem lesz valami jó vége.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜