Kávéfolt [ ... ]

25.

  Miután csatlakozik az osztályos vizithez Makó doktoron kívül egy reumatológiát választott harmadik éves rezidens is, kicsit elfeledkezhetek Tünde reakciójától és burkolt fenyegetésétől. Még mindig hüledezem attól, amikkel vádol a nő, főleg ismeretlenül. Még ha szavaiban lett volna minimális igazság is, azt mondanám rendben, hogy ennyire kiakadt. De itt egyedül annyi történt, hogy feltűnt neki, hogy András kicsit máshogy néz rám.

Kis idő elteltével Makó doktor a szokásos belépőjét és néhány saját betegének meglátogatása után átadja a rezidensnek a szót, s arra kéri, kicsit foglalkozzon velem is, miközben néhány ismétlő kérdést feltesznek nekem. Eleinte még tetszik is az ötlet, hiszen még is csak most végzett néhány éven belül a rezidens, nagyjából egy az érdeklődési körünk, hiszen gondolkodom reumatológián, mint későbbi szakmám. Elvarázsol annak a gondolata, hogy olyan embereken segíthetek, akiket talán más szakrendelés kételyekbe tartott, vajon mi is lehet a bajuk. Sokféle autoimmun betegséggel is foglalkozik a reuma, ezért érdekes és izgalmas szaknak tartom, noha ismerősköröm nagy része szerint egy ilyen szakra felesleges ennyi évet elpazarolni. Nem lehet mindenkiből sebész vagy traumatológus, valójában ezek a túlzottan manuális szakok sosem vonzottak. Egy sebészethez, esetleg mikrosebészethez olyan kézügyesség szükséges, amelyre ennyi év után a fennmaradó minimális rajztudásommal sem tudnék megfelelően fejleszteni.

Egy idő után azonban feltűnik, hogy nem csak, hogy túlságosan sokat mosolyog körülöttem a dr. Garai László Kristóf névre hallgató rezidens, hanem ráadásul néha feltűnően végigmér engem, amely kifejezetten nem tetszik. Azért sok mindent eltűrök magam körül, de azt nem, hogy egy kolléga így méregessen! Végig is nézek rajta, de egyszer tökéletesen elég is lesz. Valószínűleg ő lehet az ápolók nagy kedvence enyhén hullámos fürtjeivel, zöldesbarna tekintetével és a testén feszülő ruhadarabjaival, de már kisugárzása sem az, akihez közel mernék kerülni. Van benne valami, ami arra késztet, hogy fejvesztve meneküljek tőle.

Makó doktor két beteg megvizsgálása közben rám néz. – Ha már duzzadt térdet láthattunk az előbb, ha kérhetem, kezdje el sorolni a gyulladás öt fő tünetét! Igen, kezdünk egy könnyebbel. – kéri Makó főorvos úgy a negyedik beteg vizsgálata után egy biztató mosolyt felém vetve. Valószínűleg sosem fogja elfelejteni arcomat, amikor az SBA-ról érkeztem vissza az ortopra.

– Gyulladás öt fő tünete. Hm. – gondolkodóba esek. Már az egészségügyiben is tanultam erről, ez könnyű kérdés! – Dolor, ami fájdalmat jelent. Tumor, vagyis duzzanat. Rubor, ami a vöröses elszíneződés. Calor, meleg tapintat. Functio laesa, azaz funkciókiesés. – sorolom, amelyre mind a ketten elégedetten bólogatnak.

Garai doktor zöldesbarna szemeit rám emeli. – Újabb kérdés. EKG-król mit tud?

Egy pillanatra elnémulok, hiszen rengeteg minden eszembe jut, azonban annak hiányában, hogy az orvosin még nem tanultunk róla, az egészségügyis tudásomat veszem újra igénybe. – EKG, elektrokardiográfia. A szív elektromos vezetését vizsgálja. Négyféle végtagi és hatféle mellkasi elvezetés van, amit úgy teszünk fel, hogy a piros végtagi kerül a bal csuklóra, a sárga a jobbra, a zöld a jobb lábra, a fekete pedig a bal lábra, az a földelés. Normál EKG-görbe áll egy P-hullámból, P-Q távolságból, QRS-komplexumból, ST-szakaszból és T-hullámból, nagyjából. Részletesen is mondjam? – nézek az orvosra, aki legyint. Szerintem hirtelen kiakadt, hogy ennyi is már kapásból eszembe jutott. Folytatom, mint valami gép. Ez a férfi ezekkel a szinte idegesítő pillantásaival biztos nem csinál belőlem bolondot, főleg nem Makó főorvos előtt. – Mellkasi elvezetések színei sorban: piros, sárga, zöld, barna, fekete, lila. Piros a sternum jobb oldalára kerül nagyjából a negyedik bordaközbe. A sárga ugyanide, csak a sternum bal oldalára. Utána a barna kerül... – folytatnám, de leállít az orvos, miközben néhány szót váltott a mellette álló főorvossal.