Kávéfolt [ ... ]

23.

 Hosszas beszélgetés árán rá tudtam venni Krisztit, hogy holnapra beszéljen meg gyakorlat utánra egy beszélgetést Szabival, hogy teljeskörűen tisztázzanak mindent. Kételkedett természetesen, hogy mennyire jó ötlet nemet mondania arra, hogy több is legyen, de megerősítettem abban, hogy tegye csak nyugodtan azt, amit csak érez, s ne igyekezzen aszerint cselekedni, ahogy azt illene. Illik, nem illik, de ha nem akar kapcsolatot és többet abból, ami jelenleg van, akkor még az elején szóljon inkább. Fontos tisztázni, mert ha azt hiszi a srác, hogy na majd ő megváltoztatja ezt az egész kapcsolatmentességet a barátnőmben, akkor bizony velem gyűlik meg a baja. Mindig is veszélyesen védtem a szeretteimet, ha csak rossz szót hallottam másoktól róluk, s meg voltam győződve arról, hogy hamisak a vádak, igenis felszólaltam. Ha ilyesmivel jön Szabi, vagy csak erőszakoskodni mer, összeakad a bajszunk.

Nehezen vettem magam rá az elalvásra és a tanulás befejezésére, hiszen miután vissza tudtam terelni a témát a tanulásra, kaptam egy másfél órás Kriszti-féle rohamot arról, mennyire utál tanulni, noha fehér köpenyben fonendoszkóppal a nyakában imád grasszálni a kórházi folyosókon. Végig csak nevetve csóváltam fejemet, s igyekeztem közölni vele, hogyha jó szakember akar lenni és nem csak grasszálni egy fehér köpenyben, akkor igenis neki kell ülnie a tanulásnak, akármennyire nem akarja. Nincs feltétlen baj a kitartásával, hiszen egy mázlista Krisztina. Akármennyire kevésnek tűnik, amennyit készül, hármasokkal és négyesekkel zár általában zárthelyik vagy vizsgák tekintetében, ami szinte egy csoda. Emlékszem, még a két emeltre sem készült annyit, amennyit én, kémiából még is jobbat sikerült a mázlistának írnia, mint nekem. Igaz, valami hét vagy nyolc ponttal sikerült jobban az övé, de kész sértésnek vettem, hogy szinte kitanultam a belemet, s mégis neki ment jobban. Mondjuk hozzám így sem, ezek után sem ér fel, amikor az előző évet is maximális ösztöndíjjal zártam, s idén sem változik meg ez a célom. Néha igenis egyedül az én óra előtti magyarázataim mentik meg egy-egy katalógusként megíratott röpdolgozatnál, de fordítva is előfordul, például a biofizika esetében. Nem csak amiatt lettem színötös és tervezek az lenni, mert bemagolok mindent, minden tárgyhoz látom az érdeklődést és az elszántságot önmagamban. Ha valami nem megy, maximum levelezek egyet az előadóval, hogy véletlen valami segédletet tud-e adni, mert nem teljesen tiszta az anyag. Általában segítőkészek az előadóink, ilyen helyzetben nagyon szívesen segítenek bennünket, hiszen ha látják, hogy meg akarjuk érteni az anyagot, az számukra csak öröm. Persze, nem mondom, hogy nincs kivétel, mert sajnos van, de meg kell tanulni hozzájuk is alkalmazkodni, s saját nyelvükön közelebb férkőzni hozzájuk. Furcsa az érzés, hogy a jelenlegi helyzetemben van valami, ami kezd hasonló fontosságúvá válni számomra, mint az, hogy éltanuló legyek.

Reggel arra ébredek fel csodás, Andrással eltöltött álmomból, hogy anya hív. Még mámorosan kísért álmom emlékképe, hisz az előbb még két karjában tartott s két kék szemébe mélyülhettem, most pedig telefonom hangos csörgését hallom András mély baritonja helyett. A megszokott öt óra negyvenes szobai ébresztőnkkel ellentétben most fél hatkor szólalt meg a telefonom, s ez a tíz perccel hamarabbi ébresztés szinte egy jól irányított ütés az agyamnak. Mind a négyen csengőhangomra ébredünk fel a szobából. Mielőtt realizálnék telefonomat kezembe véve, hogy mi is történik, még látom, ahogy Tamara arca is ugyanolyan megviseltnek tűnik, amilyen jelenleg az enyém lehet, Krisztina arcán pedig tisztán látni az élethez való jelenlegi viszonyulását: teljes gyűlölet. Szinte azonnal kipattanok az ágyból, ahogy megpillantom, ki is hív, szinte lerúgva magamról a paplant, s meg sem várom, míg barátnőim egyáltalán életet lehelnek magukba, én már kint is vagyok a szobából, hogy a folyosón elindulhassak lefelé egy beszélgetésre, amely szerintem kicsit fájdalmas élmény lesz. Akkor beszéltünk utoljára, amikor András balesete után felhívtam félig sírva. Már akkor is mondta, hogy nem tudja eldönteni, most megüssön virtuálisan vagy épp aggódjon. Felvéve a hívást veszek egy mély levegőt. Hát, nem számítok valami sok jóra.