Kávéfolt [ ... ]

24.

Teljességgel át sem érzem, mennyire hamar a kórházhoz érünk három barátnőmmel ezután a vita után, s hogy azóta mennyire felgyorsult körülöttem az idő. Csak akkor realizálok, hogy mindjárt beszélhetek Andrással, amikor a metrófeljáróból megpillantom az utca végén azt a bizonyos kávézót. Természetesen van egy kis izgatottság bennem, de ez csak annak tudható be, akivel tervezek beszélni. Nagyon furcsa érzés izgatottnak lenni valaki miatt. Sosem voltam az a típus, aki ha látta a kiszemeltjeit, fel tudott volna robbanni örömében és szinte megalázóan szánalmasan tudott volna viselkedni előttük, mindig is nyugodt és önmagam tudtam maradni. Lehet, most kell bepótoljam ezt az érzést, kis felnőttként.A metrón sem szóltam most kivételesen a lányokhoz, teljesen el voltam varázsolva. Valójában percenként kellett lenyugtatni magamat anya szavai miatt, s fejben kicsit rendeztem, miről is szeretnék pontosan beszélni. Nem szeretném már most elrontani azzal az egészet, ami köztünk kezdődik, hogy azt mutatom, micsoda hisztis nőszemély vagyok, amikor én is lazán megoldhatnék dolgokat magamtól. Ez mondjuk olyan szituáció, amiről érdemes tudnia. Főleg, hogy azt tervezi, hogy ő maga szeretne eljönni értem hozzánk, a konferencia előtt... Félek az egésztől. Holnap lesz a sorsolás. Fogalmam sincs, András hogy fog odajutni eleve sérült térddel, aztán pedig hogy akarja kivitelezni, hogy kihúzzon, de mégsem. Sokszor elmondta már, hogy ne aggódjak emiatt, de nem tudok nem aggódni és izgulni a ceremónia miatt. Utána mondjuk a konferencia lesz maga a legnagyobb problémám, főleg az a bizonyos esti parti, amin sajnos alkoholos üvegek tömkelege vár mindannyiunkat, engem személyesen pedig egy jókora türtőztetés, hogy nehogy eláruljam a világnak csak egy mozdulattal is, mégis mi a helyzet. Viszont kezdek arra a szintre eljutni, főleg a mai vita után, hogy nem feltétlen fogom bekorlátozni magamat. Pontosabban, úgy vagyok vele, hogy majd ott eldől, mi is lesz. Konferencián leszek, nem börtönben! Majd a másik hallgató meg szépen becsukja a szemét, majd akkor nem láthat meg semmit sem. Már az sem érdekel, ki lát meg, csak élhetnék végre szabadon, de nekem természetesen egy titkolt viszonyba kellett megtalálnom önmagam... Ha meg is maradunk egymás mellett, nehéz időszak elé nézünk. Feladni természetesen nem fogom, az életem árán sem, hiszen számomra sokkal fontosabb, hogy ÉN jól érezzem magamat, akármilyen is a szituáció, mint hogy akárki más mit gondol a tetteimről. Sokszor gondolok erre az elmúlt pár órában, de igenis kezdek belefáradni, már most, hogy ennyire rossz a helyzet. Az egész világ ellenünk, noha szerintem egyáltalán nem elítélendő, amit teszek. Persze a világ számára polgárpukkasztó, hiszen én fiatalon csak is a pénzért mehetek egy ilyen emberre, amikor ilyen indok még messziről sem vezérel. Megcsóválva fejemet óvatosan elmosolyodom, mennyire túlgondolom a dolgokat. Igaza volt Krisztinek, kezdem elveszteni önmagamat. De azt hiszem, nem fedi le ez a mondat teljesen az igazságot. Ez is én vagyok, csak ez egy olyan Liza, akit még sosem ismerhettem meg. Nem mondom, hogy zavar ez az énem, kicsit olyan, mintha ő hiányzott volna eddig belőlem és a teljes boldogsághoz, teljes önmegvalósításhoz. Furcsa nekem, hogy zavarba jövök valakitől vagy éppen túlgondolok dolgokat, esetleg esténként másra sem gondolok, hogy vajon a konferencián mi minden jó is történhet akár kettőnkkel, s ugyan furcsa, mégis igazi érzés. Ezek hiányoztak belőlem eddig. Megvoltam nélkülük, de így, hogy szerves részemmé vált, az elvesztése igenis fájdalmas lenne.

Az öltözőben térek csak legközelebb észhez pont az előbbi gondolataim miatt, de főleg azért, mert Kriszti enyhén meglökve szólongat a nevemen már lassan egy teljes perce.

– Liza! – amikor végre ráfigyelek, felsóhajt. – Végre, életben vagy! Ennyire kiütött anyád mondókája a reggel? – enyhén ironizál elhúzva néhányszor orrom előtt tenyerét, mintha csak azt szeretné megnézni, egyáltalán reagálok-e rá, viszont most nem ér el túl sokat iróniájával, maximum kicsit felidegesít. Fújok is egyet, miközben a hirtelen hűvösnek érződő fehér nadrágot felrángatom a derekamig és elkezdek a gombbal játszadozni.