Az a nyaralás

2.rész

Csütörtök reggel van, és már csak ez az egy napom van kihasználni, hogy Jack-kel lehetek.
Ma én keltem fel hamarabb, így kimegyek a konyhába csinálni rántottát. Most hagyom Jack-et aludni. Amikor elkészültem bemegyek a szobába, majd vissza fekszek Jack mellé, aki elkezd mocorogni.
- Hol jártál? - kérdi a tipikus mély hangján, amin mosolyognom kellett.
- Csináltam reggelit! - mondom oda bújva hozzá. Ő erősen átkarol. Így fekszünk egy darabig, aztán kimegyünk a konyhába reggelizni. Az egész napot együtt töltöttük. Délután, öt óra fele Jack haza visz. A cuccomat lerakom a szobámba. Jack kint maradt a konyhába a szüleimmel beszélgetni, majd én is csatlakozom.
- Na én megyek haza! - szólal meg Jack. - Jó nyaralást! - ahogy kimondja, feláll, ad egy hosszú búcsú csókot. Ahogy elváll az ajkaimtől, én szorosan megölelem, ő meg még szorosabban ölel vissza. Kikísérem, majd a kapuba ad még egy hosszas csókot.
- Kérlek, ebben a két hétbe vigyázz magadra! - mondom oda bújva hozzá.
- Oké! Te is vigyázz magadra! - ahogy kimondja, elváll tőlem, majd beül a kocsiba, és elmegy. Bemegyek a házba. Leülök a konyhába anyáékkal szembe. A tekintetem cikázik közöttük.
- Sikerült elköszönni? - kérdi anya.
- Igen! Fura lesz nélküle két hét. - jelentem ki. Még beszélgettünk pár szót, aztán én elmentem fürödni. Utolsó fürdés itthon. Fürdés után befekszek az ágyba. Jack-kel még váltottam pár szót, aztán elmentem aludni. Reggel az ébresztő hangja keltett fel. Mivel mi hamar szoktunk indulni nyaraláskor, hogy elkerüljük a dugót. Most se történt másképp.
Miután sikeresen felkeltem, felöltöztem. Még elpakoltam pár cuccot, amit tegnapi nap folyamán még kellett. Amikor meg voltam, kimentem a konyhába a többiekhez.
- Jó reggelt! - köszönök.
- Jó reggelt! - köszön anya, majd apa is. Egy picit beszélgettünk, majd elkezdtünk kipakolni a kocsiba. Már minden meg volt, így elindultunk a hosszú, unalmas útra. Én szokásosan zenét hallgattam, mert nem volt kedvem apám kedvenc rádióját hallgatni. Így hát a fülest felrakom, majd elkezdek zenét hallgatni, meg út közben Jack-kel is váltottam pár szót. 230 km után megállunk egy benzinkúton átmozgatni magunkat, meg elmenni mosdóba. Amikor sikeresen kiértem a mosdóból anyáékat sehol nem találom, így hát egyedül megyek vissza a kocsinkhoz. Ott se volt senki, így hát visszaülök a kocsiba. Ameddig várok a többiekre, addig zenét hallgatok. Pár perc múlva jött pár ember. Amire levettem a fejhallgatót, addigra elindultunk.
- Elnézést! De szerintem rossz kocsiba szálltam be! - mondom összezavarodott hangon.
- Dehogy ültél rossz kocsiba! - szólal meg a nő. - A nevem Bella, és a szüleiddel lebeszéltük, hogy te velünk jössz, a mi lányunk pedig veletek!
- De! - szólal meg a férfi. - Nem beszélhettek egyik családtaggal sem, mert akkor súlyos következményei lesznek. Amúgy Steven vagyok.
- Értem. - mondom szomorúan. - És hova megyünk? - kérdem kíváncsian. Elmondja a tó nevét, ahol mi is mentünk volna. Csak mi a déli részére mennénk, ők meg az északira mennek, amit nem bánok. A mellettem ülő srác nem mutatkozott be. Elég flegma feje van, amikor rám néz. Valami tuti nem oké velem.
- És hova jársz suliba? - kérdi Bella.
- Az Abraham Lincoln High School-ba járok. Most szeptemberben lesz az utolsó évem. - jelentem ki büszkén.
- Azta! - szólal meg flegmán a mellettem ülő srác.
- Jeffrey!! - üvölt rá Bella hátra nézve. - Legyél már kedvesebb vele! Te is oda jársz! - mondja Bella, majd vissza néz előre, az útra. Tehát Jeffrey-nek hívják. Egész úton beszélgettem Bellával és Steven-nel. Egész jó fejek. Csomó mindent megtudtak rólam, és én is róluk. Jó lesz velük ez a két hét. Mint kiderült, ők is két hétre mennek. Elmondásuk szerint a lányuk ruhája nekem tökéletes lesz. Amikor megérkeztünk az északi parta, pontosabban az apartmanba, eldöntöttük, hogy melyik szoba kié lesz. Mivel csak kettő hálószoba van, egy fürdő, és egy konyha, így Jeffrey-vel kell egy szobába lennem.