Az a nyaralás

23.rész

Az órák viszonylag gyorsan teltek. Szóltam Jack-nek, meg anyának, hogy a suli könyvtárában szeretnék ma tanulni Reneé-vel. Együtt kidolgoztunk pár tételt, meg készültünk a matek dolgozatra, ami pénteken lesz. Már a vége felé jártunk, amikor Jack kopogott az ajtón. Óvatosan bebújt az ajtón, oda jött hozzánk.
- Menjünk lassan. - Közli halkan.
- Rendben! - Mondom, és össze pakoltam a cuccom. Reneé is ugyanígy tett. Jó volt kikapcsolódni egy kicsit, még ha tanulok is. Addig se az otthoni dolgokkal foglalkozni. Jack haza vitt minket. Amikor megérkeztünk hozzám, Jack bejött velem.
- Sziasztok! - Köszön Jack anyáéknak.
- Szia, Jack! - Üdvözli anya neki. - Hát te? - kérdi meglepődve.
- Haza hoztam a lányodat. Meg, ha nem bánod, itt aludnék ma. - Mondja olyan nyugodt hangon, mintha nem tudná, hogy mi folyik itt nálunk. Attól féltem, hogy anya nem fogja engedni, de szerencsére elmosolyodott az ötlet hallatán. Jack-kel bementek a konyhába, ahol apa is ült. Én lepakoltam a cuccom a szobámba, majd csatlakoztam hozzájuk.
- Sophia! Beszélhetnénk kettesbe? - Kérdi anya tőlem. Felálltam a kanapéról, majd elvonultam anyával.
- Hogy a faszba van itt Jack? És miért akar itt aludni? Ezért még kapni fogsz holnap, úgy készülj! - a szemében láttam forrni a dühét.
- Nem is tudtam, hogy itt akar aludni! És legalább örülj, hogy nem a buszon, vagy az iskolában jönnek rá, hogy mit művelsz velem! Hidd el! Nem tud semmit! - ezt nagyon remélem, hogy elhiszi, hogy tudja Jack, hogy mi a helyzet. Vissza megyünk a konyhába. Jack félig rám pillant. A szeme azt üzente, hogy menjünk be a szobámba. Felállunk, majd bemegyünk. Leülünk az ágyra.
- Ugye most nem bántott? - Kérdi egyből.
- Nem, most nem. Majd holnap, elméletileg. - Mondom a kezemet babrálva, amit észre is vett.
- Hé! Megoldjuk! Ezt a fél évet kibírod itthon, aztán egyből jössz hozzám. Addig meg a könyvtárban leszünk, meg elintézzük, hogy a suli újságot te csináld, és addig se kell itthon lenni. Ha bármi baj van, szólj, és jövök!
- Köszönöm, hogy vagy nekem! Nem tudom mi lenne velem nélküled ebben a helyzetben. - Nézek rá enyhén könnyes szemmel.
- Ne butáskodj! Itt leszek neked, mert szeretlek! - Ahogy kimondta, megölelt. Viszonoztam az ölelését. Bár felszisszentem a fájdalomtól. A két keze közé fogta az arcom, majd adott a számra egy puszit. Lefekszünk az ágyra össze bújva, majd elkezdtünk egy sorozatot nézni.
A héten Jack mind végig ott volt nálunk, így nagyrészt megúsztam a kikapásokat. Amikor végeztem, mindig a könyvtárba mentem Reneé-vel, hogy ne teljesen legyek egyedül. Jack mindig elhozott a suliba, és mindig haza is vitt.
Eljött a hétvége, amitől tartottam. Nem igazán számíthattam most Jack-re, mivel foci meccse volt délután. Miközben távol voltam, újra elkezdett játszani, meccsekre járni. A suli mellett nem tudott annyit gyakorolni, de nem hagyta abba. Féltem, hogy mit fogok kapni.
A szobámba, az asztalnál ültem, próbáltam tanulni, amikor is anyám bejön az ajtón. Alig hallhatóan jött be, így nem tudtam felkészülni, hogy mit is fog csinálni. Egy erős ütést éreztem a tarkómon. Egyből oda kaptam, de az ütések itt nem hagytak alább. Az egész hátamon éreztem a kemény vas darabot. Vagy ahhoz hasonló dolgot.
- Te szemét láda! Hogy a fenébe mersz ingyen élni itt a házamba?! - éreztem a dühét a szavaiban, az ütéseiben. A könnyeimet próbáltam elfojtani. Majd amikor már úgy érezte, hogy eleget kaptam, egyszerűen kisétált a szobámból, maga után becsapva az ajtót. Nem mertem hátra dőlni a székembe, mert az egész hátam és a tarkóm fájt. Jack-nek 4-kor kezdődik a meccse, és még csak három óra van.
A könnyek csak úgy ömlöttek a szememből. Hagytam, hogy a fájdalom át járjon rajtam. Nem volt semmi kézhez fogható, ami meg tudna most nyugtatni. Egész délután sírtam. Elég nagy mértékben éreztem azt a fajta gyűlöletet, amit eddig még soha.