Az a nyaralás

13.rész

A maradék 8 napban nem csináltunk semmi különöset. Feküdtünk, ettünk, ittunk, sorozatot néztünk. Jó volt az a 8 nap, csak hamar eltelt. Már azon kaptam magam, hogy ünneplőben állok az iskola udvarán. Sajnos Jeff a másik osztályba jár, így nem tudtunk együtt tovább menni a terembe. Ahogy véget ért az igazgató beszéde minden osztály ment a saját tantermébe. Az osztályfőnököm beszedte a bizonyítványokat, plusz még volt 3 osztályfőnöki óra is szünetekkel. Minden szünetben kimentem Jeff-hez. A második szünetbe véletlenül összetalálkoztam Jack-kel is. Ettől féltem.
- Szia Sophia! - köszön rám.
- Szia Jack! - köszönök vissza. - Ő itt Jeffrey, a barátom. - ahogy kimondtam a szeme kikerekedett. - Bocsánat, de az egész nyár alatt nem lehetett veled beszélnem se, és Jeff-el egész jól kijöttem. - mondtam a könnyel küszködve.
- Semmi baj! Anyád elmondta, hogy mi történt. Figyelj! Suli után várjatok meg, és beszélgessünk! Anyádnak nem fogok erről szólni, ha ti se szóltok nekik! - mondta Jack halkan. Én csak egy aprót bólintottam.
- Már csak úgyis egy óra, és mehetünk! - szól közbe Jeff. - Hol találkozzunk?
- A portánál várlak titeket! - mondja Jack, és elment.
- Tehát ő lenne a híres Jack! - mondja Jeff felém nézve. - Nem így képzeltem el őt. - mondja, majd megölel.
- Igen.. Ő lenne az! - mondom halkan a földet nézve. - Muszáj lesz vele beszélnem. Tudnom kell, hogy anyámék jól vannak-e! Plusz még Miáról is tudhatunk meg valamit!
- Rendben! Mia kedvéért! - mondja Jeff, és már be is csengettek. Mind a ketten elmentünk az utolsó óránkra. Nagy nehezen letelt. Én voltam az első, aki kilépett a teremből. Egyből a portára mentem. Jack még sehol nem volt. Nem sokkal később Jeff is megjelent.
- Jack? - kérdi mikor odaér.
- Még nem tudom. Nem láttam még sehol. - amire kimondtam jött is.
- Sziasztok! - mondja egy mosoly keretében. - Menjünk a 37-esbe!
Felmentünk két emeletet, aztán egy folyosó végén balra. Ott a folyosó végén jobbra volt a 37-es terem. Jack kinyitja a terem ajtót, majd mind a hárman bemegyünk. Én és Jeff az első padba ültünk le, a tanári asztal mellé. Jack nyilván a tanári asztalhoz ül.
- Na mit szeretnétek tudni? - kérdi Jack ránk nézve.
- A szüleim jól vannak? - kérdem aggódó hangon.
- Igen, jól vannak. - kezd bele Jack nagy mosollyal. - Nagyon jól kijönnek Miával, és persze velem is. Mia nagyon hamar beilleszkedett. Anyád nagyon jól fogadta. Szorgalmas, és neki ez tetszik. Csak nem sokáig lesz ott nála. - itt elhallgatott. - Sajnos.. - ezt alig hallhatóan mondta.
- Mi az, hogy sajnos? - kérdi Jeff egy erőteljesebb hangon.
- Nézzétek! - kezd Jack bele. - Kezdem megkedvelni. De nem annyira, mint téged. - rám néz. - Nem tudtalak még elfelejteni, és fáj téged boldognak látni mással. De az van, hogy tényleg kezdem megkedvelni egy picit Miát, mert rád hasonlít. Kérlek, gyere vissza hozzám! - szinte már könyörög Jack, hogy válasszam őt. Szeretem mind a két srácot, de nem teheti meg, hogy válasszak köztük. Az is igaz, hogy ha tényleg szeretem Jack-et, akkor nem jöttem volna össze Jeffrey-vel. De az őszintét bevallva, nekem is hiányzik Jack... Nem is kicsit. Most, hogy elkezdődött a suli az érzéseim Jack iránt felerősödtek. Emiatt is hiányzik nagyon. De még nem merem bevallani senkinek.
- Azt már nem! - Jeff ideges hangja zökkentett vissza a valóságba. Rá nézek értetlen arccal.
- Nyugi! Megoldunk mindent! - mondom nyugodt hangon. Ettől mintha tényleg megnyugodott volna valamennyire.
- Szóval, hogy mostmár mindent tudtok. Mehetünk? - kérdi Jack. Én csak egy aprót bólintok, majd felállok Jack után. Nem bírom, hogy ne öleljem meg.
- Hé! Jack! - mondom zavartan. Ő lassan megfordul. - Öhm.. Kaphatok egy ölelést? - kérdem félve.
- Persze! - mondja, majd közelebb lép, és lassan megölel. A kezei még mindig ugyanolyan gyengédek, mint mindig. Kimegyünk a teremből. Az iskola kapuig együtt haladtunk, majd elváltak az útjaink. Én és Jeff egyből mentünk haza.