Az a nyaralás

18.rész

Nem tudom, hogy miért mentem ki a folyosóra, hisz Jeff-el már vége, Jack-kel pedig nem mutatkozhatok. Sajnos Miával nem egy suliba járunk, így nem tudunk találkozni. De viszont Renee-vel egy suliba járok (pontosabban egy osztályba), így írtam neki, hogy nincs-e kedve kijönni a teremből. Nem írt vissza semmit, de megnézte, így kijött a teremből. Látva őt még mindig gyönyörű számomra.
- Mi olyan fontos? - kérdi mellém érve.
- Semmi. Csak nem akartam itt állni egyedül. Igazából nem tudom miért jöttem ki, de nincs kedvem bent lenni a terembe.
Renee csak egy aprót bólint, majd elkezd beszélni minden hülyeségről. Ezzel sikeresen feldobta a napomat. Amikor becsengedtek, mind a ketten bementünk a terembe.
Így teltek a mindennapjaink. Suliba jártunk, tanultunk, és pihentünk.
Eljött a félév. A hétvégén lesz az, hogy vissza cserélnek minket Miával. Nem mondom, hogy nem félek.
Egy szerdai nap van, így tehát nincs sok nap hátra. Jack tudom, hogy ott lesz mellettem, amikor minden rosszra fog fordulni. Jeffrey azóta is folyamatosan beszél Miával, szóval felkészülök a lehető legrosszabbra. Nem lesz egyszerű félévem, az is biztos.
Ebben a pár hónapban Jeffrey-vel újra beszélek, és Jack-kel is rendeződtek a dolgok. Más szóval újra összejöttünk, de sokkal jobban vigyázunk a kapcsolatunkra, mint eddig. Szerencsére Belláék úgy tudják, hogy mind végig Renee-vel voltam, és hogy nála aludtam.
Beérve a suliba, Jack fogadott. Tudja, hogy most hétvégén lesz az ,,átadás". Amikor odaérek hozzá, megölel.
- Szia! - köszönök.
- Szia! Figyelj! Szombaton én is ott leszek veletek. Ha bármi van, rám számíthatsz. Remélem tudod.
Nem mondok semmit, csak egy aprót bólintok. Hálás vagyok neki, hogy itt van nekem.
Ma szerencsére rövid napom van, így hamar haza érhetek. Az óráim viszonylag könnyűek voltak.
Amikor haza értem, egyből a szobámba veszem az irányt. Befekszek az ágyba, majd előveszem a telefont. Írok Renee-nek, hogy lenne-e kedve találkozni. Mivel jelenleg (azaz holnapra) nem kell tanulni, így simán tudunk találkozni. Vagyis tudnánk, csak sajnos ő már a buszon van, így nem tudunk.
Egy darabig pihentem, amikor is haza jött Bella. Csak ő egyedül, mert hamarabb elengedték a munka helyéről. Mivel csak ketten vagyunk, így jobb, ha tud, hogy mi történik Jeff és Mia között.
- Bella! - szólítom meg, miközben kimegyek a konyhába. - Tudunk beszélni? - kérdem leülve az asztalhoz.
- Persze! Miről lenne szó? - kérdi vissza, letéve a telefonját az asztalra.
- Arról, hogy... - egyszerűen elcsuklik a hangom. Nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele. - Jeffrey mind végig beszélgetett Miával.. És gondoltam, hogy tudnod kell róla. És tudom, hogy ez nekem lesz rossz, hisz én fogom megkapni a következményeit, de gondoltam, szólok. Így láttam helyesnek. Kérlek ne haragudj! - mondom küszködve a könnyeimmel. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen be tudom árulni Jeffrey-t. Hisz egész nyáron ott volt mellettem. Szerettem és most is szeretem. De már nem úgy, mint a legelején. Úgy, mint egy testvért.
Bella csak értetlenül néz rám.
- Tényleg ezt csinálta Jeff? - kérdi, hallva a hangján, hogy még mindig nem fogta fel, hogy mi történt.
- Igen.. Sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb. - ahogy kimondtam ki is csordult az első könnycsepp a szememből. Innentől kezdve nincs megállás a könnyeimnek köszönhetően. Csak sírok, és sírok. Bella nem szól egy szót sem. Tudja, hogy nem vagyok olyan állapotban, hogy bármit is mondjon. El telt egy kis idő, amire össze szedtem magam. Rá nézek Bellára.
- Figyelj! - kezd bele Bella. - Ha haza jön Jeffrey, elbeszélgetek vele. - itt át ül mellém. Megfogja a kezem, majd rám mosolyog. - Te menj nyugodtan egy barátnődhöz, hogy ne halld a mi családi vitánkat. Tudom, hogy már befogadtunk, de ennek az időnek is lassan vége. Ha vissza cseréltünk, és baj lesz, mi itt leszünk neked, és nem lesz baj. - mondja egy mosoly keretében.