Az a nyaralás

21.rész

Délután folyamán próbáltam tanulni. Nagy nehezen sikerült is, meg azt is sikerült elkerülni, hogy anyámmal találkozzak.
Reggel az ébresztőm keltett. Ki kelek nagy nehezen az ágyból. Pulcsit veszek fel, hogy eltakarjam a sebeimet, amit tegnap anya csinált. Amikor elkészültem, ki megyek a konyhába, ahol nincs senki, szerencsére. Össze szedem, amit ott is kell, majd elindulok a buszhoz. Vagyis mennék, csak Jack épp akkor fordult meg. Tehát elém jött, ami jól esett.
- Szia! - Köszönök, amikor be ülök a kocsiba.
- Szia! - Köszön ő is. - Hogy érzed magad?
- Megvagyok. - Hazudtam. Égett a kezem. Idő közben elindultunk.
- Na mondjad mi a baj?! - Félig rám pillant. Nem szeretek neki hazudni, így úgy döntöttem elmondom az igazat.
- Az van, hogy anya tegnap el vert. Egy pálcával. Ezért van rajtam pulcsi. - Vallottam be pár másodperc után.
- Miért nem írtál tegnap? - Kérdi értetlenül. Nem akartam rá hárítani a problémám, ezért nem szóltam. Szóval erre a kérdésre nem feleltem. Megérkezve a suliba, ketté váltunk, mint a régi szép időkben. Egyből rá írtam Jeff-re, hogy találkozzunk. Megbeszéltük, hogy az egyik folyosó sarkába találkozunk, ahol kevés az ember. Amikor oda értem, már ott várt rám. Felhúztam a pulcsim mind a két ujját.
- Kösz, hogy beszéltél Miával. Gondoltam szólok, hogy mit csináltál ezzel! - Mondtam haragosan rá pillantva. Meg volt lepődve, hogy ez amiatt történt.
- Nagyon sajnálom! Nem erre számítottam! Nem hittem, hogy ennyire durva lesz! - Mentegetőzött.
- Nemsoká úgyis 18 leszek, szóval érettségi után húzok el otthonról, mert nem hinném, hogy változni fognak a dolgok. - Érettségiig már úgyis durván 3 hónap van hátra.
- Hova fogsz menni? - Teszi fel óvatosan a kérdést.
- Jack-hez. Ő az egyetlen, akihez tudok menni. Úgy érzem, hogy veletek, vagy veled épp emiatt megromlott vagy meg fog romlani a kapcsolatom. - Jegyeztem meg, mert beláttam ennek a hátrányát. Erre nem igazán tudott mit mondani, így arra lyukadtunk ki, hogy inkább megyünk órára. Mielőtt elindultunk, lehúztam a pulcsi ujját, hogy senki meg ne lássa, hogy mi a helyzet. Csengőre beértem a terembe. Reneé furcsán nézett rám, hogy miért ilyen későn értem be az órára. Nagy vonalakba leírtam neki, hogy mi a helyzet. A kezemet csak említettem, de majd később mutatom meg neki. Nagyon sajnálja, hogy mi a helyzet, de nem tud vele mit tenni. Az órát csendben töltöttük, és figyeltük a tanárt. Az egész nap nehezen telt el, amíg nem jött a tesi óra. Egyből mentem megkeresni Jack-et, akit sikerült a szertárba megtalálni.
- Jack! - Szólítom meg. - Kérlek, hadd ne kelljen tesiznem! - Mondom szinte könyörögve.
- Miért is? - Kérdi félve.
- Tudod jól, hogy soha nem kérek ilyet, de na.. - Felhúztam a pulcsim ujjait. Ahogy meglátta a karom, egyből rá eszmélt, hogy mi miatt is kérem, hogy ne tesizzek.
- Rendben! Ez az egy óra. Holnap muszáj lesz beállnod, vagy hozz igazolást. - mondja felállva a székéből. Lassan az ajtóhoz megy, és be zárja. Rám néz, egy lépéssel közelebb jön. A derekamat átöleli, majd úgy húz magához. Elmosolyodom. Szeretem amikor ilyen.
- Tudom, hogy nem itt kéne, de megcsókolhatlak? - Kérdi félve. Egy aprót bólintok. Az ajkai az enyémnek tapadtak. Lágyak voltak, mint minden előtt. Mikor újra össze jöttünk, újra éreztem ezeket a lágy ajkakat, de ez a helyzet valahogy mégis más volt. Sokkal inkább közeli, sokkal inkább sajátos.
- Menjünk, mert lassan csengetnek. - Jelentem ki, mikor elvállt tőlem.
- Rendben.
Elenged, majd elhagyjuk a szertárt. Bemegyünk a terembe, én leülök a padra, majd nézem, hogy tesiznek a többiek. Tesi után folytatódtak az órák. Szerencsére nem volt már sok hátra, csak kettő. Jack felajánlotta, hogy haza visz, de inkább nem mentem bele a dologba, mert féltem, hogy anyától kapnék tőle, ha Jack-kel mutatkozok.
Haza érve épp annyi időm volt, hogy le tegyem a táskám, és át tudjak öltözni.