Az a nyaralás

9.rész

Még egy picit beszélgettünk erről, aztán vissza mentünk a konyhába segíteni Bellának vacsorát csinálni. Vagyis csak én segítettem, Jeff pedig Steven-nek segített megteríteni. Amikor már meg voltunk, akkor leültünk enni. Befejezve a vacsorát, én és Jeff a szobánkba megyünk. Egy picit beszélgettünk összebújva.
Szeretem őt! Rájöttem ebbe a két hétbe. Jack-kel is szerettem lenni, de Jeff-el valahogy másabb. Felszabadultabb vagyok mellette. Lehet azért, mert nem ismertem. Jack-et igen, és emiatt féltettem a kapcsolatunkat, de Jeff-el nem féltem. Őt felvállalom.
Gyorsan elmentem fürödni, amire kibeszéltünk egy témát. Miután mind a ketten végeztünk, befekszünk az ágyba, és nézzük pár másodpercig egymást, amire egy hatalmas mosoly ül az arcomra. A keze a derekamra csúszik, és közelebb húz magához.
- Szeretlek! - mondja ki a szavakat Jeff, amin mosolygok egyet.
- Én is szeretlek! - mondom én is ki a szavakat. Pár perc múlva elalszok mellette.
Másnap reggel jó volt mellette ébredni. Szerintem ma még, ha olyan az idő, akkor megyünk a strandra, vagy valamerre, utána pedig indulunk haza. Vagyis ők haza, én pedig hozzájuk.
Lassan kikelek az ágyból, amire ő vissza húz, majd álmosan dünnyög egyet, amivel egy apró mosolyt csalt az arcomra. Egy apró puszit adok a homlokára, majd újra útnak indulok. Amire átöltöztem, Jeff mögém lép. A derekamat átöleli, majd lassan megfordít. Mélyen a szemébe nézek, amit ő csak egy mosollyal díjaz. Pár perc múlva kimegyünk a konyhába.
- Jó reggelt! - köszönök elsőnek.
- Jó reggelt! - köszön Bella, utána Steven. Váltottunk pár szót, majd mind a négyen kiülünk a teraszra reggelizni. Bella ránk néz.
- Ma délben kell elhagynunk az apartmant. Szóval, ami még van azt össze szedjük, berakjuk a kocsiba.
- Utána megyünk a strandra. - Steven folytatja. - Utána megyünk haza.
- Ez lenne a terv. Megfelel? - kérdi Bella, miközben köztünk cikázik a tekintete. Egymásra nézünk.
- Nekem oké! - szólalok meg elsőnek.
- Nekem is oké! - válaszolja Jeff. Még egy darabig beszélgettünk, majd elkezdjük a maradék cuccunkat össze szedni. Amikor kész volt, Jeff-el elkezdjük a kocsi felé kivinni. Ahogy meglátta ezt Steven, egyből jött ő is kinyitni nekünk a kocsit. Ahogy kinyitotta, mi beraktuk a cuccunkat, majd vissza felmentünk, hátha tudunk még levinni valamit. A pakolás körülbelül fél óra alatt meg volt. Amikor minden meg volt, lemegyünk a kocsihoz, beülünk, majd elindulunk a partra. Viszonylag hamar találtunk parkoló helyet, nem messze a parttól. Kiszállunk, majd elindulunk a part felé. Szépen a lepedőt leterítettük, a táskánkat leraktuk, majd elindulunk be a vízbe. Most nem mentünk annyira mélyre, mint eddig, hanem csak addig, ameddig derékig nem ér, aztán elkezdtünk labdázni. Egy darabig labdáztunk, majd elindulunk haza. Jó volt ez a két hét, mert új embereket ismertem meg, és a komfort zónámból valamilyen szinten kiléptem.
A szokásos út vonalon mentünk. 160 km után megálltunk pihenni egy benzinkúton. Amikor mindenki kész volt, vissza megyünk a kocsihoz, és elindulunk haza. Egy újabb hosszú út áll előttünk. Azaz 230 km van hátra. Egész úton beszélgettünk, nevettünk. 2 és fél óra után végre megérkeztünk hozzájuk. Körbe vezettek, hogy mi merre található. A szokásukat úgy, ahogy tudom már, de azért még bele kell tanulnom, ami egyszerű lesz.
A cuccunkat bevittük a házba kipakolni. Jeff segített, hogy mi hova kerül, így én is tanultam. Nagyon segítő készek voltak velem. Nem volt egy rossz szavuk se. Türelmesek voltak, ha valamit nem úgy csinálok, ahogy ők. Amikor végeztünk mindennel, Jeff-el bemegyünk a szobájába. Jeff és Mia külön szobába vannak, de most megengedték, hogy egy szobába legyünk.
- Mit csináljunk? - töri meg a csendet Jeff. Ránézek, ő vissza rám.
- Nem tudom. Mit szeretnél? - tényleg semmi ötletem nincs. Felajánlotta, hogy nézzünk meg egy filmet. Én benne voltam. Végül a nap folyamán nem csak egy filmet néztünk meg, hanem többet.