Az a nyaralás

24.rész

Az este folyamán gyorsan lefürdödtem, mert tényleg csak 10 percet kaptam arra, hogy fürödjek. Mielőtt elaludtam volna, rá néztem a telefonomra, hogy Jack írt-e. Írta, hogy holnap jön elém, és egész héten itt lesz, hogy ne legyen semmi bajom.
Sok gondolkodás után elnyomott az álom. Ami azt jelképezte, hogy kevesebbet sikerült aludnom, mint általában. Reggel nagyon gyorsan elkészültem, mert tudtam, hogy Jack bármelyik pillanatban itt lehet. Nagy ívbe próbáltam kerülni anyámat, ami sikerült. Amikor hallottam, hogy bemegy a fürdőszobába, én kiosontam a konyhába. Ott még gyorsan elintéztem a dolgom, majd elhagytam a házat, mert láttam, hogy Jack megérkezett. Beszállok a kocsiba, majd elindulunk a suliba. Egész úton kérdezgetett, hogy mi történt, mióta nem volt nálunk. Elmondtam, hogy semmi, nem is találkoztam ma senkivel.
Megérkezve a suliba, szokás szerint ketté váltak az útjaink. Renée-vel találkoztam reggel, meg láttam Jeffrey-t, ahogy a termünk felé veszi az irányt.
Belépve az osztálytermünkbe, Jeffrey fogadott az asztalunknál.
- Mit akarsz? - kérdem gúnyos hangon.
- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Renée mondta, hogy mi a helyzet. Nagyon súlyosak a sérüléseid?
- Nem akarok róla beszélni! Főleg nem itt és nem veled! - mondom, majd kipakolom az órához az cuccom.
- Akkor beszéljük meg suli után, kérlek! Tudni szeretném, hogy mi van veled! - kérlel Jeff. Nem örülök neki, hogy próbál jó pofizni, amikor ő csinálta nekem a bajt. Nem tudok olyan könnyen megbocsátani neki.
- Oké! Suli után, büfé! - egyeztem bele, hiába nem akartam.
Ahogy becsengettek, Jeffrey úgy húzott ki a teremből. Irodalommal kezdtünk volna, de nincs tanár, ami szokatlan. Helyette Jack jött be.
- Üdvözlök mindenkit! - kezd bele Jack. - Én vagyok az új magyar tanár! Hogy az előzővel mi történt? Jó kérdés, mert mi sem tudjuk! Mit vetettek utoljára? - kérdi, azzal a lendülettel odalép mellém. Megnézi a füzetem, majd elkezdi megtartani az órát. Nem is tudtam, hogy Jack magyar szakos tanár. De azért jó volt nézni, ahogy tartja az órát. A lányok nagy része még mindig meg van bolondulva érte, amit meg is értek. Hisz elég jó pasi, és az ágyban is elég jó.
Ahogy kicsengettek, mentem volna matekra. Van külön matek terem, ahol szoktak lenni az ilyen számolós órák.
- Sophia! - szól Jack mögöttem. Hátra fordulok egy mosollyal az arcomon.
- Igen? - kérdem, ahogy nézem, hogy bezárja az ajtót. Lassan odajöm mellém.
- Hiányzik a csókod! - mondja, majd lassan a tanári asztalnak dönt, és mélyen megcsókol. Egyre vadabbul csinálja, ami kicsit szokatlan tőle, de átadom magam az érzésnek. A keze felfedező útra megy.
- Nem itt kéne - mondom lihegve, ahogy elvállok az ajkaitól pár másodpercre.
- Tudom! - lihegi vissza. - Suli után egyből menjünk hozzám! - azzal elváll tőlem, mert már csak két perc van hátra a szünetből. Felveszem a táskám a hátamra, és rohanok a másik terembe, hogy időbe beérjek.
Épphogy odaértem, és be is csengettek. Elfoglalom a helyem Renée mellett.
- Hol voltál ilyen sokáig? - kérdi aggódva.
- Jack-kel volt egy kis megbeszélni valóm, de majd délután folytatjuk.
- Na ezt nem veszem be! Tiszta vörös az arcod! Ne mond, hogy a futástól, mert ennyitől nem szoktál ilyen piros lenni!
Renée már elég jól ismer ilyen téren, szóval magyarázattal jövök neki matek után, hogy mi is történt.
Nehezen, de elment ez az óra is. Miközben mentünk a következő órára, elmeséltem neki az előző szünet történéseit. Kicsit ellenezte, hogy suli után menjek Jack-hez, de viszont támogatta. Azért ellenezte, mert félt, hogy anyám valamit tesz, amivel ki tud készíteni, de nem érdekelt.
Az órák után megkerestem Jack kocsiját, majd várom, hogy kiérjen.
- Szia! - Köszön, ahogy odaér.
- Szia! - mondom én is, majd beülünk a kocsiba.
- Elintéztem, hogy ott aludj nálam - közli, majd elindulunk hozzá. Annyira boldog voltam, hogy legalább egy éjszakára megszabadultam anyámtól.
Szerencsére nem sokat kellett utazni, hogy odaérjünk Jack házához.