Az a nyaralás

22.rész

Mentem volna, hogy be kapok pár falatot, de nem ment olyan könnyen. Anyával találkoztam a konyhába.
- Hol voltál ma? Tuti lógtál! - Szólalt meg az egyik széken ülve.
- Nem lógtam, képzeld el! Kérdezd meg Jack-et, ha nem hiszed el! - Feleltem.
- Szóval vele vagy suli helyet! Jó van, beszélek vele! Hogy ezzel a kurvával ne találkozzasson! - Kezdte fel vinni a hangját. Erre nem tudtam mit reagálni. Legszívesebben berohantam volna a szobámba, de muszáj vagyok erősnek mutatni magam. Fogtam egy zsömlét, és be vittem a szobámba, ott nagyobb biztonságban tudom elfogyasztani, mint oda kint a konyhába. Mivel benne vagyok a Diák Önkormányzatba, így próbáltam arra gondolni, hogy ötleteket adok be, hátha azzal is időt nyerek, hogy ne legyek itthon. És lesz ,,kifogásom", hogy miért érek később haza a megszokottnál. De közben mégis tanulok, hogy jól teljesítsek, hogy anya emiatt ne szóljon közbe. Az első ötletem az volt, hogy megkérdezek pár embert, hogy miért jó ebbe a suliba járni, meg milyen ötletei lennének a továbbiakban. Szerencsére jó tanuló vagyok, könnyen megragad minden, így a suli mellett és közben simán tudom csinálni.
Miután pár dolgot felírtam egy füzetbe, neki álltam a történelem tételt ki dolgozni. Jó nagy része megragadt az órákon, meg amit itthon tanultam, így nem volt nehéz. El jött az este. Megyek fürödni, csakhogy anya ott áll a fürdő előtt karba tett kézzel.
- 5 percet kapsz, hogy lefürödj! - Mondja, majd elmegy. Bemegyek, és elkezdek fürödni. Nem vettem komolyan, amit mondott, így kicsit tovább voltam a kelleténél. Ezt onnan tudom, hogy dörömböltek az ajtón. Gyorsan felöltöztem, és kirohantam. Anya ott állt az ajtó előtt egy övvel a kezébe.
- Azt mondtam, hogy 5 perc!! - Azzal a lendülettel rá csapott a hátamra, többször is. A fogamat össze szorítottam, és nem engedtem, hogy egy könnycsepp is ki jöjjön. Miután még jó párat ütött rajtam, hagyott, hogy bemenjek a szobámba. Lepakolom a cuccom, majd az ágyra fekszek óvatosan. Magamhoz szorítottam a párnát, és elkezdtem sírni. A hátam égett a fájdalomtól. Nem mertem Jack-nek írni, mert féltem, hogy ezzel csak rontok a helyzetemen. Későre járt, amire el tudtam aludni, így nem csináltam semmit fürdés után.
Szerda van, és épp tesivel kezdek. Szerintem ma is jön értem Jack. Amikor öltözök felfele, bele nézek a tükörbe, hogy megnézzem, hogy súlyos a helyzet, amit tegnap csinált anya. Tiszta lila és kék foltos az egész hátam. Lefotóztam, majd elküldtem Jack-nek, hogy mi történt. Csak annyit írt vissza, hogy beszélni fog a szüleimmel, mert ez nem normális, hogy apa tűri, hogy anya miket csinál velem. Ma értem jön, és haza is hoz, nem érdekli, hogy miket mondok. Egyből el is indult, ahogy ezt megbeszéltük. 20 perc alatt ide ért, én beengedtem a házba.
- Mutasd a hátad! - Ahogy ki mondta a hátam felé nyúlt. Felhúzta a pulcsit. Nem szólt semmit.
- Nagyon súlyosnak látod? - Kérdem félve a választól.
- Egy anyától, igen. De nem vészes annyira. - Leengedi a pulcsit, majd megfordít, hogy a szemébe nézhessek. Ahogy meg akarna ölelni, egyből felszisszenek a fájdalomtól.
- Bocsánat. Most már normálisan se tudsz megölelni. - Mondom kissé szomorúan. Újra megölel, de sokkal gyengébben.
- Induljunk lassan! - Szólal meg lassan Jack. Elindulunk a kocsi felé. Beülünk, és elindulunk. Út közben találkoztunk Renné-vel, így felvettük. Épp ugyan annyit mondtam, mint Jack-nek. Ő is nagyon sajnálja, ami történt és történik velem. Beérve a suliba, én és Renné külön váltunk Jack-től. Szerencsére ma nem volt tesink, aminek örülök, mert nem kell átöltözni a többiek előtt. Meg Reneé-nek köszönhetően túlélhető ezek a napok. Csomót beszélgettünk erről, azaz a családon belüli bántalmazásról, és jó lenne, ha felmennék a pszichológushoz ezzel kapcsolatban. Elsőnek még beszélek Jack-kel, hogy mit gondol erről.