Az a nyaralás

20.rész

Végre itthon vagyok. A saját szobámba ülök Jack-kel, plusz még egy csajjal. Minimálisan félek, hogy milyen lesz itthon, több, mint fél év után. Ezek után minden megváltozik, az is biztos. Bármi baj van, Jack az egyetlen, akihez fordulni fogok. Ő az egyetlen, ő az igazi számomra. Jeffrey-vel csak egy futó kapcsolat volt, amit nem is bánok.
A gondolataimből Jack zökkentetki.
- Baj van? - kérdi aggódva.
- Nincs! - mondom egy apró mosollyal.
- Menjünk ki a konyhába! - mondja Mia. Mind a hárman felállunk, majd kisétálunk. Mindenki ott ült az asztalnál, úgy mintha már régóta ismernénk egymást. Jeffrey egyből felállt, és megölte a testvérét. Jó látni, hogy ilyen jó a kapcsolatuk. Megbeszéltük, hogy kivel mi történt azóta. Feljött az a téma is, hogy beszélt-e valamelyikünk a másik családdal. Jeffrey bevallotta, hogy ő Miával beszélgetett ez idő alatt. Szerencsére az idő alatt megbeszéltük, hogy én és Jack beszélhetünk a suliba, nyilván csak a tanórán. Nem akarom felvállalni, és szerintem Jack se, hogy azóta együtt vagyunk. Körülbelül 3 órán keresztül beszélgettünk. Abba állapottunk meg, hogy mivel ők ketten beszélgettek, így én kapom meg a büntetést. Anyám szerintem nem fog kegyelmezni. Hála nekik.
Miután elmentek Belláék, Jack-kel a szobámba vonultunk. Jó újra a karjai közt lenni.
- Hogy érzed magad? - töri meg a csendet Jack. Rá nézek egy apró mosollyal.
- Kissé ideges vagyok, hogy anyám mennyire lesz kegyetlen velem. - közlöm kissé idegesen.
- Nem lesz baj, én itt vagyok neked, tudod. - mondja, miközben szorosan magához húz. Egy apró puszit nyom a fejemre. Még fekszünk egymás mellett egy kicsit. Este van, és Jack is elment. Azt mondta, hogy holnap hagy tanulni, ezért nem jön. Meg neki össze kell állítani a feladatokat, hogy mit csináljunk tesin.
Kimegyek a konyhába, hogy vacsorázzak. Anya kint ül, és tévét néz.
- Mit szeretnél? - kérdi kicsit flegmán.
- Vacsorázni. - válaszolom egyszerűen, és elkezdek keresni valami ennivalót.
- Én nem tenném ilyen ronda alak mellett! - mondja rám pillantva, majd vissza a tévére. Ettől elment az étvágyam. Bemegyek a szobámba, elő veszem a telefonom. Ezt nem most fogom elmondani neki, hanem amikor találkozunk. Az este folyamán lefürödtem, majd elmentem aludni. Hosszú napom volt.
Másnap anya keltett 7-kor. Soha nem keltett még fel. Főleg nem hétvégén. Össze szedem magam, beágyalok, majd kimegyek a konyhába. Megint keresek valamit enni.
- Amit ehetsz, az itt van a pulton. - mutat a háta mögé. - Fogyni kéne. Nem gondolod? - kérdezi egy gúnyos mosollyal. A pulton nem sok minden volt, de épp elég, hogy ebédig kihúzzam. Megreggelizés után bemegyek a szobámba tanulni. Lassan itt az érettségi, így muszáj lesz bele húznom. Szerencsére a tananyag, és a tételeket hamar megjegyzi az agyam, így nem aggódom emiatt sokat. Ma a magyar tételeket dolgozom ki. Viszonylag gyorsan megy, mert már tanultuk ezeket, és nagyjából emlékszem rájuk. Ellenőrzés képen van megoldókulcsom. Amit szerencsére alig kell használni. Délben anya szólt, hogy menjünk enni. Most direkt figyelek arra, hogy ne egyek sokat, nehogy megint megjegyzést tegyen az alakomra. Mindig is normális testalkatom volt, szóval most nem értem miért kell megjegyzéseket tenni rá.
Most normálisan tudtam enni, de csak mértékkel. Amikor mennék be, anya szól.
- Sophia! Te maradsz! - szólal meg.
- Igen? - mondom vissza fordulva.
- Mit csinálsz bent a szobádba? Filmezel, mint mindig?
- Nem! Tanulok! - próbálok kiállni magamért. Soha nem szóltam vissza neki, mert nem volt rá szükség. De most lehet lesz.
- Persze! Nem hiszem el! Ki a kezed, mind a kettőt!
Nem ellenkeztem. Kiraktam mind a kettőt. Egy jó nagy pálcát vesz elő, majd mind a kettőre véresre veri. Nem szóltam semmit. Jó pár könnycsepp ki csordult, de tűrtem. Tudom miért kapom ezeket. Holnap majd beszélek Jeffrey-vel, hogy ez mire volt jó. Az, hogy engem itthon széjjel ver a saját anyám.