Az a nyaralás

7.rész

Még egy darabig beszélgettünk erről. Tehát, hogy mikor kezdtünk el egymás iránt érdeklődni. Jeff egyszer csak vesz egy mély levegőt.
- Kérlek emiatt ne ölj meg. Bár nem hinném, hogy megfogsz. - jelenti ki, és közelebb hajol felém. Én teljesen átadom neki magam. Az ajkunk összeér. Az ajkai puhák, és lágyak. A kezeim akaratom ellenére a hajába fonódik. Lassan elváll tőlem. A homlokát az enyémnek dönti.
- Köszönöm.. - suttogom mélyen a szemébe nézve.
- Ugyan mit? - kérdi értettlenül.
- Azt, hogy sikerült elfejtetni Jack-et.
Jack-ről már meséltem Jeff-nek, így tudja, hogy ki az.
- Én köszönöm, hogy velem lehetsz, és nem vele. - mondja, majd feláll a padról. - Na mostmár menjünk, és nézzünk szét! - a kezét felém nyújtja, én meg örömmel fogom meg. Elindultunk a kecskék felé. Körbe néztünk mindenhol. Néha-néha össze futottunk Belláékkal. Amikor már végeztünk, megkerestük Belláékat, aztán elindultunk vissza az apartmanba. Jeff rám néz.
- Mondjuk el a csókotot. - suttogja.
- Oké! - mondom én is suttogva.
- Anya! Apa! Mennyire örülnétek, ha azt mondanám, hogy Sophia-val csókolóztam? - kérdi Jeff.
- Én örülnék is meg nem is. - mondja Bella. - Örülnék, hogy boldogok vagytok, de annak nem, hogy ilyen rövid idő alatt történt meg.
- Apa? - kérdezi Jeff.
- Én örülök! Legalább boldog vagy! - mondja Steven. Ezzel lezártuk ezt a témát. Egyikünk se mondta ki, hogy együtt vagyunk, csak azt, hogy csókolóztunk. Láttuk már egymást ruha nélkül, csókolóztunk, de mégse mondtuk ki, hogy mi a helyzet. Vissza érve az apartmanba, én és Jeff a szobánk felé vesszük az irányt.
- Beszélnünk kell! - mondom bezárva magam mögött az ajtót. Jeff már az ágyon ül, amikor én odaérek hozzá.
- Mond ki! - ez volt a válasza.
- Mi most együtt vagyunk? Mert úgy csinálunk, mintha igen, de egyikünk se mondta ki, hogy igen. - kezdek egy minimális pánikba esni.
- Szerintem kijelenthetjük, hogy igen, együtt vagyunk. - ahogy kimondja feláll az ágyról. A homlokomra ad egy apró puszit, majd erősen átölel. Az ölelését viszonzom. Az ölelésünket kopogás zavarja meg. Mind a ketten az ajtóra pillantunk. Bella óvatosan kinyitja az ajtót, majd bejön.
- Arra gondoltunk Steven-nel, hogy elmennénk így négyen vacsorázni. Mit szóltok? - kérdi, miközben kettőnk között cikázik a tekintete. Jeff-el össze nézünk, majd elindulunk Bella után. Beszállunk a kocsiba, és elindulunk vacsorázni. Amikor megérkeztünk, elfoglatuk a helyünket, majd nem sokkal később jött is a pincér. Kikértük, amit szeretnénk enni, majd elment. Körülbelül fél órát vártunk, amire kihozták az ételt. Megvacsoráztunk, majd elindultunk vissza. Az apartmanba érve már csak lefürödtünk, és elmentünk aludni.
Eljött a szombat reggel. Ma össze szeretnék pakolni, hogy ne vasárnap kelljen. Mivel én keltem fel hamarabb, mint Jeff, így hát kimegyek a konyhába. A konyhába Bella csinált valamit.
- Jó reggelt! - köszönök.
- Jó reggelt! - köszön ő is.
- Van valamilyen energia ital? - kérdem érdeklődve.
- Nem hinném. Steven el akar menni a boltba. Öltözz fel. Szerintem nem bánja, ha mész vele.
- Okés! Akkor megyek öltözni, és elmentem vele! - a kijelentésem után egyből mentem öltözni, hogy Steven ne várjon rám. Jeff még mindig aludt, így nem tudja, hogy elmentem. Átöltözés után adok egy apró puszit a homlokára, amit egy apró dünnyögéssel díjazott. Amire álltam volna fel Jeff karja húzott vissza.
- Hova mész? - kérdi Jeff kómásan.
- Megyek boltba! Kell valami? - kérdem Jeff-től vissza ülve az ágyra.
- Nem kell semmi. - mondja álmos hangon. Adok egy apró puszit az ajkaira, majd elhagyom a szobát. Megkeresem Steven-t, majd elindulunk ketten a boltba. Beszerzünk egy-két dolgot, ami kell, majd vissza megyünk. A cuccokat bevisszük a konyhába, majd én és Bella elkezdünk reggelit csinálni. Amikor készen voltunk, kivisszük a teraszra, ahol Jeff és Steven vár minket. Leülünk a helyünkre, majd elkezdünk enni. Amikor befejeztük, én elvonultam a szobába. Jeff nyilván ide is követ, mint mindenhova.