Az a nyaralás

14.rész

Mivel Jeff nem messze lakik a sulitól így 5 perc alatt haza is értünk. Ahogy beértünk a házba, ledobtuk a cuccunkat, és bemegyünk a szobába. Holnap fogjuk megkapni a könyveket, szóval elő kerestük a táskánkat. Vagyis én a Miáét, mert nekem otthon volt. Elraktam a táskába egy kicsi füzetet és egy tolltartót. Amikor mindez meg volt, átmentem Jeff szobájába. Elég furán rám néz.
- Minden oké? - kérdem.
- Jack hány éves? - szólal meg végül.
- 26 éves. Tavaly kezdett itt. Apám egyik ismerőse, és azért mertem össze jönni vele. Apáék eleinte nem nagyon akarták elfogadni, de utána engedték, szerencsére. - itt befejeztem a mondandóm, mert bánt a dolog, hogy csak úgy ott hagytam a sok emlék, meg minden után.
- Figyelj! Egy dolgot el szeretnék neked mondani. De kérlek, hogy anyáéknak ne mond el! - szólal meg Jeff egy idő után.
- Igen..? - kérdezek rá félve.
- Az van, hogy elkezdtem beszélni Miával tegnap. Rám írt azzal, hogy el szeretne mondani valamit. Ami az lenne, hogy elkezdett érzéseket táplálni Jack iránt, amit tudja, hogy nem éppen a legjobb most számára. Mert tudja, hogy Jack-nek ott vagy neki te, és hogy téged szeret, mert már ezerszer elmondta neki. Szóval Jack tényleg szeret téged, csak nem tudom, hogy hogyan fogjuk ezt megoldni. Szóval jobb, ha ezt nem mondod el anyáéknak. Rendben?
Alig bírok megszólalni... Jack tényleg szeret engem, és tényleg engem akar. Én meg vagyok olyan hülye, hogy Jeff-el vagyok együtt.
- Re.. Rendben.. - szólalok meg végül. Látta rajtam, hogy meglepett, amit mondott, szóval csak ennyit mondott:
- Menj át nyugodtan a szobádba, gondold át, hogy mi is történt, aztán vissza jöhetsz, ha gondolod.
Én csak egy aprót bólintottam, és átmentem a szobámba. Elkezdtem ezen gondolkodni. Jack-kel minden olyan jó volt, és könnyed. Ez a nyaram nem hiába volt jó, de mégis haza húz a szívem, Jack miatt leginkább. Ha ki is derül, hogy Jeff és Mia beszélgettek, és tényleg én kapom a büntetést, akkor mehetek Jack-hez. Tudom, hogy engem befogadna.
Még egy darabig ezen gondolkodtam, azaz addig, ameddig Belláék haza nem jöttek. Elmeséltük a napunkat, nyilván azt a részét nem, amibe benne volt Jack is. Aztán én vissza mentem a szobámba. Befekszek az ágyba és csak nézek ki a fejemből. Túl sok minden történt a mai napon, és semmi kedvem nem volt semmihez. Csakis egy személyhez. És az is Jack. De nem beszélhetek vele, mert nem szeretném Miát ennek kitenni, bár ő már megtette. Szóval egész este gondolkodtam, hogy most mi legyen. De végül nem sok mindenre jutottam. Elmentem gyorsan lefürödni, majd aludni. Szerencsére senki sem zaklatott, hogy miért vagyok egész nap a szobámba. Másnap reggel Jeff keltett fel. A tegnapi nap után Jack iránt felerősödtek az érzéseim, és kevésbé érzem magam olyan jól Jeffrey mellett. Persze, jó vele lenni, de inkább Jack-et választom. Mellette tényleg önmagam lehetek. És mellette teljesen fel tudok szabadulni, és mellette nincsenek titkaim. Jeffrey előtt még van pár... Például Jack iránti érzéseim. És végre a mai nap újra láthatom Jack-et, mert lesz vele órám. És remélem utána is és előtte is fogunk tudni beszélgetni. Nagyon szeretnék már vele.  
Egész reggel ezen gondolkodtam. Amint elkészültem, felkaptam a táskám és elindultunk Jeff-el a suliba. Jeffrey észre vette, hogy elég szótlan vagyok ma reggel. 
- Na miért nem beszélsz?! - kérdezte amikor a zebrához értünk. 
- Gondolkodok.. Mostanában elég sokat.. - válaszoltam. - Ma lehet felmegyek az iskola pszhichológushoz egy kicsit beszélgetni. Ma úgyis korán végzek. 
- Hánykor? - kérdi Jeff amikor zöld lesz a lámpa. 
- 12:35. Te? 
- Én 14:15.  Majd menj haza, ha végeztél. 
- Rendben. - mondam, majd elindultam az osztálytermem felé, ahol voltunk már jó páran. Második lesz a tesim, szóval addig még van egy kis időm átgondolni a helyzetet.