Az a nyaralás

6.rész

Szombat reggel van. Elkezdek mocorogni, amit Jeff is észre vett. Oda jön az ágy széléhez, és elkezdi simogatni a karom.
- Jó reggelt! - köszön elsőnek.
- Jó reggelt! - köszönök én is. - Mennyi az idő? - kérdem felülve.
- 8 óra. - válaszolja egy apró mosoly keretében. Lassan felállok, oda megyek a szekrényemhez, majd megkérem Jeff-et, hogy segítsen kiválasztani az az napi ruhámat. Viszonylag hamar sikerült választani. Most kivételesen nem mentem el öltözni. Jeff-el valamilyen szinten már megbízok. Megbízok benne annyira, hogy át tudjak öltözni előtte. Ő nem szólt semmit. Amikor sikeresen átöltöztem, Jeff oda jön, és megölel.
- Gyönyörű vagy, amikor kissé zavarba vagy! - mondja egy hatalmas mosollyal. - Na menjünk ki enni.
Ezzel a lendülettel ki is mentünk a teraszra, ahol már meg volt terítve. Bella és Steven szokásosan egymás mellett ültek. Mi is leülünk az asztalhoz.
- Hogy aludtatok? - szakítja meg a csendet Bella.
- Tökéletesen! - válaszolja Jeff. Én csak egyetértően bólogatok. Reggelizés után megbeszéltük, hogy megyünk a partra, így elmentem öltözni. Nem vonulok el, mert reggel is Jeff előtt öltöztem. Ahogy leveszem a felsőt, Jeff oda lép hozzám.
- Segítsek? - kérdi Jeff.
- Nem kell! Egyedül is megoldom! - mondom szemtelenül.
Ahogy átöltöztem egyből el is indulunk a partra. A parton fürödtünk, játszottunk.
Így teltek a napjaink. Lassan vége a nyaralásnak. Már péntek van, és vasárnap indulunk haza. A mai nap sem telt másképp. Reggel Jeff mellett ébredtem. Még mindig úgy tekintek rá, mintha a testvérem lenne. Talán egy kicsit többet érzek, mint egy barát. Úgy terveztem, hogy a mai nap fogom elmondani neki valahogy.
A gondolataimat Jeff mocorgása szakította meg.
- Jó reggelt! - mondom, majd egy apró puszit adok a homlokára, akaratom ellenére. Nem tudom, hogy miért, de egyszerűen jól esett, hogy ezt megtettem.
- Jó reggelt! - mondja felülve mellém. Kicsit közelebb hajol, majd egy puszit ad a számra, amitől zavarba jöttem, amit szerintem észre is vett. Lassan kikelek az ágyból, és a szekrényemhez lépkedek. Hallom, hogy Jeff is kikel az ágyból. Lassan megfordulok vele szembe.
- Mit vegyek fel? - kérdem bizonytalanul.
- Vedd fel ezt a ruhát! - ahogy kimondja elővesz egy ruhát. - Ez alá úgyse kell semmi! - mondja egy hatalmas mosoly keretében, amit viszonzok. Elkezdek öltözni. Jeff is ugyanígy tesz. Mikor már felöltöztünk Bella kopogása szakítja meg a beszélgetésünket.
- Bejöhetek? - kérdi Bella.
- Persze! - kiabálom ki kedves hangon. Bella lassan belépked a szobába.
- Arra gondoltunk Steven-nel, hogy ma elmehetnénk egy állatkertbe! Mit szóltok hozzá?
- Nekem oké! - mondja Jeff, miközben a tekintete köztem és az anyja közt cikázik.
- Nekem is oké! - mondom mosolyogva.
- Oké! Akkor reggelizzünk meg, és induljunk! - ahogy kimondja Bella, eltűnik a szobából. Jeff-el követjük. Reggelizés után beülünk a kocsiba, és elindulunk az állatkertbe. Körülbelül fél órás volt az út. Mikor megérkeztünk, vettünk jegyet, majd külön váltak az útjaink. Én Jeff-el maradtam, Bella Steven-nel.
Jeff-el elindulunk egy játszótér felé.
- Most azért jöttünk, hogy itt a játszótéren legyünk? - kérdi Jeff, mikor már leülünk a hintára.
- Hát... Nem tudom. Szeretnék veled egy picit beszélni. - nálam most jött el az a pont, hogy elmondom neki, hogy mit is érzek iránta.
- Én is szeretnék veled beszélni. - jelenti ki Jeff, és felém fordul. Én is felé fordulok.
- Kezdem én. - kezdek bele. - Egy ideje többet érzek irántad, mint barátság, és szerintem jobb, ha tudod.
- Awh! De kis édes vagy! - jelenti ki Jeff. Basszus! Ezt lehet nem most kellett volna.
- Te mit akartál mondani? - próbálom terelni a témát.
- Azt, hogy... - elcsuklik a hangja. - Hu, hát ezt, hogy is mondjam. Az van, hogy velem is ez a helyzet. Én is többet érzek irántad. - nyögi ki nagy nehezen. Tehát akkor ő is ugyanúgy érez, mint én. De akkor miért reagálta le úgy, ha ő is ugyan így érez?