Az a nyaralás

29.rész

Beszállva a kocsiba, Jack is észre vette, hogy valami baj van. Rákérdezett, de neki se mondtam el, hogy mi a helyzet. Szerintem Renée lesz az első, akinek elmondom, hogy mit is álmodtam, meg azt is, hogy mi történt tegnap.
Megérkeztünk a sulihoz. Mivel Renée busszal jár, így ő már a terembe volt a helyünkön. Csendbe leülök mellé, majd egy lapra röviden, tömören leírtam a következő szavakat:
,,A mai nap folyamán beszélnünk kell. A könyvtárba, ha tanulunk, akkor mondom el, hogy mi a baj. Addig kérlek ne faggas, hogy mi az, mert nekem is fel kell dolgoznom. Ha úgy alakul beszélgetünk, de jelenleg nincs kedvem hozzá. Sajnálom, de ez a helyzet."
Átcsúsztattam a papírt az ő felére. Gyorsan elolvasta, majd egy aprót bólintott a fejével.
Mivel ma dupla tesink és egy magyarunk volt, így sokat találkoztam Jack-kel. Mindig aggodalmas pillantásokat vetett rám. Tudtam, hogy aggódik értem, de nem tudom, hogy mit mondhatnék neki.
Magyar után félre hívott.
- Mi a baj, kicsim? - most először hívott így a suliba.
- A könyvtárba elmondom. Renée is ott lesz, ha nem baj. Ott kényelmesebb beszélnem róla, mint itt.
Egy aprót bólintott, majd elhagyja a termet. Akik bent maradtak, még mindig nem igazán értik, hogy mi is van köztünk vagy mi áll a háttérembe.
Nagy nehezen elment a mai nap is az iskola szempontjából. Már csak a könyvtár maradt hátra. A beszélgetés, amitől úgy féltem.
Leültünk a szokásos helyre, már csak Jack-et vártuk. Próbáltam Renée tekintetét kerülni, de egyszer-kétszer sikerült rápillantanom. Látva az aggodalmas tekintetét, görcsbe rándult a gyomrom. Rossz volt őt így látni.
- Bocsánat a késésért! - mondja Jack, majd leül velem szembe.
- Most már mondhatod. - mondja Renée.
Bele vágtam nagy nehezen. Elmeséltem apám bántalmazását, és azt is, hogy miért kaptam. Az álmom előtt vettem egy mély levegőt, majd abba is bele vágtam. Nagyon nehéz volt beszélnem róla, de sikerült. Azért volt nehéz beszélni erről, mert ismerem apát és soha nem tenne ilyet. Főleg nem a lányával.
Miután próbáltak lenyugtatni, hogy nincs semmi baj, ez csak egy álom volt, elindultunk haza. Jack vitt haza minket.

Teltek a napok. Idő közben anya is haza ért. Szerencsére nem igazán kellett bújkálnom előtte, mert szinte alig voltam otthon. De amikor mégis - általában hétvégén, meg hétköznapokon délután mindig - olyan kedvesség áradt belőle, hogy csak csodálkoztam. Utólag, mint kiderült, beszélt Jeffrey szüleivel, és megegyeztek, hogy nem fogok kapni többet.
Az érettségi egy hét múlva lesz, így nem megyek már suliba. Jack segít, ahogy csak tud, de szerencsére nem kell, mert hamar elkezdtem tanulni.
Ahogy vége az érettséginek, az a tervünk Jack-kel, hogy össze költözünk.
Johatan-nel azóta is beszélek. Most már sokkal jobban megbízok benne, és jó vele lenni. Azóta öleléssel köszönünk egymásnak. Mint kiderült nincs párja, csak egy jó nagy nyaralója, így oda is mehetünk majd.
A sikeres érettségi után szeretnék egy kisebb bulit szervezni, ahova őt is el akarom hívni.
Idő közben neki is elmondtam, hogy anya és apa miket tett velem. Ahogy mindent megtudott, el kezdett aggódni miattam. Pedig tudta, hogy ennek már vége, és nem kell tovább félnem.

Eljött az érettségi első napja. Jack ott volt előző nap nálam, hogy megnyugtasson, de szerencsére nem kellett, mert nem izgultam semmenyire.
Elkészültünk, majd elindultunk. Anyáék hagytak pár jó kívánságot, meg pár csokit, hogy jobban sikerüljön.
Egyre közelebb érve a suliba, egyre jobban izgultam, amit Jack is észre vett.
- Nem lesz baj! Okos vagy, és sokat tanultál rá! Menni fog. - biztatott Jack.
Jól esett, hogy így biztat. Amikor már parkolt be fele, akkor kaptam egy üzenetet Johatan-től, ahogy sok szerencsét kíván és gondol rám az érettségi alatt. Most már nyugodtabban fogom megírni. Meg a tudat, hogy a legjobb barátnőmmel írhatom meg.