Az a nyaralás

26.rész

Kedd van, és a hátam még mindig fáj az ütésektől. Nem annyira, mint vasárnap vagy tegnap. Szerencsére a tegnapi nap folyamán nem éreztem a hátam, miközben Jack-kel jól éreztem magam.
Jó érzés volt Jack mellett ébredni, de viszont menni kell suliba, és nem biztos, hogy mára el tudja intézni, hogy együtt legyünk. De azért reménykedem benne.
A konyhába veszem az irányt, ahol Jack kávét főz. Nem szólok semmit, csak leülök az asztalhoz, és várom, hogy észre vegyen. Olyan kis cuki, ahogy főzi a kávét, így nem zavarom meg.
Ahogy megfordul, egyből elmosolyodik. Még mindig szerelmes vagyok a mosolyába, így én is elhúzom a szám.
Lerakja elém a kávét, majd együtt megisszuk. Miután ez megvolt, elmentünk öltözni. Most először jött szóba a hátam, amitől kicsit tartottam.
- Még mindig fáj? - kérdi Jack mögém lépve. Az oldalamat kezdte lassan simogatni.
- Már nem annyira. Csak egy kicsit.
Ezzel le is zártuk a témát. Remélem nem mostanába kerül újra szóba.
A kocsiba ülünk, mikor Jack megszólal.
- Van egy ismerősöm, aki hasonló helyzetben volt, amiben te vagy most. - rám pillant fél oldalasan. - Szeretnél vele találkozni?
Erre nem tudom mit mondjak. Van valaki, aki hasonló helyzetben van, mint én. Szerintem egy találkozót megérne.
- Persze. Szívesen megismerkedek vele, csak mond meg, hogy mikor.
- Meglesz! - ahogy kimondta, meg is érkeztünk a suliba. Már nem igazán érdekel az igazgató, mert Jack elmondta az igazat, tehát, hogy együtt vagyunk, és azért, mert haverja az apám. Ezt az igazgató elfogadta, így már nem szól érte.
Beérve a terembe, Reneé az asztalnál ült, és telefonozott. Leülök mellé, egy aprót mosolygok, majd készülök az órára. Természetesen be kellett számolnom az estéről. Épp a csengőre befejeztem.
Jack lépett be az ajtón. Még mindig szokatlan, hogy ő a magyar tanár.
Belekezdett az órába. Elég érdekesen tartja, így mindenki figyel.
Az óra végén Jack odajön a padhoz. Felém hajol, majd elkezd beszélni.
- Ma találkozunk vele suli után. Nálam fogsz lakni egy darabig. Anyád tud róla, meg apád is. Így nem eshet semmi bajod. - mondja, majd megy tovább mielőtt szólhattam volna bármit is.
A nap szerencsére elment. Jeffrey-vel bepótoltuk a beszélgetést, ami tegnap kimaradt. Nem volt annyira vészes, mint amire számítottam.
Jack a kocsinál várt. Beülve mellé, elindultunk hozzá. Alig beszélgettünk, de tűrhető volt a csend. Szinte mindent megbeszéltünk a suliba, amit kellett.
Ahogy befordulunk az utcájába, egyből egy nagy piros Opel áll Jack felhajtóján.
- Akkor már itt van! - szólal meg Jack. Kiszállunk mind a ketten, majd a ház felé igyekszünk. Egy 30-as éveiben járó férfi ül a lépcsőn maga elé bámulva. Ahogy észre vett minket, feláll, majd mosolyra húzza a száját. Magas, átlagos testalkata van. Némi borosta fedte az arcát.
- Szia Sophia! - köszön a férfi. - Johatan vagyok. Jack mesélt már rólam.
- Heló! Igen, mondott egy-két érdekes infót. - mondom nevetve.
Bemegyünk együtt a házba. Minimálisan még mindig ott vannak a pálca nyomai, amit a pulcsi felhúzott ujja nem takart el. Kicsit féltem, hogy Johatan észreveszi, és olyan megjegyzést tesz, ami nem lenne előnyös. Mivel mostanában elég sokat vagyok Jack-nél, meg ő is nálunk, így nem kaptam több ütést, se megjegyzést, ami egyelőre jó.
A nappaliba, a kanapéra leülve kezdtünk el beszélgetni, jobban megismerni egymást. Idő közben a pulcsit is lehúztam, mert kellemetlenül éreztem magam, ahogy fel volt húzva. Szerencsére ez a téma nem került szóba. Lehet azért, mert tudott róla, vagy épp azért, mert nem.
Este 8 után ment el, így nem tudtam sokat tanulni. Kidolgoztam gyorsan két tételt magyarból, majd nyugovóra térek. Mivel Jack hamar elfáradt, így ő hamarabb elment aludni.
Jó volt reggel Jack mellett ébredni. Most nem ő ment kávét csinálni, hanem én. Megnézem a telefonom, és látom, hogy Johatan bejelölt Facebookon.