Az a nyaralás

15.rész

Az első órám angol volt, ami nagyon lassan telt. Mindig nézegettem az időt, hogy mikor lesz már vége az órának, de végre eljött az a pont, amire vártam. Kicsengettek. Egyből kirohantam a teremből a cuccommal együtt, és a tesi terem felé vettem az irányt. Lepakoltam a cuccom az öltözőbe, majd a folyosó felé vettem az irányt. A szertár ajtaja nyitva volt, ezért bementem, hátha találkozok Jack-kel. Szerencsére ott volt. Kopogok kettőt, amire Jack felkapja a fejét.
- Szia! - köszönök.
- Szia! Hát te? - kérdi meglepődve.
- Szeretnék veled beszélni. A tegnap történtekről. - mondom, majd közelebb megyek hozzá, és leülök mellé. - Tegnap mesélte Jeffrey, hogy Miával elkezdett beszélgetni, és mondta Mia, hogy mennyire szeretsz és hiányzom neked. Ez igaz?
- Igen, igaz. Tényleg hiányzol nekem, és én tényleg szeretlek. Csak ott van Jeff, és ez egy picit fáj... - nem hagytam, hogy folytassa.
- Én is szeretlek téged! Csak ez az egész... dolog... Tudod.. Elég rossz helyzetbe kerültem. - nem tudom, hogy mit mondhatnék még neki. Annyira szeretném megcsókolni. Remélem érzi ő is a késztetést erre. Ő szakítja meg a csöndet.
- Annyira szeretnélek megcsókolni, csak nem lehet..
Elkezdek lassan közeledni felé. Az ajkunk majdnem össze ér, de sajnos jött egy tesi tanár. Egyből szét váltunk. Gyorsan felállok, hogy félre ne érthető legyen a helyzet.
- Jó napot! - mondom kissé zavartan, majd kimegyek a szertárból. Elenával találom szembe magam. Nem szeretném bele avatni ebbe a helyzetbe, mert ki tudja, hogy kinek mondaná el.
- Na mi történt? Mi a baj? - kérdi, amikor mind a ketten leülünk a padra. Nem nézek rá.
- Semmi. Vagyis hát.. családi gondjaim vannak... Remélem megérted, ha nem szeretnék erről beszélni. - a látószögembe épp bele esett az arca. Épp egy aprót bólintott. A tanár kimegy a szertárból, akit Jack követett.
- Sophia! Bejönnél? - kérdi Jack. Nem mondtam semmit, csak felálltam, és bementem a szertárba.
- Igen? - kérdem, miközben leülök a székre. Jack bezárta az ajtót.
- Van egy befejezetlen ügyünk. - szép lassan oda sétál a másik szék mellé, és leül mellém. Lassan közelebb hajol. Az ajkunk megint majdnem össze ér, csak épp becsengettek. Jack megköszörüli a torkát, majd szó nélkül elhagyja a helyiséget. Felállok én is a székből, majd elindulok a tesi terem felé. Oda bent már majdnem mindenki várakozott. Amikor mindenki bent volt beállunk a tornasorba, és elkezdünk futni. Az óra unalmasan telt. Jack most valahogy másabb, amióta nem beszélünk. Lehet pont emiatt. Mert elhidegültünk egymástól. Ahogy véget ér a tesi óra, mindenki kimegy a teremből, csak én nem hagytam el a termet.
- Jack! Beszélhetnénk? - kérdem kissé frusztráltan. Rám néz.
- Persze! Baj van?
- Igen! Amióta beszéltünk, az érzéseim felerősödtek irántad. Plusz az is, ami a szertárba történt. - egy lépéssel közelebb lépek hozzá. A kezeire nézek, majd megfogom őket, majd vissza a szemébe. - Vissza szeretnélek kapni. Szóval, kérlek csókolj már meg végre! - szinte már könyörgök. Ő elmosolyodik. Már rég hiányzott a mosolya. A kezei elengedték az enyéimet, majd azok a derekamra fonódtak. Közelebb húz — de a tekintete nem hagyja el az enyémet —, majd lassan megcsókol. Annyira hiányzott már a csókja íze. A puha ajkai, ahogy érintették az enyéimet. Az érzéseim csak még jobban felerősítette bennem.
Lassan elváll tőlem, de a keze még mindig a derekamon pihen.
- De hiányzott már a csókod! - töri meg a csendet Jack egy mosoly keretében. Zavaromban elmosolyodom én is.
- Titokban nekem is hiányzott már a tiéd! - erősítem meg én is. - Ha szakítanék Jeffrey-vel, akkor össze tudnánk jönni újra? - kérdem félve.
- Éles váltás lenne, de szerintem igen, mert ezek szerint mégis hozzám húz a szíved, és nem hozzá. - itt elereszt egy mosolyt. - Na menjél öltözni! Majd még beszélünk! - ahogy kimondja elenged. Elindulok vidáman kifelé, amikor is rá csap a fenekemre. Egyből hátra nézek mosolyogva, de megyek is tovább. Gyorsan átöltözök, majd megyek a következő órámra.