Az a nyaralás

19.rész

Egy aprót bólintok, majd vissza mosolygok. Tudom, hogy ők itt lesznek nekem, bármi is történjen. De valamilyen szinten mégis Jack-hez húz a szívem. Szóval, ha esetleg valami probléma merülne fel, otthon - amire meg van rá az esély -, Jack-hez fogok fordulni első sorban, és utána Belláékhoz. Nagyon megszerettem őket ez idő alatt, és most hétvégén külön válnak útjaink. Nem teljesen, de valamilyen szinten mégis. Jeffrey-t ugyanúgy fogom látni a suliba, szóval emiatt nem baj.
Nem sokkal később a beszélgetésünk után megérkezett Jeffrey is. Bella lassan feláll a székből, majd a szobája elé sétál. Lassan követem a háta mögött. Bella az ajtó félfának támaszkodik meg.
- Jeffrey! Beszélnünk kell! - mondja Bella komoly hangon.
- Valami baj van? - kérdi Jeffrey megköszörülve a torkát. Bella hátra pillant, majd bólint egyet, hogy most indulhatok. Bemegyek a szobámba, megfogom a telefonom, az irataimat, és elhagyom a házat. Ki se értem az utcára, de egyből hívtam is Jack-et, hogy jöjjön értem. Tudom, hogy még bent van, mert egyszerre végeztek Jeff-el. Egyből fel is vette a telefont.
- Baj van? - kérdi aggódó hangon Jack. Nem tudom erre mit mondjak. Jelenleg az otthonomba ,,balhé" van, így el kellett jönnöm. De úgy igazán nincs nagy baj.
- Hát... - ennyit tudtam kinyögni. El kéne mondanom neki a dolgokat.
- Hahó! Itt vagy? - kérdi Jack már kissé idegesen a vonal másik végén.
- Itt vagyok! Értem tudsz jönni? - nyögöm ki végül nagy nehezen.
- Persze! Két perc és ott vagyok!
Ahogy kimondta, már le is rakta. Kint vártam, közben telefonoztam. Tényleg két percbe telt, és már ott is volt. Beülök mellé a kocsiba. Egymásra nézünk, majd elnevetjük magunkat.
- Szia! - köszönök, amikor már be fejeztük a nevetést.
- Szia! - mondja, majd közelebb hajol, és ad egy puszit a számra.
- Indulhatunk? - kérdem egy apró mosoly keretében.
- Felőlem! - mondja Jack egy hatalmas mosoly keretében. Azzal a lendülettel be is indítja a kocsit, és elindulunk valamerre. Mivel ő vezet, így gondolom ő mondja meg, hogy hova megyünk. Hiszen én nem mondtam meg, hogy merre.
Körülbelül másfél órát töltöttünk együtt, amikor is írt Bella, hogy vissza mehetek. Jack szépen vissza vitt a ház elé, majd elment. Jó volt vele lenni. Végre éreztem, hogy boldog vagyok.
Felmentem a lakásba, majd a konyhába. Csak Bella ült ott.
- Heló! - köszönök alig hallhatóan.
- Szia! - köszön ő is. Látszik, hogy megviselte a dolog.
- Mi történt? Azon kívül, hogy beszéltetek. - kérdem, miközben leülök vele szembe.
- Kiabáltunk egymással. Ahogy vissza kerülsz szüleidhez, te jársz rosszul, de nagyon. Sajnálom! - mondja a könnyekkel küzködve.
- Figyelj! Most már 18 vagyok, szóval eltudnék költözni otthonról. Jogilag megtehetem. Ha nagyon rossz a helyzet, elköltözök valahova.
- Rendben. Csak nagyon vigyázz magadra! Ha bármi van, hozzánk jöhetsz! - mondja Bella.
- Rendben. Köszönöm. Én viszont megyek tanulni. - felállok, és bemegyek a szobámba. Ami már nem sokáig lesz az enyém. Tanulás után pedig elmegyek fürödni, majd aludni. Így telt el a maradék két nap is.
Elérkezett a szombat. Azt beszéltük meg, hogy nálunk fog megtörténni a vissza cserélés. Mindenki beszáll a kocsiba, majd elindulunk felénk. Nem mondom, hogy nem vagyok ideges. A kb 20 perces úton alig beszélgettünk. Jeffrey-nek a jelenléte, a minimális perverziója hiányozni fog. De majd a suliba ezt mind pótolni fogjuk, szerintem.
Megérkezve hozzánk, kiszállunk a kocsiból. Én megyek elől. Lassan benyitok a házba. Anyám fogad, mögötte apám. Próbáltam Jack-et keresni, de nem találtam. Ahogy Miát se.
- Szia Anya! - mondom megölelve.
- Szia kincsem! - mondja anya, majd vissza ölel. Apának is ugyanígy köszöntem. Bemegyek a szobámba, ahol Jack és Mia fekszenek egymás mellett.
- Sziasztok! - köszönök, ahogy lerakom a táskámat a földre.
- Szia! - köszönnek kórusba. Mia egy nagyon szép lány. Hasonlít rám, de valahogy mégse. Leülök Jack-kel szembe, ő pedig ad egy puszit a számra.