Az a nyaralás

8.rész

A szekrényből kiveszem a ruhákat, ami még maradt, kivéve egyet. Az az egy marad holnapra. Háttal állok Jeff-nek. A kezei a derekam köré fonódik. Óvatosan megfordít, hogy vele szembe legyek.
- Minden oké? - kérdi Jeff, miközben a homlokát a homlokomnak dönti.
- Persze! Csak össze szeretnék pakolni, hogy ne holnap kelljen. - mondom, közbe vissza fordulok, és folytatom a dolgom. Nem kellett sok, majd vissza fordít.
- Tényleg csak ennyi?
- Igen! - mondom halkan. Kicsit lábujjhegyre állok, majd adok neki egy puszit. Visszafordulok, és folytatom a pakolást. Amikor végeztem, befekszek az ágyba, Jeff mellé. Egy darabig beszélgetünk.
- Ha haza megyünk. Te nálunk fogsz lakni? - kérdi Jeff a derekamra rakva a kezét.
- Szerintem igen, de Bellától kéne ezt megkérdezni. Megyünk, vagy majd később? - ajánlom fel.
- Majd később. - mondja Jeff. Lassan elkezd közeledni felém, majd egy puszit a számra. Egy darabig fekszünk még egymás mellett, amikor is Bella jön be óvatosan a szobába. Elmondta, hogy öltözzünk át fürdőruhába, mert megint megyünk a strandra. Így is tettünk. Átöltöztünk, majd elindulunk a teraszra, ahol Belláék várnak minket. Így hát elindulunk a strandra együtt. Én és Jeff fogjuk egymás kezét, felvállalva a kapcsolatunkat. A strandra érve leveszem a fürdőköpenyem, majd elindulok Jeff után a vízbe. Ő pár lépéssel előttem jár, így nem tudtam utolérni. Amikor már nem mertem tovább menni, szóltam neki. Inkább kiabáltam.
- Jeff! Gyere értem! - ahogy meghallotta a kiáltásom, megfordul, majd értem jön. Oda érkezve hozzám felkap az ölébe, majd visz tovább. Jól érzem magam a karjaiba. Kicsit bentebb menve közelebb hajolok hozzá. Egy apró puszit adok a szájára. Egy darabig bent vagyunk még a vízben, majd vissza megyünk a partra. Kiérve, leülünk a plédre egymással szemben. Egy darabig beszélgettünk. Feljött az a téma, amitől egy kicsit féltem.
- És meddig maradsz nálunk? - kérdi Jeff izgatottan.
- Fogalmam sincs, mert nem beszélhetek a szüleimmel, se senkivel, csak veletek. Majd Bellát kell megkérdezni. - mondom egy kisebb mosollyal az arcomon.
- Értem. - mondja Jeff, miközben lenéz a plédre. Lassan közelebb hajolok hozzá, az állát felemelem, majd mélyen a szemébe nézek. Ekkor a szép kék szemei felcsillantak. Még közelebb hajolok hozzá, és egy apró puszit adok a szájára. Nem sokkal később Belláék is kiértek a partra. Kezd hűvös lenni az idő, lehet, hogy az eső is esni fog.
- Na pakoljunk össze! - kezd bele Bella. - Mindjárt esni fog az eső!
Összepakoltuk a cuccunkat, és elindultunk vissza az apartmanba. Amikor vissza értünk, én egyből mentem vissza öltözni. Mivel kezdett nagyon hideg lenni, és találtam egy pulcsit, ami nem a Mia cuccai között volt, így gondoltam, hogy Jeff-é az. Ő a konyhába volt, és Bellával beszélgetett, így nem tudja, hogy kölcsön vettem a pulcsiját. Miután felöltöztem, kimegyek a nappaliba, ahol a többiek is voltak. Leülök Jeff mellé, akinek a szeme csillogott.
- Ki mondta, hogy neked adom a pulcsimat? - kérdi felém fordulva.
- Mivel Mia nem hozott pulcsit, így kénytelen voltam kölcsön venni a tiédet. Bocsi! - vetek rá egy pillantást, majd vissza a tévére.
- Anya! Beszélnünk kell! - mondja Jeff. Bella ránk néz.
- Mond! - mondja Bella.
- Sopha meddig maradhat velünk? - kérdi Jeff előre dőlve.
- Fél évig! Tehát olyan január környékén megy vissza. És akkor jön vissza Mia is. - mondja Bella ránk nézve. Ahogy befejezte, vissza néz a tévére, nem kerítve nagy ügyet ennek a dolognak. Jeff rám néz, biccentve a fejével, hogy menjünk be a szobába. Én vettem az adást, és bemegyünk a szobába. Leülünk az ágyra.
- Baj van? - kérdem aggódva.
- Az, hogy nincs sok időnk hátra. - kezd bele. - Tudom, hogy itt van még az egész nyár, meg még fél évig sok idő van, de hamar el fog telni, mint ahogy ez a két hét is.
- Megoljduk! Szerintem a suliba elkerülhetetlen lesz, hogy találkozzunk. Megoldjuk! - ahogy kimondom egy puszit adok a szájára, amit egyből viszonzott.