Véletlen Találkozás

4

A vip szekcióba érve azt hittem szívinfarktusom lesz, az akit odabent láttam a mindennapom része volt ott és el se hittem hogy most előttem állt. Mondjuk igaz háttal de bárhonnan felismerném. Még cserencse is hogy nem szemben volt mert valószínűleg a szerencsétlen fejem látta volna.
- Állj már meg normálisan te lány - sziszegett rám Dina.
- És ne vágj ilyen nyomorult fejet- bökött meg a másik lány is.
Gyorsan észhez tértem és próbáltam normális képet vágni és nem úgy mint aki szellemet látott.
- Srácok figyi bemutatom a diákjaim- mondta vicceskedve mire mindenki ránk nézett. MINDENKI. Ő IS. BAUKÓ ATTILA IS.
A lányok a hátam fogták továbbra is nehogy gondoljak egyett és hátra vágjam magam.
-Halihoo lánykák mizu van!? Üljetek le. - köszönt egyből Desh. A többiek is oda köszöntek mi meg levágtuk magunkat oda ahova Desh mutatott. Körülbelül középre ami kicsit se volt frusztráló. Ah dehogy. Irónia ha valaki nem értené.
Majd meghaltam úgy éreztem magam mint egy vad hús amit felfalni készülnek az oroszlanok.
- Hogy hívnak titeket? - nézett kíváncsian Zsombor de úgy vettem észre leginkább Szandit pászrázza ami végülis jó mert amennyire látom normálisnak tűnik.
- Én Szandi vagyok- mutatkozott be elsőnek a jobbomon lévő leányzó.
- Én Dina- válaszolt a szőkeség.
Én pedig le vagyok sokkolva.
- Ez a néma pedig Rebeka- felelt helyettem is.
- Rebi - javítottam ki önkívületlenül.
A többiek ezt csak mosollyal díjazták gondolom vágták miért ilyen a fejem.
De végre magamhoz tértem a sokkból és én kezdeményeztem a következő kérdést. Igaz elég bénán.
- Ti hogy hogy itt vagytok? Mármint eddig sose láttalak itt titeket. Nem mintha baj lenne - habogtam majd egy kezet éreztem meg a sajátomon. Dina próbált nyugtatni és jelezni hogy habogok megint. Igen ez szokásom.
- Egyszer volt itt egy fellépésünk és megtetszett így hát eljöttünk bulizni mi is egyet. - felte Desh figyelmen kívül hagyva a bénázásom ami jól esett.
- Arról nem is beszélve hogy nem  volt messze és senkinek nem volt kedve utazgatni. - szólt bele a beszélgetésbe közönbösen Azi is. A hangja előbe mégnyugtatóbb amitől meglepetésemre egyből elengettem minden feszkot.
- Hallod cigány nem akarsz inkább ide ülni mellénk ahelyett hogy a falat támasztod? - szólt neki oda Desh a tőle liveba megszokott stílusba amitől mosolyognom kellett.
Azi rá nézett majd ránk, meghúzta a száját amolyan " hát nem bánom" stílusban és levetette magát velünk szembe bár továbbra se nagyon nézett ránk.
- Ti sokszor jártok ide? - kérdezte Zsombi.
- Hát nem azt mondom h minden nap itt lógunk de amikor van rá lehetőség egy héten legalább egyszer eljövünk többnyire - válaszoltam.
- Igen egyetem mellett meg munka mellett nem mindig van idő rá. - szállt be Szandi is.
- Sok projekt munka van ami sokszor lehetetlennek tűnik van hogy örülünk mikor enni ráérünk. De hálaistennek ez legtöbbször csak minden hónapban egyszer fordul elő. - avatta be őket Dina.
-Mit tanultok? - nézett ránk Azi érdeklődve mire Desh furcsán nézett rá. Lehet igazam volt abba hogy tényleg elég zárkózott? Nem hiszem.
- Mozgókép és média szakon vagyunk első évesek. - vágta rá Dina egyből.
- Azért is voltam ma jelen az órájukon- tette hozza Zsombi.
-És szabad egy tanarúrnak a diákjaival buliznia? - vicceskedett Desh.
- Ha már bulizni jöttünk akk menjünk táncolni - emlékeztetett minket Fészek.
- Ott a jog teso - mondta a tetovált és megis indult minket is előre terelve. - Nyomás nyomás lányok ti is most együtt fogunk mulatni.
A lányok egyből pattantak is én viszont mondtam h egy picit ülnék még mert éreztem hogy a történtekre még a pia is hatni kezdett. Észre se vettem elsőnek hogy nem egyedül maradtam a boxban csak akkor jöttem rá mikor valaki meg szólított.
- Jól vagy? Nem kérsz egy pohar vizet? - kerdezte nyugodt hangon Ati oda se nézve.
- Nem köszönöm nem kérek csak szédülök kicsit azt hiszem sok minden történt ma egyszerre és még a pia is meg ütött kicsit. - válaszoltam a fejem fogva.
- Igen lehet nem kellett volna lehúzni kettőt egymás után.- nézett rám mosolyogva
- Lehet viszont másképp felmosoval kellett volna felmosni. - eredt meg a szám. Igen ilyenkor nem feszéjezz semmi.
- Miért is?
- Még kérded? Mondjuk mert elsőnek Vito Zsombor invitál meg a baráti társaságához akik nem más mint azok akik a kedvencem zenészeim. Az agyam eldobom.
- Ahoz képest hogy az előbb alig szólaltál meg most igen csak ömlik belőled a szó - nézett rám. Jót mulatott a becsicsentett énemen.
- Ojaj lehet kikéne mennem a levegőre. - álltam fel és indultam is. - Mindjárt jövök szólsz majd a lányoknak h kimentem?!
- Megyek veled - mondta lazán.
Már annyira szédültem hogy meglepődni se tudtam.
A klubnak volt erkélye arra mentünk ki. Szeretek ide kiállni olyan szép a kilátás. Viszont most a növényeket néztem meg közelről mivel úgy éreztem bármelyik pillanatba kidobom a taccsot. Egyszer csak a hajam babrálására lettem figyelmes. Kérdőn emeltem a tekintetem a mellettem lévő fiúkra.
- Megfogom mielőtt lehányod.
- köszönöm - feleltem zavartan a növényes kert peremén ülve.
De végül nem történt semmi gusztustalan, a friss levegő megtette a hatását igy engem megkimelve egy nagyon kellemetlen szitutól. Mondjuk alapból nem mondanám hogy így akartam bemutatkozni neki. De hát legalább már ismer.