Véletlen Találkozás

38

Hello mindenki.
Az lenne a kérdésem hogy valaki tudja-e hogyan kell általam készített videót beilleszteni? Már régóta próbálom de nem sikerül.
Előre is köszönöm ha valaki segít.
Remélem tetszik eddig a történet.
Javaslatot továbbra is szívesen fogadok.
Jó olvasást
Xoxo

Vártunk egy kicsit míg csillapodott a légzésünk.
- Figyelj Rebeka... - kezdett bele Ati a mondatába de az ajtó csengő félbe szakította. - El ne mozdulj. - utasított mire bólintottam. Mit akarhat? Valami rosszat csináltam? Meggondolta magát? Vagy most akarja bevallani hogy mégis csak játszott velem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések villogtak a szemem előtt. Észre se vettem hogy Polla bejött.
- Hé hozzád beszélek. Minden rendben? - érintette meg a vállam.
- Micsoda? Nem figyeltem ne haragudj - ráztam meg a fejem.
- Igen azt észre vettem - mosolyodott el. - Csak azt kérdeztem hogy nem e tudod merre van a Cola. Ati azt mondta a konyhába van de nem látom. - világositott fel mire a hűtő melletti szekrényre mutattam még mindig ugyan arra a pontra szögezve. - Köszi. Minden oké veled? - fogta meg közben az üveget mire lassan bólintottam hogy igen. - Nem úgy tűnik. Ati mi baja Rebinek? - mire a név el hangzott arra kaptam a fejem.
- Semmi. Mindjárt megyünk egyetek nyugodtan. - nyugtatta meg mire Polla ki is ment bár előtte azért kapkodta a fejét kettőnk között.
- Szóval mielőtt túl agyadol..
- Késő. Meg volt.
- Oké akkor mielőtt folytatnád a túl gondolást semmi olyanról szó sincs mint amire gondolsz. Azt akartam mondani hogy tudom jól hogy a jövőhét még tart az alkunkból, de tudom jól hogy mit érzek irántad és azt is tudom hogy te mit érzel. Nem kérem hogy most rögtön dönts mert tudom hogy neked idő kell. Viszont szeretném ha a barátságból túl lépnénk. - mondta miközben meg fogta a kezem.
- Sose voltunk barátok. - javítottam ki. - Elvégre a barátok nem kezdenek az ágyba vetkőzni. - néztem rá mosolyogva. - Nem kell gondolkodnom egy percig se. - csóváltam meg a fejem mire elvigyorodott. Kezébe vette az arcom és a szemembe nézett.
- Nem a legromantikusabb helyszín meg nem a legelegánsabb körülmény.. - kezdett bele a butaságba megint.
- Egyik se lényeg. Sose a körülmények és a helyszínek számítottak hanem te. Ahol te vagy az nekem tökéletes. Amit te nyújtasz nekem tökéletes. Aki te vagy.... Tökéletes. Ennél többet sose tudnék kívánni. - simítottam meg az arcát.
- Leszel a... - úgy néz ki szokásommá vált nem meg várni a mondat végét.
- Igen igen igeeen.. Ezerszer is. - mondtam boldogan mire csillogó szemmel nézett rám mélyen egymás szemébe néztünk majd egyszerre nyitottuk a szánkat.
- Szeretlek.
Pár pillanatig mindketten csak megdöbbenve álltunk majd ugyanabban a pillanatban húztuk oda a másikat. Ez a csók több volt mint az előzőek. Azt hittem nincs jobb de ez... Konkrétan meghaltam és feltámadtam. Megannyi érzelem és vágy és öröm és szerelem.
Nem is nagyon tudnám leírni másképp mint Dvihallyné Oszuskó Sarolta a vágy című versében.

Holdvilág vonja be ezüsttel
ezt a csendes éji tájat.
Tavon csillogó ezüst híd,
mely egy gyönyörű káprázat.

Távolról ábrándos, szerelmes
dalt hoz a langyos szél felénk,
kezem a kezedben tartod és
a vágy fájón hasít belénk.

A vulkán, mi kitörni készül,
nem lehet ennyire izzó,
mint a bennünk tomboló vágy,
melyet nem csillapít már szó.

- Én mondtam hogy tevagyazalány. - mondta nekem döntött homlokkal mire fel nevettem. ( a fenti zene a segítség azoknak akik nem értenék)
Kifele nevetve mentünk ő átkarolta a nyakam szokás szerint mire én a derekát annyi volt a különbség hogy most a kezét fogtam a másik kezemmel. A következőképpen.