Véletlen Találkozás

18

Egy idő után mindenki elfáradt és már csak nevetgéltünk meg beszélgettünk. Ati úszott oda.
- Gyere már be- nézett rám bociszemmel.
-jolvan - mondta majd lassan bele csúsztam a vizbe. Már a sötétbe látszott a melegsége mivel halványan gőzőlt. Anyáék kicsit túl tolták a fokot.
- gyere csak - szólt oda majd egy pillanat alatt az ölében vettem észre magam. A lábam pedig automatikusan a derekára fonódott és mire körbe néztem sehol senki. Csak mi. Ketten. - Jobb így? - kérdezte szinte hipnotizálva mire a válasz csak egy minimális bólintás volt pirosló fejjel és kikerekedett szemmel. - Gyönyörű vagy. Nem is mondtam még. Jól áll a piros. - dicsért meg - A ruhádon is - nevetett ki. - mire még pirosabb lettem és eltakartam a fejem. - Naaa ne takard el az arcod hallood- rázott meg a lábamnál fogva majd elvettem a kezem és tetetett komoly fejjel néztem rá.
- Hagyjál. - mondtam de a végére elmosolyodtam magam - Mostmár letehetsz
- Jó vagy te itt nem gondolod? - pimaszkodott
- Megtudok állni van lábam - mosolyogtam rá tudálékosan.
- Azt mondtad kicsi vagy és nem ér le a lábad - kontrázott rá.
- Miért csinálod ezt? - kérdeztem hirtelen kicsit komolyabban
- Mármint?
- Miért törődsz velem? Miért dicsérsz meg folyton? Miért veszel fel pl a medencében? - soroltam a kérdéseket.
- Már mondtam - fordította el a fejét - Fontos vagy.
- De a lányokkal nem viselkedsz így. - vágtam rá.
- Mert nem úgy vagy fontos mint ők - mondta de úgy látszott ezt nem hangosan akarta mert fel sóhajtot és össze húzta a szemöldökét.
- Akkor hogy? - értetlenkedtem lehajtott fejjel. Nem értettem mire akar kilyukadni. Nem ugy mint ők? Hát de biztos nem amúgy. Mármint gondolom
- Te lány meg veszek tőled nem igaz - hallottam meg majd mikor rá emeltem a tekintetem egy kezet éreztem meg az arcomon ezután pedig egy puha ajkat az enyémen. Álmodom? tettem fel a kérdést magamba de egy pillanattal később mikor vissza csókoltam rá jöttem hogy nem ez nem álom. Sejmes szájával az enyémet csókolta. Lágyan. Szinte lehelve de mégis élettel telin. Hihetetlen volt azt hittem elájulok. Azahriah. Baukó Attila. A kedvenc videósom énekesem és dalszerzőm. Az akiről nem rég  el se tudtam képzelni hogy egyáltalán hozzám szólna most engem csókol. WTF.

Mikor elszakadtunk egymástól csak néztünk egymás szemébe.
- Azt hiszem ezt meg kellene beszélni - leheltem a szavakat.
- Az lehet - jött a válasz ugyan úgy.
10 perccel később a hinta ágyba ültünk egy egy pokróccal.
- Nem tudom mit kellene mondom - néztem a lábam.- Meg bántad?
- micsoda? Nem. - vágta rá. - Mióta megláttalak meg veszek érted. Nem igaz nem tűnt fel. Mikor az erdőben voltunk a forgatási helyszínen akkor tudatosult bennem hogy mit érzek. Nem hiszlek el. Te lány neked énekeltem pénteken. Másra se voltam kíváncsi csak hogy hogy tetszett neked. Meg őrjítesz azzal hogy nem veszed észre hogy meg őrülök tőled. Olyan vagy mint egy száll margaréta. Tiszta lelkű mint a hó félénk és jószívű. Én nem láttam még ilyen kisugárzásu lányt aki a puszta jelenlétével megbabonáz. - hadarta feldultan
- Bocsánat - néztem el oldalra. Nem igazán értem hogy ez most miért baj.
- Neem nem. Nem azért mondtam mert baj. Csak fel idegesít hogy nem tudom miért van ez. Beléd estem hát nem fogod fel - mondta tétlenül mire oda kaptam a fejem.
- Ez jó volt - nevettem fel - már majdnem elhittem.
- Most mit nevetsz? - nézett rám mint aki meg bolondult.
- Hogy esthettél volna belém? Néz már rám. Biztos hogy nem- nevettem tovább.
- Oké. - mondta majd felállt és elindult a kis ház felé.
- Ne már. De most komolyan - kiabáltam utána.
- Komolyan mondtam - szólt hátra.
- Biztos? - már nem nevettem.
- Nem szokásom hazudni. - fordult meg. - Tudom hogy te is igy érzel és azért csinalod ezt. - indult vissza fele.
- Persze hogy igy viselkedek. Te vagy Baukó Attila. Vágod? Tudom jól milyen lányok voltak a barátnőid és az alapján képtelenség hogy utánuk én tetszedjek neked.
- Ahogy mondod. Voltak. Nem véletlenül a múltba. És különbenis nálam nem a külső az első. És te olyat láttál bennem ismeretlenül egy monitor előtt amit más előbbe se. Nálam ez az első. Nem véletlenül lett vége azoknak a kapcsolatoknak. És egyébként se vagy olyan mint amilyennek beállítod magad. És ha neked is jó nekem is jó engem nem zavar. Sőt. De ha te változni akarsz abba is támogatlak. Mint mondtam nem ez az első. Mind addig amig belsőleg ugyan ilyen maradsz. - ért oda és fogta meg a kezem.
- De hiszen alig ismerjük egymást nem rég találkoztunk. - folytattam az értetlenkedést.
- Akkor csináljuk így. Nem lépünk tovább addig mig le nem zárul az utolsó vizsgád is. Mivel 5 hét van a leadásig és még egy hét az eredmény igy 6 hétig ismerkedünk és ha továbbra is igy érzünk elkezdünk randizni és ha már úgy érzed hogy ott tartunk akkor össze jövünk.
Így okés? - vázolta a dolgokat
- Jolvan - bólintottam - Nem akarom elsietni. Örülök hogy igy érzel. Komolyan. El se hinnéd. Csak félek hogy ez csak fel lángolás. - mondtam neki majd puszit nyomtam az arcára.
- Igazad van. Teljesen. Nem igy kellett volna csinálni. Nem is szoktam. De te csináltad. Beszélsz hülyeséget. - mondta a végét már mosolyogva nyitottam volna a szám de megelőzött. - Gyere menjünk be szárítkozni - karolt át mint ahogy szokott én pedig már nem ellenkeztem tudtam hogy felesleges.