A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

2. Fejezet

Sziasztok csajok.
Szóval itt a folytatás.

⚠️Figyelmeztetés kirakva. ⚠️

Csak erős idegzetüeknek.
Ha nem bírod akkor lapozz... Ha viszont még itt vagy jó olvasást.
Millio puszika.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️
Ui:hibákért bocsi javítom majd őket. ☝️

"Izzadságban fürödve riadtam fel reggel. Kezeimet szemem elé emeltem így támasztva meg a fejem a térdeimen. Viszont amikor elvettem a mancsom tekintettem megakadt valamin. Vér! Mindenhol vért láttam. A párnámon, a paplan de még a kezem is olyan volt. Teljesen kétségbeesve ordítottam fel… "

Kiabáltam és egyre jobban rám tört a zokogás. De mégis, hogyan? És miért? Akkor az az álom lehet valóság volt, és tényleg megöltem valakit? Úristen téptem a hajamba és zokogtam tovább, mire anyám lépett be a szobámba. 

-Mi a baj kicsim? - rohant ide hozzám, majd a kezét éreztem meg a sajátomon. Viszont én elrántottam azt, s az ágy végébe kuporodtam. 

-Neeee… ne nyúlj hozzám… - emeltem fel a kezem védekezőleg felé. 

-De mi a baj? - kérdezte aggódó hangon. 

-Véres a kezem! - ordítottam fel kétségbeesve.

-Miii? Nem Jimin.... Nézz rám...- fogta két keze közé az arcom. - Nem véres a kezed! Csak egy álom volt. - próbált nyugtatgatni a velem szemben ülő.

-Neeemmm még mindig látom! És... Ahhh… - kiáltottam fel fájdalmamban.

-Jimin itt vagyok. Nyugodj meg! - ölelt magához, és én az arcom a mellkasába fúrtam. - Minden rendben lesz! - csitigatot, közben a hátamat simogatta. Mire nagy nehezen zokogásom szipogássá szelídült, és csukott iriszeimet kinyitottam. De a reggeli képek elmaradtak! Lehet tényleg csak álom volt? 

-Anya….már jól vagyok. Köszönöm. - szoltam az engem ölelőhöz. 

-Biztos minden rendben? - kérdezte tőlem idegesen, de csak bólintottam neki, majd szoros ölelését enyhítette így kiszabadultam karjai közül. 

-Elmegyek fürdeni. - néztem rá még könnyes szemekkel. 

-Jól van, de igyekezz kész a reggeli. - kezdett el sürgetni, és el is hagyta a szobám. Én az ágyon ülve néztem csak magam elé. És azon morfondiroztam mi történhetett az imént velem? Talán túl sokat ettem tegnap vacsorára. - állapítottam meg magamban így felkeltem és kimentem a fürdőbe napi rutinom elvégzéséért. Hamar végeztem majd vissza siettem a szobámba s egy kinyúlt fekete pólót vettem fel egy szürke mackóval. És már indultam is le reggelizni. 

A konyhába a szekrényeken kivül csak egy ebédlőasztal volt és négy szék. Anyám éppen a gáz előtt tett-vett amikor beléptem a kis helyiségbe. 

-Megjöttél?! - kérdezte tőlem mosolyogva. - A kedvencedet csináltam omlett snidlinggel, és van hozzá narancslé meg házilag sütöttem neked zsemlét. - fordult meg, majd az asztalra tette a tányérom.

-Jaj anya… nagyon köszönöm. - mosolyogtam vissza rá és helyet foglaltam. Miután elfogyasztottuk a reggelit én visszamentem a szobámba, és az agyamra ültem. Úgy néztem kifelé az ablakon. Azon kezdtem gondolkodni mit is kéne csináljak, így az asztalhoz ültem és elővettem egy rajzlapot meg a grafitjaimat. 

És csak hagytam, hogy a kezem szabadon mozogjon a lap fölött de amikor készen lettem elszörnyedve néztem az előttem fekvő lapra. És akkor ugrott be… ez… ez az a hely amiről álmodtam éjjel. Kaptam a szám elé a kezem és könnyeim is útnak eredtek. 

-Nem… nem…. NEEMMM…. - csaptam két kézzel az asztalra, majd megfordítottam a papírt és felálltam onnan. Az ablak elé lépve a nap langyos sugarai cirógatták arcom nagyot sóhajtva hunytam le a szemeimet két másodpercre. Majd ezt követően kinyitottam újra iriszeimet, és a szekrényhez vettem az utam. Lássa a átöltöztem, majd elindultam lefelé. A telefonom a zsebemben a füles a fülembe… más is nem kell. 

-Elmentem anya! Majd jövök. - szoltam.be neki a konyhába és válaszát meg sem várva indultam ki a házból. Zenét bekapcsolva indultam meg a park felé… de sajnos még nem futhatok pedig imádom. Így csak egy jó gyaloglásnak nézek elébe. Amit atlepte a park kapuját el is indultam egy kis ösvény szerűségen. Éppen el eldugott részhez értem és hirtelen meg kellett álljak. Kicsit lihegve körbe néztem és olyan dejavu érzésem támadt. Mintha már jártam volna itt, közben sosem voltam még ebben a parkban. Fejem csóválja indultam tovább… első kör… második kör… harmadik… és mindig ez az érzés egy adott helyen. Vajon veletnel vagy nem?? Magamban kezdet pánikolni, és a harmadik kör után inkább haza indultam. Otthon gyorsan lerúgtam a cipőm és fel siettem a szobámba. Felkaptam törölköző, majd a fürdő felé vettem az irányt. Bent mindent leparkoltam a kézmosó rá és elkezdtem leöltözni, amit levettem a pólóm csak bámultam a tükörképem. Ujjamat végighúzom a műtétem helyen. Vajon kinek a szívét kaphattam meg? Remélem a családja már kiheverte az elvesztését? De egy jobb cél érdekében kaptam az új életemet!- ehez hasonló kérdések cikáznak a fejemben mire inkább folytattam az öltözködésem. Hamar a zuhany alá álltam és csak hagytam, hogy a vízcseppek végig szaladjanak a testemen. Nagyon sóhajtva nyúltam a tusfürdőért és mostam le magam. Elmerengve szálltam ki a tusolóból és törölköztem meg. A fehér textilt a derekamra tekertem majd így léptem ki a fürdőből. A szobámba lépve hamar felöltöztem és az agyamra feküdtem. Kezemet a szememre helyeztem, és próbáltam kicsit relaxálni. Mire elnyomott az álom...

Fák susogását hallom és az ágak recsegését a talpam alatt. Pedig próbálok halkan lépkedni a sötétben. Hűvös van nagyon hűvös… hamar bedugom a zsebembe a kezeimet, mire egyikben egy kis üvegcsét tapintottam ki, a másikban egy rongy szerűséget. Így sétáltam tovább a kietlen fákkal tarkított parkban. És akkor esett le a tantusz. Ismerem ezt a helyet nagyon is jól. Egy vastagabb fa mögött megbújva figyelek! És bingooo egy férfi alakja rajzolódik ki a lámpák fényénél. Gyorsan előveszem a kis üvegcsét na meg a rongyot. Rá locsolók a textilre egy nagyobb adagot és elkezdem követni ezt a tagot. Ahogy látom kicsit imbolyog biztos részeg, legalább annyival könnyebb dolgom lesz. Egyre szaporábban szedem a lábaimat a kiszemeltem után mi hátulról lefogom egyik kezemmel a másikkal a szájához nyomon a rongyot. Egy - két szippantás belőle és már a földön fekszik a férfi. Játszi könnyedséggel a vállamra kapom és elindulok kifelé a parkból. 

"Következő kép." 

Ugyanabba a dohos büdös pincében álldogálok egy bilinccsel, és késsel a kezemben, a férfit előtte a falhoz láncoltam. Még kába a kloroform miatt, de nem baj… A bilincset letettem az asztalra majd a félig kába pasihoz léptem. A kést a farzsebembe rajtam és kezeimmel szét téptem rajta az inget. 
-Ohh micsoda felsőtest… - jegyeztem meg kaján mosollyal. -...kár lesz ezt elcsúfítani. - kapta fel fejét a mondatomat és a láncok zörgését kezdtem hallgatni. - Nyugi nem fog fájni! - jegyeztem meg neki még mindig vigyorogva. - Annyira… - rám kapta a tekintetét, farzsebemhez nyúltam, és a kést húztam elő belőle. - Ne mozogj! - téptem a hajába, majd a mellkasába kezdtem karistolni egy számot. Ordított, vergödött mire készen lettem az alkotásommal. - Naaaa most mit izélsz itt? Inkább örülj, hogy itt lehetsz. Várj segítek! - evvel a mondattal fültől fülig vágtam a nyakát. Míg rángatózva, és hörögve elhagyta a testét az élet. Elégedett vigyor kúszott az arcomra és megsimogattam a fejét. Mint aki jól végezte a dolgát…. 

-NEEE… - kiáltottam fel Izzadságban fürödve. Lihegve ültem fel az ágyamon, és olyan érzés öntötte el az agyam mintha…

-Jimin??? Kicsim… minden rendben. - hallom meg anyám hangját az ajtó felől. Mire félszeg hangon válaszoltam neki. 

-Pe… persze. - zihálva nyögtem ki ezt az egy szót és hamar a fürdőbe rohantam. A tükörbe nézve sokkolódtam le teljesen…