A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

32. Fejezet

Sziasztok csajok.
Itt is van a kövi részecske.
Viszont előre szólok, hogy ha ideges vagy, akkor inkább ne olvasd el... 😅🤭
Na de nem is ragozom tovább a szót..
Jó olvasást.....
Millió puszika és ölelés
Ui: nincs át olvasva!

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

-De... mit követtem el? Mi a vád? - kezdtem el könnyezni, annyira kétségbe vagyok esve.

-A vád, hogy el akartál hagyni! - hallottam meg egy nagyon ismerős hangot, mire oda kaptam a fejem, de nem hittem a szememnek.

A sok maszkos állig fel fegyverzet ember közt egy ismerős hajkoronát szúrt ki a szemem, majd a megtermett emberfal kettényílt és egy cuki nyuszi mosoly jött velem szemben. Szemeim duplájára nőttek és alig hittem el amit látok. Fekete bakancs volt a lábán, egy kék koptatott farmerrel, szintén kék póló rajta egy bőrdzseki, nyakában a rendőr jelvényével közelített felém. A szívem hatalmasat dobbant a látványra majd ismét könnyek szöktek a szemembe. Hirtelen azt sem tudtam mit érzek így könnyes arccal indultam meg felé indulatosan, mire elé értem a dühöm is a tetőfokára hágot, és a kemény mellkasát kezdtem ütögetni. Minden egyes ütésnél hangosan egy szitok szót szórtam rá.

-Te aljas..., te hazug..., te barom..., Hülye..., utálatos segg...!!! Gyűlöllek!!!-az utolsó szót az arcába kiabáltam, majd térdre rogyva bukott ki belőlem az utóbbi majd három hét feszültsége. Miért csinálja ezt velem, miért most? És miért így, ha nem is szeret és mi az, hogy a vád az, hogy el akartam hagyni? Ő ignorált, s fittyet hányva nézet rajtam keresztül.

-Jimin. Sajnálom.... - hallottam meg mély hangját, majd egy meleg kezet a vállamon, mire lassan vezettem rá a tekintettem, s az ő gyönyörű fekete szemei is könnybe voltak lábadva. Mire ismét az elfojtott dühöm kerekedett felül rajtam és...

-Sajnálod mi??? Mit... Haaa mit sajnálsz?? - szipogtam egyet és letöröltem a sós cseppjeimet az arcomról, majd nedves kezemet a ruhámba akartam törölni de egy erős kéz megállított benne. Lassan emelte fel apró mancsom és puha ajakaihoz érintette azt.

-Mindent Jimin. Most menjünk haza, majd otthon mindent elmondok. - húzott fel a földről Kook, de kirántottam a kezemet vas karmaiból és kettő lépést hátráltam.

-Én hazamegyek, anyámhoz. Te pedig... - Itt el gondolkodtam egy kicsit, de egyből folytattam. -... Menj ahova akarsz. És hagyj békén!!! Jobb lesz neked nélkülem. - hajtottam le a fejem, s újra előtörő könnyeimet próbáltam visszatartani. Viszont hirtelen két kezet éreztem meg arcom két oldalán, majd egy meleg ajkat, ajkaimon. A sokktól hirtelen lefagyva néztem csak magam elé, mármint Jk-t láttam az arcomhoz közel szemei lehunyva. Akkor realizáltam, hogy most megcsókolt! Jeon Jungkook nyomozó megcsókolt egy reptéren sok ember előtt!!! Nagy nehezen összeszedtem magam, s kezeim önálló életre keltek és Kook nyakába csavarodtak, így húzva közelebb magához őt, majd viszonoztam a csókját. Lassan vált el egymás ajkaimtól, mire szemeimet kinyitottam és egy könnyes arccal találtam magam szemben.

-Szeretlek!!! - suttogta kettőnk közzé de a fel és leszálló gépektől alig hallottam valamit így kicsit közelebb hajoltam hozzá és füleltem. - Szeretlek Park Jimin! A világ össze kincsét odaadnám azért, hogy megbocsáss! - amit meghallottam kicsit hátra hököltem és szemeim duplájára nőttek.

-Te... tessék??? - kérdeztem vissza csodálkozva, mire ismét össze érintette puha párnáinkat, majd a csókba sóhajtottam. Kezeit apró mancsomra vezette és össze kulcsolta azt, majd lassan elvált tőlem és úgy nézett a szemeimbe.

-Gyere kicsi. Menjünk haza! - súgta a fülembe ezt a mondatot mire a hideg kirázott, de persze jó értelemben, s csak bólintani tudtam neki. Mire kettőt pislogtam a megszokott kocsiban ültem és az elsuhanó fákat figyeltem, Szöul éjszakai fényeivel vegyítve, ami így még gyönyörűbbé tette a látványt. De a legszebb látvány az a mellettem ülő férfi adta nekem. Ahogy az útra koncentrált, így jobban megfigylehettem arcát. Pisze orrát és mézédes ajkait, ami után még most is sóvárgok, a nyaka kecses de rendkívül vonzó, álla markáns és egybe gyerekes, főleg a nyuszi mosolyával. Mire gondolataimból Jungkook hangja rántott vissza a valóságba. - Na mi az kicsi ennyire jó a kilátás? - kuncog fel egy aprót, de a tekintetét nem veszi le az útról. Annyira zavarba jöttem az előbbi mondatától, hogy inkább elfordítottam a fejem és a város fényét figyeltem tovább. De már csak a kocsi lassítására figyeltem fel, meg arra, hogy Kook kiszállt és mellettem termett egy szempillantás alatt. Ahogy a kezem az ő hatalmas mancsába csúsztattam egyfajta remegés lett úrrá rajta, de a jó féléből és pirulva néztem fel rá. Majd így indultunk a ház felé kéz a kézben. És akkor esett le, hogy ez Jungkook háza és én kurvára zavarban vagyok. Azt sem tudom mit csináljak vagy hova nézzek, még sosem voltam senkinél vendégségben, s ez nagyon feszélyez. Amit beléptünk az előszobába lesegítette a kabátom és a cipőből hamar kibujtam, majd lassan indultam el Kook után a nappaliba. Hamar leültett a kanapéra majd mellém ül és a kezeimet szorongatja. Hatalmas szemekkel bámulok rá mire nagyot sóhajtva rám vezette tekintetét és...

-Sajnálom, hogy úgy viselkedtem veled. De ahhh... - vettem egy nagy levegőt majd ki fújva azt folytatta. -... Szóval a belső ellenőrzés nyomozott utánam. Ugyanis JungHa volt a... - Itt a szavába vágtam, és egyszerre mondtuk ki azt amire gondoltunk.

-A számos gyilkos! - hajtom le a fejem bűnbánóan mire...

-Honnan?? Honnan tudtad, hogy ő az? - kérdezett rá csodálkozva.

-Azt hiszem el kell meséljek pár dolgot - erőt vettem magamon és egy nagy gombóccal a torkomban kezdtem el neki mesélni, Kook pedig árgusz szemekkel figyelte minden egyes szavamat. És mire a történet végére értem már szintem az egész úgy össze állt a fejében. Elmondtam neki azt is, hogy van egy pszichológusom de egy pszichiáter is foglalkozott velem. De amikor elmondtam, hogy hívják őket nagyot nézett és csak maga elé bámult.

-Csak azt ne mondd, hogy Kim Namjoon a pszichológusod? - hüledezett csöppet a név hallatán, és még mindig nem hiszi el. - De akkor Jint is ismered? - jött a következő kérdése felém, mire csak bólogatni tudtam. - Ezt nem hiszem el. - csapta magát homlokon a felismerés miatt, majd a kezemre fogott és úgy nézett a szememben.

-Mi az Kook? Kezdesz megrémíteni! - szóltam hozzá, majd egy apró mosolyt kaptam tőle.

-Tudod Nam régebben felhívott és küldött nekem pár képet is. Azzal a címszóval, hogy talán segít nekem, de sose hittem volna, hogy azok a te rajzaid. - csodálkozott még mindig.

-De azok az én rajzaim voltak. - erősítettem meg a gyanúját mire egy nagy ölelés kaptam tőle.

-Te voltál az! - súgta a fülembe és bele is puszil puha párnával. Mire a hideg futott végig a testemen és egy kellemes borzongás összpontosult az ágyékomban. Lassan váltunk el egymástól és csak egymás szemébe tudtunk nézni, mire....

-Megszeretnélek csókolni. - súgta ajkamra, de nem érintette össze őket, csak várt, várt rám és a beleegyezésembe.

-Akkor mire vársz még ? - kérdeztem tőle szapora légzéssel, mire hirtelen tapasztotta össze ajkainkat és egy szenvedélyes csókba forrtunk újra össze.