A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

36. Fejezet

Jungkook szemszöge.

Miután megvolt tárgyalás Jimin teljesen más lett. Elzárkózott és nem kommunikált velem, meg úgy senkivel sem. Ezért úgy döntöttem, hogy ma reggel átmegyek hozzá és megpróbálok vele beszélni. Miután felöltöztem, és mindennel elkészültem telefonom után nyúltam s tárcsáztam is, de csak kicsöngött, majd elhallgatott, egy rossz érzés fogott el, s azonnal kocsiba ültem és indultam is hozzá. Az út kb 20 perces lett volna, de persze most kell mindenkinek vezetnie így abból a húsz percből, negyvenöt perc lett. Miután leparkoltam a ház előtt idegesen szálltam ki a kocsiból, majd hatalmas léptekkel indultam az ház felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt, és meglepődtem magamon, amikor realizáltam, hogy senki nem nyitott ajtót. Gyorsan leültem a verandán és vártam egy kicsit, hátha csak a boltba ugrott ki Jimin, de egy óra ücsörgés után sem jött haza, így anyukája számát kezdtem el hívogatni, mire a sokadik csörgés után fel is vette.

-Szia Jungkook. - köszönt nekem a telefonba, amit viszonoztam is.

-Szia... öhhmmm szóval nem tudod Jimin merre van? Már egy órája itt ülök a ház előtt, és a telefonja ki van kapcsolva. - osztom meg vele az észrevételeimet.

-Nincs otthon??? - kérdez vissza idegesen, majd pakolászást hallottam a vonal másik végéről és azt, hogy zihálva indult el. - Maradj ott mingyárt hazaérek. - szólt rám, és már bontotta a vonalat is. Én egyre idegesebb lettem, s csak fel alá járkáltam a verandán szám szelet rágcsálva. Mire nem telt el húsz perc és a másik kocsi is leparkolt az enyém mellé, majd Jimin anyukája kiugrott, s rohanni kezdett a ház vagyis felém.

-Mi a baj??? - kérdeztem idegesen, amikor a kulcsot próbálta a zár a tenni, hogy be tudjunk lépni a házban.

-Gyere... van egy rossz előérzetem. - jegyezte meg nekem, s azzal a lendülettel be húzott maga után a házban. - Jimin kisfiam! Hazajöttem! - kiabálja el magát az előttem álló, de csak síri csend van az egész lakásba. Gyorsan lerúgtam magamról a cipőt és felsiettem a szobájába, de nem volt ott, a fürdő is üres, de ekkor megakadt a szemem az asztalán. Az ékszerész doboza nyitva volt a sok gyűrűje meg minden mellette és a telefonja is, amit kikapcsoltan ott hagyott. Ekkor pánikoltam be először, bár pasi, és rendőr létemre sose csináltam még ilyet. Így a telefonjával a kezemben rohantam vissza az alsó szintre. Az anyukája a konyhában ült egy papírral a kezében, s a szemét törölgette, itt már éreztem, hogy baj van, így kikaptam a kezéből a levél szerűséget, s olvasni kezdtem.

Drága anya!

Sajnálom, hogy csak úgy elmegyek, de én ezt már nem bírom. Nagyon sok minden kavarog bennem, amit így leírni nem tudok, de értem magamban. És ez nagyon megrémít,...

Ezért döntöttem úgy, hogy önként bemegyek a szanatóriumba, tudom nem így beszéltük meg, és Namjoon is segíteni próbált. De nem hagytam neki. Talán így jobb lesz. Nem kell majd neked se idegeskedni miattam. Ezért döntöttem így... Azt, hogy ilyen véleményen vagyok senki se befolyásolta. Bár lehet Jungkook örül is majd neki, hogy végre szabad lesz. Nem kell, majd velem foglalkozni és a munkájának tud élni.. Nem egy ilyen beteg elbaszott emberrel mit én, hamar el fog felejteni és éli majd a saját kis életét, s talán talál majd magának egy szép lányt is. Bár én nagyon szeretem őt... de így lesz a legjobb neki is és mindenkinek.

Szeretlek anya. És nemsokára majd találkozunk.

Millió puszika a te egyetlen fiad..

Jimin.

A szemeim duplájára nőttek a papír láttán és ideges vágtam le ez a szart és tudtam dühösen a hajamba.