A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

35. Fejezet

A tárgyalás óta eltelt három nap, és ma jön hozzám Jin és Namjoon a kezelésen megbeszélésére. De én nem igazán akarok egy szanatóriumba menni, ki tudja mi lesz ott! Lehet csak rosszabbodna az állapotom, és a műtétem helye, meg az új szívem. Na és persze anya és Jungkook is itt van, mi lesz akkor velük ha én bent leszek a diliházba??? Anya biztos kikészülne, és Kook meg keresne magának mást, talán jobb lenne neki mással mint egy sérült beteg emberrel. Igen! Ez lesz a megoldás önként bemegyek és majd lesz valahogy. Két kopogás rántott vissza cikázó gondolataimból, majd egy "gyere" után nyílt a falap és anya dugta be a fejét rajta.

-Kicsim. Itt van Nam! Beengedhetem? - egy enyhe bólintással beengedem őt a szobámba, mire egy nagy mosollyal az arcán lépett be a barlangomba.

-Szia Jimin! - köszönt, és három lépésből mellettem termett, majd mellém ült, s a vállamra tette a kezét. - Figyelj be....- nem hagytam, hogy befejezze a mondatát, mert közbeszóltam.

-Holnap bemegyek önként! - adtam hangot kavargó gondolataimnak, ami valljuk be jó döntés.

-Tessék? - kérdezett vissza hitetlenkedve.

-Bemegyek önként. Mindenkinek így lesz a legjobb! - mondtam ki meg egyszer amit pár másodperce már említettem.

-A legjobb??? Jimin ne beszélj igy! Mi lesz akkor anyukáddal? És Jungkook? - nézett rám felháborodva.

-Igen. A legjobb....

-Nem Jimin. - vágott hirtelen a szavamba és a kezeit arcom két oldalára tette, így fordított magával szemben. - Folytatjuk a terápiát tovább, és mindennap kimozdulsz a szobából. Rendben? - nézett a szemeimbe, de nem érdekelt mit mond vagy csinál, én már elhatároztam magam.

-Nézd Namjoon köszönöm, hogy mindig meghallgattál és segíteni próbáltál, de ez már túlnőtt rajtam úgy érzem. - sóhajtottam nagyot és lassan felálltam a matracról, majd a ruhás szekrényhez léptem. Elvettem az utazó táskámat, s elkezdtem bele pakolni pár holmit magamnak.

-Jimin nem kell így lennie!!! Ne felejtsd el én, vagyis mi segítünk mindenben. - lépett mellém barátom, ha mondhatom így.

-Nem! Én már ezt eldöntöttem. És Jungkook sem fogja megváltoztatni, amit elhatároztam. - guggoltam le a táskáig és pakoltam bele a ruhákat tovább.

-Jimin én... - Itt a szavába vágtam nem voltam kíváncsi a hegyi beszédre.

-Most menj el kérlek. Sok dolgom van még. - küldtem el, és rám sem néztem csak a ruhaimmal voltam elfoglalva.

-Jól van. Elmegyek, de ha bármi van szólj és segítek, ahogy eddig is. - majd egy kattanás után léptek hangjai csillapodtak, így újra egyedül lettem. De jobb is így talán mindenki megtalálja azt amit keres az életben. - sóhajtottam nagyot, s egy könnycseppet is elmorzsoltam, amikor is telefonom világítani kezdett. Hamar felkaptam, de amikor tudatosult, hogy ki is hív Vissza dobtam az ágyra és a fürdő felé indultam. Gyorsan elvégeztem az esti rutinomat, majd a ágyba bújva vártam a megváltó, üres álmokat, ami utol is ért.

Másnap reggel ébresztőm csörgésére keltem, nyújtózkodva nyomtam ki és szemére tettem a karomat. Nagyokat lélegzetem az itthon levegőből, s próbáltam elraktározni elmém egyik rejtett zugába. Kb tíz perc fetrengés után kimásztam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. De amit a tükörben láttam enyhén lesokkolt. Szemeim táskásak voltak, s kialvatlanok arcom fehér mint a hó, kicsit megrémültem saját magától. De nem hátrálok meg, most nem szabad. Végig fogom csinálni az egészet ha törik, ha szakad. Gyors eszmefuttatásom végére a mosakodással is végeztem, majd a szobámba visszatérve kezdtem el öltözködni. Miután megvoltak ezzel is gyorsan beágyaztam és az ékszereimet is a kis dobozomba raktam be. Telefonomért nyúlva temérdek Nem fogadott hívás sorakozott a kojelzon, de nem érdekelt csak kikapcsoltam, és a dobozom mellé tettem. Majd lassan, de biztosan elhagytam az egyetlen menedékemet, és indultam az ismeretlenbe. Még szerencse, hogy anya már elment dolgozni így nem kell tőle is búcsúzkodni, de azért hagyok neki egy levelet, amibe leirtam mindent ami bennem zajlik és azt is, hogy befekszek a szanatóriumba. Levelemet a konyha pulton hagytam neki, úgyis mindig ide jön be először ha hazáért. Így most sem lesz másképpen... még egyszer körbenéztem a házban és nagy szivfajdalommal, de kiléptem az ajtón így hátam mögött hagytam mindent ami fontos volt nekem az életben. Sajnálom anya... de így a legjobb.

Csiga tempóban lépkedtem a rendelet taxi felé, majd beültem és már indultunk is. Lediktáltam a címet útközben, s már csak az elsuhanó kopaszodó fákat tudtam bámulni. Kb harmic perc kocsikázás után még is pillantottam a hatalmas épületet, ami nem valami bizalomgerjesztő volt számomra. De nincs mese most már nem fordulhatok vissza... végig kell csináljam mindenki érdekében. Evvel biztat a magam szálltam ki a kocsiból és álldogáltam meg egy pár percig a koszos aszfalton, de egy idő után elindultam befelé. Az építmény hatalmas volt kívülről de belülről is nameg persze felázott falak, penészes ablakok. Egyszóval magam a fertő, de azért remélem jobb helyre kerülök nem egy penészlakba. A romosnak is nevezhető aulában sok fehér köpenyes pasi mászkál mappa al a kezében így jobb híján odaléptem a pulthoz és bemutatkoztam.

-Jo napot. Park Jimin vagyok. - nyújtottam át neki a bírói papírokat, amiben az áll hogy be kell feküdjek.

-Jó napot. - köszönt vissza mosolyogva, majd elvettem tőlem a papír halmot. Gyorsan átfutotta a szemével, majd intett az egyik ápoló faszinak, aki éppen a háta mögött állt. - Kisérd fel a 4.emeletre. Kérlek. - adta át a papírokat a pasinak, majd a táskámat kivette a kezemből és letette a pult mellé. Hirtelen kapnék utána, de egy kéz megállított benne.

-Hé azok kellenek nekem. A ruhám... - fordultam hátra és néztem kicsit mérgesen az ápólóra.

-Nyugi van törpe itt nem lesz rá szükséged. - nevette el a mondat végét majd a lépcső felé kezdett húzni, de nem mertem ellenállni neki. Négy emeletnyi fárasztó lépcsőzés után megérkeztünk és az ott ülő fehér ruhás hölgynek átadta ami a kezében volt majd magamra hagyott. A nő ismét átfutotta azokat majd már nézett.

-Park Jimin? - kérdezte mire bólintottam egyet. - Légyszíves pakolj ki mindent a zsebedből ebbe a dobozba. - mutatott egy kicsi kartonra az asztalon. - Majd ezeket vedd fel, és a ruháidat is ide rakd le majd. - mutatott a doboz mellé az asztalon. - És itt át tudsz öltözni. Addig kitöltöm a papírokat és megkapod a szobádat.- mutatott maga mögé egy ajtóra és én már indultam is a kis helyiség felé. Amit benyitottam az állam a padlót súrolta. De hisz ez egy raktár szerüség!!! Biztos, hogy jó helyen járok, vagy lehet rossz címre hozott a taxis. - tűnődtem el magamba amíg leoltoztem, majd felvettem a kórházi ruhámat, ami egy fehér vászon nadrág volt, és egy szintén fehér hosszú ujjú felső. Amint meg voltam vele vissza kimentem és a nő már karba tett kezekkel várt engem az asztal mellett. - Gyere mutatom a szobád. - intett és már indult is a folyosón végig ahol nyitott faajtók mellett be lehetett látni egy-két szobába. - Itt is vagyunk, a 413 szoba. - nyitott be a helyiségbe, de majdnem sírva fakadtam a látványtól. És fém ágy volt az ablak mellett, megvetve, bal oldalán egy kis fehér szekrény állt. Az ablakon rácsok voltak és nem lehetett ki látni az üvegen. Az ajtó mellett egy kis kézmosó volt és ennyi. - Tehát reggeli fél kilencok, ebéd dél és egy óra között van. Ha elalszol akkor nem eszel aznap meleg kaját. Vacsora hat óra fele van. A szobadat nem hagyhatod el csak ha mosdóba kell menj vagy fürdeni. - evvel sarkon fordult és kiment a szobából, egy kattanás után teljesen magamra lettem hagyva. Oda slatyogtam a kézmosóhoz s a felette lévő tükörbe néztem magamra. Mi a szart keresek én itt??? Vajon jobban leszek, vagy az ellenkezője következik be??? - de ekkor egy árny kuszot el mögöttem majd tisztul ki és az árny már nem is árny volt, hanem a legrosszabb rémálmom....

Sziasztok.
Csak Megszületett a részem. Bár nekem még így sem tetszik kicsit, de már sokkalta jobb ez mint az előzőek. 🤷‍♀️
Szóval kit láthat Jimin??? És vajon Kook mit fog tenni, ha megtudja, hogy Jimin önként bemenet a diliházba? Vajon új életet kezd vagy harcol tovább a szerelméért???
Na kinek mi a véleménye.... Várom kommikban. ❤️🤭🥰😘
Remélem pihentetek eleget hétvégén??
Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️