"Remélem jól döntöttem, amikor felhívtam telefonon…"
Remegő kezekkel értem abba a kávézóban, amit megbeszéltünk Jungkookkal. A szívem a torkomban dobogott, tenyerem izzadt és éreztem bármikor elájulhatok, de próbáltam tartani magam. Igy végül nagy nehezen lenyomtam a fém kilincset, majd beléptem a kis hangulatos helyiségbe. Mindenhol üres asztalok voltak, de a pultban állt egy fiatal szőke hajú srác. Odaléptem az említett tárgyhoz és gombóccal a torkomban próbáltam magamból egy épkézláb mondatot ki nyögjek.
-Szép napot. Mit adhatok? - kérdezte tőlem mosolyogva.
-Szia. Ne… neked is. - kezdtem el dadogni, de nem tudom miért. - E… egy narancslevet ké… kérek. - ismét… ezt nem hiszem el, utoljára általánosban dadogtam.
-Rendben. Foglaljon helyet azonnal viszem. - evvel nekem hátat fordítva kezdte el készíteni a kért innivalót. Addig én is kerestem egy eldugott de kényelmes asztalt, és megis találtam az ablak mellett. Gyorsan helyet is foglaltam, s vártam a rendelésemet. Ekkor viszont csilingelt az ajtó fölötti kis dísz, ami jelzi a vendég érkezését. Így én is oda kaptam a fejem és Jungkook arca, majd egész lénye tárult elém. Ő is először a pulthoz lépett egy kicsit beszélgetett a sráccal, majd körbenézett és kiszúrt engem így célirányosan indult meg felém, egy hatalmas mosollyal az arcán, amit nem tudtam hova tenni.
-Szia. - mosolygott még mindig rám a köszönése közben.
-Sz… szia. - üdvözöltem őt én is, de ez a dadogás…
-Miért dadogsz? - kérdezte tőlem, közben pedig helyet foglalat velem szemben.
-Ne… nem tudom. Tudod nem igazán szoktam eljárni sehova sem a műtétem miatt. - válaszoltam neki leszegett fejjel.
-Valóban? Milyen műtéted volt? - kérdez engem, ami lassan egy kihallgatásra hasonlított.
-Hmmm… erről nem igazán szeretnék beszélni. Ha nem baj! - néztem rá félve.
-Dehogy is. Ha úgy érzed mesélsz majd róla. - nézett rám még mindig mosolyogva.
-Akkor miről beszéljünk? - ismét kérdés.
-Mesélj ma… magadról! Mióta vagy rendőr? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
-Hát nem is tudom, a középiskolába még orvos akartam lenni, aztán itt kötöttem ki. - nevetett fel cinikusan, majd hirtelen komorrá vált az ábrázata.
-Mi a baj? - néztem rá aggódva, és tényleg így is éreztem.
-Semmi… - rázta meg a fejét és megint mosolygott. Viszont ezt nem tudtam hova tenni, miért mosolyog folyton. Ekkor viszont megérkezett a kért innivalót, és innentől kezdve, csak beszélt, én pedig figyelmesen végig hallgattam. Viszont a telefonom csörögni kezdett, majd nagy nehezen kiszedtem a zsebemből és anya neve virított a kijelzőn. Hamar a zöld ikon felé húztam az ujjam és…
-Szia anya. - szóltam bele kedvesen.
-Fiam! Hol vagy? Nemrég értem haza. - bombázott meg a kérdéssel.
-Egy kávézóban vagyok eljöttem sétálni és be ültem. - mosolyogtam az előttem ülőre.
-De jól érzed magad? Nem vagy rosszul?
-Jó… jól vagyok. - szóltam hirtelen közbe és bassza meg megint a dadogás.
-Miért dadogsz? Ideges vagy? El menjek érted? Hol vagy? Jimin… - lett egyből ideges.
-Nem kell! Anya jól vagyok. Találkoztam egy ismerőssel. Minden rendben. Nemsokára hazamegyek. Jó? - próbáltam nyugtatni szülőmet a vonal túlvégén.
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.
ФанфикEgy új élet kezdete, egy másik elmúlása... Így kezdődik ez a történet. Könyv részlet! "-Véres a kezem! - ordítottam fel kétségbeesve. -Miii? Nem Jimin.... Nézz rám...- fogta két keze közé az arcom. - Nem véres a kezed! Csak egy álom volt. - próbált...