A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

3. Fejezet

Sziasztok csajok.
Szooo itt a folytatást...

⚠️Figyelmeztetés ⚠️
Csak erős idegzetüeknek!
🔞 Jelenet /nem szexuális tartalom. /
Ha nem bírod lapozz, viszont ha itt vagy még jó olvasást.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️

"-Pe… persze. - zihálva nyögtem ki ezt az egy szót, és hamar a fürdőbe rohantam. A tükörbe nézve sokkolódtam le teljesen…" 

A tükörbe nézve az arcom véres volt, elkaptam a tekintetem és a kezemre néztem. De az is mérő vér volt a csaphoz kapva nyitottam meg a vizet, és kezdtem lemosni magamról, de minden csak még pirosabb lett körülöttem. Ismét a tükörbe néztem és csak bámultam magam, amíg vakartam a kezemről a vöröses folyadékot. Hirtelen lehajoltam, majd arcomra is vizet locsoltam, jól megdörzsöltem. Tekintettem ismét a falon logó tárgyra szegezte, de eltűnt minden. Felemeltem kezeimet és az is tiszta volt, úgy, ahogy a kézmosó is. 

-Talán tényleg álom…!!! - jegyeztem meg magamnak hangosan. Majd megtöröltem magam s visszamentem a szobámba. Az ágyra ülve csak bámultam a kezeimet és fogalmam sem volt arról mi is történik velem mostanság! Talán túl stresszes vagyok? Vagy vissza kéne fognom a vacsorázás? De… ahhh… ez teljesen abszurd. Vakartam meg a tarkomat, majd a szekrény felé indultam. Kivettem belőle egy fekete mackót, egy ugyanolyan pólóval, és lefelé vettem az irányt. Anyát a konyhába találtam meg éppen a gáz mellett állt, s valamit főzött. 

-Jó reggelt anya. - köszöntem neki, mire megfordult és rám mosolygott. 

-Neked is jó reggelt kicsim. - köszöntött. - Szívem beszélnünk kell. Gyere üljünk le!- mutatott az asztal előtti székekre. Mire bólintottam és helyet is foglaltam. 

-Miről szeretnél beszélni? - kérdeztem tőle csodálkozva. 

-Beszéltem az orvossal… ho… holnapra kértem egy időpontot neked. Nem tetszik nekem valami. - jegyezte meg nekem, mire nagyot sóhajtottam és lehajtottam a fejem. 

-Anya… ne… nem kellett volna. Csak… - nem tudtam befejezni, mert a szavamba vágott. 

-Csak mi kis fiam?! A kórházba semmi baj sem volt. És egy pszichológushoz is kértem időpontot…amúgy. - nézett rám aggodalmasan. 

-Jaj… ne már. Nincs semmi baj. Tényleg… csak túlettem magam és rosszat álmodtam. Semmi komoly nincs velem. - válaszoltam neki kedvesen. Tudom, hogy miért csinálja! Aggódik miattam de semmi alapja sincs. - gondolkodtam el magamban mire anyám hangja rántott vissza a valóságba. 

-Nincs semmi" ne már"! - mutatott macskakörmöt a két utolsó szóra fintorogva. - Holnap doki és vitát lezárom. - állt fel a helyéről és a tűzhelyhez lépve folytatta a reggeli készítést. Lemondóan sóhajtottam és az asztalra hajtottam a fejem. Megint mindent túlreagál, evvel kerget az őrületbe. De nincs más választásom, ha nem megyek el, akkor ide hívja a dokit. 

-Tessék. - tette le elém a reggelimet, ami tükörtojásból állt, két bacon szalonnával mellé pirítós kenyeret kaptam. 

-Köszönöm. - mosolyogtam rá és a villámért nyúltam, majd nekiestem a reggelinek. Hamar végeztem s vissza indultam a szobába. Ahogy beléptem szöget ütött a fejembe valami, így gyorsan a laptopom elé ültem és elkezdem keresgélni a neten. A kulcsszavak megvoltak a fejemben már csak utána kellett néznem, amit nem találtam meg sajnos. Kicsit dühösen csaptam le a gépem tetejét és az ágyra "dobtam" magam. Hason fekve kezdtem zenét keresni a telomon. Amit meglett a füles bedugtam a fülembe, csak a kellemes ritmust hallgattam. Egyszerre volt felszabadító és frusztráló minden körülöttem. Így kis idő múlva felkeltem s vissza ültem a laptopom elé. Hamar megnyitottam a közösségi médiát, majd akkor szembesültem a rengeteg követéssel instán. Hamar átlapoztam őket de üzeteim is voltak dögivel. Megnyitottam a levelezést és egy rég nem látott nevet pillantottam meg. Szemeim duplájára nőttek, hamar megnyitottam a levelet. 

"Szia Chim. 

Annyira régen nem beszéltünk. Nagyon hiányzol nekem legalább is. A többiek nevében nem nyilatkozom. De nekem nagyon. 
Remélem a műtét már megvolt, vagy meglesz és újra együtt mehetünk futni mint régen iskolás korunkban. Nagyon szeretlek kicsi Mochim. 
Millió puszika a te napsugarad."

Melegség járta át a szívemet a levél végére, és gondolkodás nélkül válaszoltam neki. Egy jó másfél órát beszéltünk mire annyira elálmosodtam, hogy muszáj volt lefeküdjek délután. 

Nem tudom meddig aludhattam, de kipihentebben keltem fel, s amikor ki néztem az ablakon akkor realizáltam, bizony már sötét van kint. A telefonom után jultam, majd gyorsan megnéztem az időt. Már este tizet mutatott. Nagyszerű lemaradtam a vacsoráról. Csiga lassúsággal kimásztam az ágyból, és ki csoszogtam a szobámból le egészen a konyháig. A pulton letakarva várt a vacsora egy kis papírral. 

"Kicsit itt a vacsorád! Nem volt szívem felkelteni téged. Jó étvágyat és utána vedd be a gyógyszereidet azt is ide készítettem egy kis tányérra. Millió puszi anya. "

Az üzenet elolvasása után elmosolyodtam és leültem az asztalhoz a vacsorámmal. Hamar el is tüntettek mindent a gyógyszert bevettem, majd indultam vissza a szobámba. Nagyot sóhajtva leültem az ágyamra és csak magam elé tudtam bámulni. Ennek a napnak is vége. - jegyeztem meg magamban. Miután hazajöttem minden napot kihúzok a naptárban. Ki tudja mennyit szánt nekem a sors élet gyanánt így, hogy új szívem van… elmélkedésem közepette kezdem laposakat pislogni, majd eldőltem a matracon, és egyből álomba merültem. 

Egy szobában vagyok minden bútor sötét színű, még a falak is. Az ablakon nem látok ki ugyanis be van deszkázva. Így csak a fény egy csekély éjjeli lámpa adja nekem. Azt asztalhoz lépek és látok egy naptár szerűséget sok feljegyzéssel. 
-Ma van az újhold első napja. Hát megint eljött ez az éjjel! - jegyeztem meg magamnak hangosan majd egy szekrény elé lépve kinyitottam azt. Ami ott fogadott a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna. Az ajtón lógott egy vékonyabb lánc bilinccsel a végén. Az alsó polcon rengeteg bőr nyakörv volt és egy dildó! A második polcon korbácsok tömkelege volt elhelyezve rengeteg késsel, na meg a jól ismert üvegcsék. Levettem a polcról az utóbb látott tárgyat, majd egy nagyobb kést is magamhoz vettem. Így indultam kifelé a szobából. 

Következő kép. 

Az utcát rova keresem az áldozatomat, amit meg is találtam. Egy srác igyekszik hazafelé gondolom. Így hát követni kezdtem, és már minden élő volt készítve a kezembe. Még két lépés majd már fekszik is előttem a barna hajú fiú kábultan. Hamar felkaptam az utca kövéről majd vissza indultam. 
Ismét a gyomorforgató pincében találom magam, de nem a falhoz van bilincselve, hanem a plafonhoz. Onnan lóg lefelé… mire előkapom a késem, és odalépek hozzá. A hűvös pengével óvatosan levágom a gombokat az ingjéről így villámgyorsan fedi fel a csupasz mellkasát nekem. 
-Milyen szép látványt nyújtasz. - jegyzem meg vigyorogva. Ekkor a kés hegyét végighúzom fedetlen felsőtestén egy újabb számot karcolva bele. De ez így nem poén. Csukott szájjal kiabál egy hangot sem hallat, amit megunva az egyik korbacsomért nyúltam. - Na majd ez… erre fogsz ordítani. - vihogtam a képébe. És már lendült is a kezem, majd egy nagyobb csattanással ért csupasz bőréhez a bőr szijj. Ekkor jajdult fel először ami zene füleimnek. Nem is tudom mennyit sújtottam le rá, csak egy gyenge hangot hallottam meg. 
-Ké… kérem öljön meeegggg! - szólt hozzám reszkető hanggal. De én csak néztem rám és mosolyogtam. 
-Még nem. Most olyan jól szórakozok…ne rontsd el a kedvem. - válaszoltam neki durcásan. 
-Ölj mehhhgggg! - ismét könyörög nekem, ami kicsit kezd dühíteni. Eldobtam a korbácsot és közvetlen elé léptem. A hajánál fogva emeltem meg a fejét, úgy néztem a szemébe. 
-Idegesítesz! De ha ennyire akarod???- így se szó, se beszéd fültől fülig vágtam a nyakát. Majd meglöktem az élettelen testét ami ide-oda himbálózva  bevérezte az egész helyiséget. 

Levegő után kapkodva ültem fel az ágyamban, de avval a mozdulattal a földre érkeztem. Kezeimet a szám elé helyeztem és így kezdtem néma sírásba…