A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

10. Fejezet

"Nagy levegő vételek után kissé megtudtam nyugodni, és csak egy név járt a fejemben." 

Az éjjel hátralévő részében már nem tudtam álomra hajtani a fejem, így az asztalomhoz ülve próbáltam elfoglalni magam. Egy rajzlapot és a ceruzámat a kezembe véve bámultam az üres papírt. Mire kis hezitálás után az első vonás után jött a másik, majd kis idő után egy kész alkotás díszelgett előttem. És megint ez az arc… félelem töltött el belül tőle, a gyomrom remeg, torkom kiszáradt és a hideg verejtékben úszott a homlokom, amikor a művemre néztem. Kezdetleges pánikrohamomból két kopogás rántott vissza a valóságba, és ijedten kaptam a fejem a falap felé. Mire anyám hangját hallottam meg a másik oldalról. 

-Kicsim. Gyere reggelizni. - hangzott el a szájából, viszont én csak bólogattam, amit nem láthatott így egy nagy sóhajtás kíséretében vissza indult a konyhába. Hamar összeszedtem magam és elindultam lefelé. Lépteim szinte ólom súlyúak voltak nem akartam kimozdulni! Féltem… féltem a saját otthonomban két lépést tenni. Csak a szobámba éreztem jól magam, és biztonságba. Bárhol megtalálhat, és ha rájön, lehet értem is eljön… nem akarok, hogy anyának baja legyen. Olyan sokat szenvedett miattam, nem kell még ez is a lelkiismeret furdalásom mellé. Gondolataimból a parketta hangos reccsenése szakított ki, és már a konyha előtt találtam magam. A levegőben finomabbnál finomabb illatok terjengett és nekem a gyomrom ekkor gondolta azt, hogy hangosan kordul egyet, jelezve szülőnek, hogy itt vagyok. Enyhén elszégyelltem magam a gyomrom hangjaira, de ő ezzel nem foglalkozva mosolyogva intett egyet, így az asztal mellé léptem, majd leültem az egyik székre - Na végre. Látlak itt is. - szólalt meg ezzel megtörte a csendet, ami ránk telepedett. - A kedvencedet csináltam tükörtojás, bacon pirítóssal. - tette le elém a jól megpakolt tányért, nekem pedig a számban össze futott a nyál olyan jól nézett ki. 

-Köszönöm anya! - néztem rá hálálkodva, majd megfogtam a villám és enni kezdtem. Valahogy most jól esett a reggeli, az elmúlt napokhoz képest. Falatozásom közben anya is csatlakozott hozzám, és leült velem szembe az asztalhoz. A reggeli csendesen telt, amint végeztem a tányéromat beraktam a mosogatóba, majd elindultam fel a birodalmamba, de mielőtt beléphettem volna szülőm hangját hallottam meg lentről. 

-Kicsim. El kell menjek, nemsokára jövök. Hagyok itthon pénz, ha szeretnél enni valamit tudj rendelni. 

-Jó. Köszönöm és vigyázz magadra. - szóltam vissza neki és beléptem a falapon, majd be is csuktam azt. Az ajtó mentén csúsztam le a földig, majd kezeimmel öleltem magamhoz a térdemet. Csak bámultam a félig sötét szobámat, és egyre mélyebbre kerültem a lelkemben tomboló sötétségbe. Ami megfolyt azzal, hogy létezik bennem… viszont ez ellen csakis magam tehetek valamit. Ki kell zárjam a negatív dolgokat és gondolatokat csak akkor fogják elhinni, hogy jól vagyok. Hosszú tanakodás után hirtelen ötlettől vezérelve a ruhás szekrényhez léptem, majd hamar átöltöztem. Gyorsan elszaladtam az emeletről mielőtt meggondolnám magam, az asztalról elvettem a pénzt, amit anya hagyott itt nekem, és már indultam is a cipőmet felvenni. Amint elkészültem a kilincsért nyúltam, de megálltam mindenfelé mozgásba és a falapot tudtam bámulni. Mire hosszú gondolkodásomból felocsúdva léptem ki az ajtón. Nagyot szippantottam a délelőtti levegőből, ami még nem volt tele szmoggal, így egy enyhe mosoly társaságában indultam el a bolt felé. Viszont fogalmam nem volt mit is akarok venni, olyan mintha céltalanul bolyonganék, mint a Bolygó hollandi a nyílt vízen. Egy hosszú üzletsorhoz értem ahol sok árus volt kint. Volt kézműves stand, rengeteg kajálda és még egy vattacukrost is ki szúrtam a tömegben. Ahogy nézelődtem egy idősebb bácsika standjához léptem, sok kézzel faragott tárgy volt a pultra rakva, de egynél megakadt a szemem. Csak azt tudtam nézni és késztetés éreztem rá, hogy megvegyem, amit persze nem tudtam hova tenni csak azt tudtam és éreztem, hogy kell nekem. 

-Miben segíthetek? - jött a kérdés az idős bácsitól. 

-Jó napot. Az mennyibe kerül? - mutattam a kis faragott csillagra.

-120 won. Érdekel téged? - vette a kezébe azt a szépséget. 

-Pe… persze. Megveszem. - kezdtem hirtelen dadogni, de a mondat végére megjött a bátorságom. - Parancsoljon. - nyújtottam át neki a pénzt, ő pedig egy kis papírba csomagolt be a faragott csillagot, majd átadta nekem. - Köszönöm, legyen szép napja. - köszöntem el tőle hatalmas nagy mosollyal az arcomon és igyekeztem egy kis boltot keresni ugyanis megszomjaztam. 

Én próbálom  betartani amit az orvos előírt nekem a kórházban. "Sok folyadék, kevés stressz, és minden napra egy kis séta." - visszhangoztak a szavak a fejembe mígnem egy bolt előtt álltam meg. Alig voltak bent hatan, de egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, majd egy enyhe remegés is rám tört a semmiből. Hosszas gondolkodás után beléptem az apró üzlet ajtaján, és az üdítők felé vettem az irányt. A hosszú sor előtt állva néztem a felhozatalt, de az ásványvíznél állapodtak meg. Gyorsan lekaptam a polcról majd indultam is a kasszához. Kezemben a vízzel álldogáltam a sorban, amikor is az előttem lévőre esett a tekintettem. Magas alakjára felnézve vettem jobban szemügyre hátulról. Fekete haja hátul kicsit felnyírva volt, izmos nyakán csak úgy dagadt az ér, széles vallá szemet gyönyörködtető látványt nyújtott, dereka kis széles és irtózatosan kerek félgömbjei voltak a lábáról nem is beszélve. A nadrág úgy simul izmos lábára, hogy a nyáltermelés is beindult, mi lenne ha szemből látnám lehet térden állva könyörögnék neki, tegyen a magáévá. - Jeszus Jimin állj már le. Ez egy vadidegen… - szidtam le magam gondolatba. Mire merengésemből felocsúdtam már ő volt a soros letette a pultra a termékeket és a farzsebébe nyúlt. Eres kezével kihúzta a zsebébe lapuló pénztárcáját, majd mindkét kezébe tartva várta az végösszeget. Hamar kifizette és el is sietett, most már én következek. A pult mögötti lány lehúzta a vizemet és kedvesen rám nézett. 

-Lesz még más is? 

-Ummhhh… egy csomag rágot is kérnék. - mondtam határozottan és már a pultra is tette azt. Gyorsan kifizettem majd magamhoz vettem őket, amikor is belerúgtam valamibe. Lassan hajoltam le és vettem fel azt a valamit, ekkor  újra megállt előttem a magas fekete hajú srác. 

-Ohhh szia az az enyém. - hallottam meg egy mély orgánumú hangot magam elől. Nagyot nyeltem és lassított felvétel módjára egyenesedtem fel. De amikor megpillantottam ki is az a vér is meghűlt az ereimben. Szaggatottan vettem a levegőt, a szívem a torkomba dobogott és a kezeim izzadni kezdtek.. Ez ne… nem lehet, hogy ő. - Jól vagy? Nagyon lesápadtál? - kérdezett ismét engem, de válaszolni nem tudtam. A szó is a torkomra fagyott úgy, ahogy én magam is gyökeret eresztettem. Hirtelen egy telefon csörgess rántott vissza a transzból, és az előttem álló emelte a készüléket a füléhez. 

-Halló Jeon nyomozó! - amint meghallottam, hogyan is nevezte magát teljesen lesokkolódtam. Akkor az elméletem így… semmit nem ér. Nyomozó?! Ennek semmi értelme sincs… 

Sziasztok.
Hát ide is ide értem. És sajnálattal látom, hogy alig mozgatta meg ez a story a fantáziátokat. 😭
Tudom kicsit nehéz követni, és ki következtetni mit miért úgy írok. De mindennek megvan a miértje.
És már beinduktak az események is. Igyekszek hozni az új részt nektek.

Es azért remélem tetszett a rész?! Na és szerintetek mi lehet akkor Jimin álmai és Jeon nyomozó között az "összefüggés"!? Várom a véleményeket. ❤️
Millió puszika nektek. 🥰

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️