A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

23. Fejezet

Jimin szemszöge. 

Jó volt reggel Jungkook hangját hallani és már könnyebben telt a nap nagy része. Így elég hamar eljött a 2 óra is, amit Namjoon mondott. De szerencsére nem volt sokáig viszont mindent elmondtam neki. És a rajzokat is megmutattam, amiket az álmok után alkottam. A beszélgetés végén nem mondott semmi konkrétat, csak annyit, hogy nemsokára megint jönni fog. Ezzel ki is lépett a szobámból, én viszont kicsit felszabadultabban kaptam a telefonom után és írtam Kooknak. 

Én. 

Szia Jungkook. 
Ma mikor érsz rá? Tudod amit megbeszéltünk. 

Hamar a küldés gombra nyomta, és vártam kb úgy őt perc után jött is a válasz. 

Jungkook. 

Szia Jimin. 
A szokott helyen fél 7 kor várlak. 

A szokott helyen? Tettem fel magamnak kérdést és egyből beugrott, hogy miről is beszélt vagyis írt. De hát… ahhhh… 

Én. 

Mikorra jössz értem? 

Jungkook. 

Ne haragudj ma nem tudok menni. Ott találkozzunk. 

Én. 

Rendben. Szia. 😘

Nagyot sóhajtva dőltem hátra az ágyamban és csak gondolkodtam. Lehet tényleg igaza van Namnak, ezek csak álmok, s Kook nem lehet gyilkos hiszen rendőr, és szeret engem, ahogy én is, azt hiszem. De az biztos, hogy nagyon is kedvelem. A fejemben cikázó gondolatokból anya hangja rántott vissza. 

-Jimin kicsim. Gyere enni. - szólt be nekem, mire mosolygva felültem az ágyon, majd az ajtó felé kezdtem el sietni. Amint leértem a konyhába anya alakját láttam meg a tűzhely mellett, így oda osontam a háta mögé és egy hatalmas ölelésben vontam. 

-Köszönöm. - adtam egy apró puszit az arcára, majd jókedvűen az asztalhoz léptem és helyet foglaltam. 

-Jaj kicsim mi ez a jókedv? És miért kaptam puszit? - nézett rám kedvesen, majd elém raktam a tányéromat.

-Csak úgy. Nem lehet jó kedvem?? 

-De csak… ahhh gondolom köze van ehhez annak Jungkooknak! - ült le velem szemben, majd a ő is falatozni kezdett. 

-Hát mondhatjuk úgy. Igen! - nevettem el a mondat végét, s nekiláttam enni. Gyorsan elpusztítottam mindent, majd felsiettem a szobámba és készülődni kezdtem. Egy kék csőnadrágot vettem fel, egy fehér pólóval rá pedig a kabátot, így indultam a megbeszélt helyre. Kb 15 perc alatt ott is voltam, de egy furcsa érzés kapott el az ajtóban, nem kéne bemenni. Inkább indekint várjam meg? De itt hideg van nem öltöztem úgy, hogy kint megtudjam várni. Végül is arra jutottam magammal, hogy bent melegebb van, s ülve tudom megvárni. Lassan nyitottam be a jól ismert is helyiségbe, és az ismert szőke srác állt a pult mögött hatalmas mosollyal az arcán. Félve léptem a pulthoz… 

-Szia szép estét. - köszöntem neki. 

-Szia. Mit adhatok? 

-Egy narancslevet. Köszönöm. - ezzel indultam is a jól megszokott asztalunkhoz és vártam. Kis idő múlva a rendelésem is megérkezett, s nagyot kortyoltam bele. 

Az ujjaimmal kezdtem dobolni a falapot, majd gondoltam egyet, és a telefonom után nyúltam. A kijelzőn 18:48 mutatott az óra, ezek szerint megint késik. - jegyeztem meg magamnak egy sóhajtás közepette. Ahogy telt az idő a narancslevem is elfogyott, s erős álmosság tört rám. Azt hiszem a meleg kicsit megcsapott, és le kell hajtanom a fejem az asztalra, két pislogás után már minden elsötétült előttem... 

Jungkook szemszöge. 

Egyre izgatottabb vagyok a Jiminnel való találkozásom véget. Hamar felpillantottam az órára mingyárt fél 7, fel kéne hívjam őt a tali miatt, tanakodtam magamban, mikor Tae hangján rántott vissza a valóságba. 

-Héé Kook. Nincs nálad a telefonod? Hívni akartalak a boltba mit hozzak neked. - lépett elém legjobb barátom mérgelődve.

-Miii??? De hát itt va… - tapogattam végig a nadrágom zsebét a készülék után, de nem volt sehol sem. - Ahhh bassza meg biztos otthon hagytam a nagy sietségemben. - káromkodtam el magam, mert így Jiminnek sem tudok írni. - Te Taehyung kölcsön adod a telefonod fel kéne hívjak valakit! - nyújtottam felé a kezem a mobil miatt. 

-Persze. - nyúlt a zsebébe és adta át nekem a saját készülékét. Így hamar tárcsáztam a kívánt számot, s a fülemhez emeltem azt. Még egyszer az órára pillantottam, ami 19:00 mutatott, remélem nem fog haragudni rám, mert nem írtam neki egész álló nap. Viszont a hívást nem fogadta, amit nagyon furcsáltam így le tettem, s írtam neki egy smst. 

Ismeretlen szám. 
Szia Jimin. Jungkook vagyok vedd fel kérlek. 

Gyorsan elküldtem, de semmi reakció így újra próbáltam, viszont már ki volt kapcsolva. Enyhén sokkosan néztem a mellettem állóra, és aggodalom ült ki az arcára. 

-Héé… mi van??? Hirtelen nagyon le sápadtál! - jegyezte meg a barna hajú barátom, mire enyhén megrázta a fejem, így a rossz gondolataimat elhessegettem. 

-Csak… egy rossz érzés fogott el! - válaszoltam neki. 

-Ezt, hogy érted? Hé köze van annak a Jiminek ehhez? Kit hívtál? - mart a vállamba Tae, s úgy fordított magával szemben. 

-Ne haragudj… de most mennem kell. - ezzel kiszaladtam a hatalmas épületből és egyből a kocsim felé vettem az irányt. Hamar bepattantam, és már indultam volna, ha legjobb barátom nem vágódott volna be az anyós ülésre. 

-Te mit akarsz? - néztem rá kikerekedett szemekkel. 

-Veled megyek. Ilyen állapotban még egy fára csavarodsz fel. - jegyezte meg mindent tudóan. 

-Ahhh… igazad van. - fujtattam nagyot, s már indítottam is a kocsit. Hamar egy hatalmas dugoba találtuk magunkat, mire idegességemben a dudára ülve káromkodtam jó párszor. 

-Kook nyugi. Oda fogunk érni, csak legyél türelmes. - intett le Tae az anyósülésről. 

-Nem!!! Van egy… AHHH BASSZA MEG MENJÉL MÁR!!!! - ordítottam ki az ablakon, és ekkor támadt  egy ötletem. - Tae nyisd ki a kesztyűtartót, és vedd ki belőle a villogott. - parancsolta rá kicsit agresszív hangon. Mire barátom tette amit kértem, és már ki is rakta azt a szart, majd be is kapcsolta. 

-Amúgy azt tudod, hogy ezért szoruló fogunk a főnök előtt. - kezdett okoskodni nekem, de kurvára nem érdekelt, csak az, hogy minél előbb Jiminéknél legyek, és lássam jól van. Mire gondolataimból kiszakadtam, már meg is nyílt előttünk a kocsisor, én meg padlógázzal hajtottam végig a célállomásig. Amint az ismerős környékre értünk megpillantottam Jiminék házát, viszont csak a nappaliban éget a lámpa fent teljes sötétség honolt. Amint megállapítottam, hogy itthon vannak azonnal satu féket nyomta, s villámgyorsan ki is pattantam, majd a ház felé igyekeztem. 

Remélem itthon van! És nem a megérzéseim fognak győzni. 

Sziasztok csajok.
Meg is van a folytatás. 😅
Na kinek mi a véleménye a dolgokról?!?! Nagyon kivi vagyok a dolgokra.

Millió puszika és ölelés

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️