A láthatatlan gyilkos (Jikook) Befejezett.

9. Fejezet

"A kocsihoz érve zihálva kapkodtam a levegőt, s próbáltam megnyugtató magam, ugyanis haza kell még érjek biztonságban." 

A fejemből bambán bámultam kifelé, és nem tudtam egyik végtagomat sem megmozdítani. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy a kocsi szélvédőjén bámulva ismét szemem elé került ő!!! Izmos lábai ami egymás után lépkedve viszi előre…u… ugyanaz….a járási. Ugyanaz a kéz… vaskarom, ami nem enged el ha ficánkolsz közte. Ugyanaz a válltartás büszke, egyenes, dominanciát sugal. De az arca, az hajszálpontosan megfelel a legutóbbi álmomban lévő férfihoz. Itt sétál álmaim megrontoja, s nem tudok semmit se csinálni. Azt hiszem bepánikoltam teljesen!!! - állapítottam meg magamban, majd fejem megrázva adtam gyújtást a motorra és indultam ki a parkolóból. A kis sorompohoz érve előszedtem a papírkát, amit még befelé jövet köpött ki nekem a kis gép. Becsúsztattam az apró nyílásba, és már nyílt is előttem a szabadság, majd lassan kigurultam ebből a pokolinak nevezhető helyről. 

Ahoz képest hamar haza is értem, majd mindent lepakolva indultam el egyenesen a szobámba, majd zárkóztam be. Nagyot sóhajtva csúsztam végig a falap mentén, s így értem le a földre. Térdeimet felhúztam, majd karommal átöleltem azt. Ekkor indultak el a mai nap első sós cseppjei a szeméből és csak záporoztak egyre gyorsabban, evvel áztatva el a pulcsi újját. Kopogást hallottam az ajtó másik oldaláról, majd anya aggódó hangját. 

-Jimin? Kicsim minden rendben? - hangzott el szülőm szájából, de választ nem tudtam kinyögni neki. Próbáltam normalizálni a légzésem így nyugtatni magam, hogy egy épkézláb mondatot ki tudja neki nyögni. Amikor már csak a gombóc volt a torkomban kiszoltam neki. 

-Pe… persze anya. Nincs semmi baj. Csak tusolni akarok… a… aztán megyek is le. - válaszoltam neki, mire egy hangos sóhajt hallottam kintről. 

-Rendben addig kipakolom a szatyrokat. - evvel el is sietett az ajtó elől, és én tovább süllyedhettem az önmarcangolás mocskaban, amit egy élő embernek köszönhetem. Lassan emeltem fel a fejem térdeimről, és az éjjeli szekrényeken pihenő kis dobozkákat kezdtem szugerálni. Majd gondolkodás nélkül tápászokodtam fel, és siettem oda hozzájuk. Remegő kezekkel nyitottam ki a nyugtatót tartalmazó kis műanyag dobozt , majd kapásból kettő szem esett a kezembe. Amit hamar be is kaptam és a mellette pihenő pohár vízzel öblítettem le. Lassan ledobtam magam az ágyra, s csak bámultam ki a fejemből. Még mindig nem hittem el azt ami ma velem történt. De mégis hogyan? És miért? Miért álmodok ilyeneket? Ez teljesen abszurd! Komolyan nem vagyok komplett. - gondolkodtam el magamban, mire kezdtem érezni a nyugtató hatását. Szívem heves dobogása lassulni kezdett, mellkasomban a szorító érzés kezdett alábbhagyni, kezeim remegés csillapodni látszott. Lassan dőltem hátra az ágyamban és az egyik karomat a szememre tettem, míg a másikat a mellkasomra. Próbáltam lassan venni a levegőt, s szívem visszaállt a normális ritmusa. Majd hirtelen nyelt el az álom. 

Ismét a dohos pincében találtam magam, ahol egy pasi volt velem szemben. Én egy asztal előtt ültem, és rengeteg kés volt a falapra kitéve. Ujjbegyemmel végig simítottam rajtuk, és egy vékonyabbat kivettem a helyéről. Gyönyörködve bámultam az apró hegyes tárgyat, mire a szemben lévő mocorogni kezdett. Hirtelen kapta fel a fejét és nézet először körbe, majd miután rájött mi is történt vele, minden figyelmet nekem szentelte. 

-Mi… mit keres itt te fasz? - kérdezte tőlem kissé ingerülten. 

-Unatkoztam. És amúgy nem volt kedvem elmenni ma sehova sem. - ránt ittam meg a vállam nemtörődöen. 

-Engedj el te nyomorult fasz! Nem ebben állapodtunk meg! - válaszolt nekem dühösen, ami nekem rohadtul nem tetszett. 

-Hohohoooo… lassan a nyelveddel, nehogy elhagyd! A másik, hogy nem állapodtunk meg semmiben. - kezdtem sorolni a tényeket még higgadtan.

-Na most akkor mi van? Engem is ki fogsz nyírni mint eddig mindenkit? Akkor ki fogja eltüntetni a hullákat? - teszi fel a kérdését mire ismét vállat rántottam, majd felállva a székemből elé léptem. Barna hajába túrtam, és hirtelen rántottam fel magammal szemben. 

-Tudod! Túl kockázatos vagy nekem. Így kiiktatlak. - forgattam meg a szemem hanyagul, és ejtettem a nyakán egy kisebb vágást. Mire fel ordított torkaszakadtából, és rángatózni kezdett. 

-Ráhhhh foghszzz egyszere basznihhhh- hörögte nekem ezt a mondatot, majd egy éles kacagás tört fel a torkomból. 

-Én? Ugyan már… eddig sem tudtak elkapni, ezután sem fognak. - válaszoltam neki önelégülten. Majd szét vágtam rajta a pólót és a szokásos kis dolgomat megejtettem a mellkasán. Amit persze kínok kinnyával élt át, s ezek után átvágtam teljesen a nyakát fültől fülig. Lassan csurgot le a vöröses folyadék végig a mellkasán, majd a padlón talált nyugalmat. 

-Ju… Jung… Haaaa döhgölj mehhggg! - az utolsó mondata után kilehelte a lelkét és én egy széles vigyorral indultam ki a kicsi büdös helyiségből. 

Levegő után kapkodva ültem fel az ágyamon és kezeimet a mellkasomra tettem. Szívem úgy zakatolt mint egy expressz vonat ami éppen nagyon siet. Könnyeim is lefolytak az arcomon evvel homályosítva el látásomat. Nagy levegő vettelek után kissé megtudtam nyugodni és csak egy név járt a fejemben. 

Sziasztok.🥰
Sajnálom, hogy eddig nem volt rész, de nagyon el voltam havazva. De most Megérkezett és remélem tetszet is nektek. Bár igazán uncsi lett, de a kövi rész az már sokkal izgalmasabb lesz.
Millió puszika nektek. És pihenjetek sokat.

Love ARMY. ❤️ ❤️ ❤️