Melody - Hyunlix(BEFEJEZETT)

5.rész

Végül egészen addig szenvedtem tegnap este, amíg már túl késő nem lett ahhoz, hogy a többiek haza tudjanak menni. Legnagyobb örömömre itt is aludtak, rengeteg ideig maradtunk fent és megbeszéltük mind a hármunk szerencsétlen és reménytelen szerelmi életét, ők legalább átélték azt, hogy milyen az, ha valakivel kapcsolatban vannak. Sóhajtva fordulok a hasamra kettejük között, az ágyam túl kicsi ahhoz, hogy hárman elférjünk rajta, de ezt valahogy sose akarjuk beismerni akkor, mindig csak reggel szenvedünk attól, hogy mindenünk zsibbad. Chan kezét megfogom és a hátamra küszködöm, jelezve neki, hogy akár simogathatna is, ha már ébren van és csak nyomkodja a telefonját. Hogyan képes ennyire korán kelni? Látom rajta, hogy nincs éppen kedve hozzá újra álomba segítenie engem, emiatt közelebb csúszok hozzá és a vállára hajtom a fejemet, hogy egy kicsit jobban szenvedjen korán reggel. A sötét szobában a telefon fénye eléggé vakító, főleg így ébredés után, emiatt csak hunyorogva próbálom nyitva tartani szemeimet. Érzem, hogy Minho mögöttem mocorogni kezd, talán fel is kel, mert már nem is süpped be az ágy azon felemen. Mosolyogva nézem az álmos fejét Chan másik oldalán, meg is böködi barátját, jelezve, hogy menjünk már arrébb.

-Éppen próbálok becsajozni, erre két pasi fekszik az oldalamon. - sóhajtja szomorúan Chan. - Attól még élvezem. 

Kuncogva emelem feljebb az államat, hogy a telefonjára nézzek, amin valóban ott virít a beszélgetés egy lánnyal, akinek a neve valahonnan ismerős volt. A pici kép alapján, amit látok, nem olyan, akikkel Chan randizik, bár olyan sok barátnője nem volt, hogy tudjuk az esetét. 

-De két jó pasi. - szólal meg Minho álmos hangján. - Ez azért már valami, mikor lesz ilyen lehetőséged újra? - veti át a lábát Chan derekán. - A végén féltékenyek leszünk Felixel, nem is akarsz velünk foglalkozni.

-A szemünk láttára csal meg minket. - forgatom szememet mosolyogva. - Mit gondolsz erről? - vonom fel szemöldökömet. - Nem is szeret minket. Miért olyan ismerős a lány neve?

-Vele járok gitár órákra, a kották miatt kezdtünk el beszélni, ami nem volt meg nekem. - magyarázza hatalmas mosollyal, van egy olyan érzésem, hogy az eltűnt kotta igazából nem is létezik. - Nagyon csinos, lehet kezdem érteni mit érez Lix, ha meglátja a metrós csávót. 

Ha valóban azt érzi, amit én, akkor eléggé össze lehet zavarodva. Biztos mindig szédülni kezd egy kicsit, mikor a közelében van, a gondolatai eltompulnak, mintha valóban el lenne varázsolva. Mellkasa összeszorul, szinte már fájdalmasan, mégis annyira boldog lehet tőle, még akkor is tökéletesnek láthatja, ha nem is az, sőt pont az tetszik neki benne, hogy olyan tökéletlen, emberi, ugyanakkor valami nem evilági. Egyszerre akar tőle menekülni, mert fél, retteg ettől az ismeretlen érzéstől és egyszerre akar minél közelebb lenni hozzá, mert azt akarja, hogy szabályosan szétfeszítse ez az érzés. Igen, ha Chan ezt érzi, veszélyben van, ugyanis ez valami borzalmas, ha nem is viszonozzák ezeket. Akkor fogja marcangolni ez az érzés őt. Szuper, épp el akarom felejteni, kizárni őt, mégis a gondolataim valahogy egyfolytában Hyunjinhez kanyarodnak vissza. A franca is azzal a pasival! Sóhajtva kelek fel mellőlük, hogy elhúzzam a sötétítő függönyt és valami fényt is engedjek be, mire mind a ketten csak nyöszörögnek. Valamiért izgatott vagyok a mai nap miatt, nagyon remélem, hogy azok a sütik képesek lesznek édes ízükkel elnyomni a keserűségemet.

-Hova sietsz ennyire? - kérdezi Chan. - Az előbb még bántad, hogy nem foglalkozom veled, most meg elmész mellőlem. Lehet te nem szeretsz engem.

-Sajnálom, egy másik férfi miatt akarlak elhagyni. - nézek hátra rá, miközben a szekrényemben kutatok. - Jobban bejönnek az idősebb pasik azt hiszem.

-Neked nem is a pasik jönnek be. - ül fel Minho, mire értetlenül nézek rá. - A szexualitásod Hyunjonből áll és senki másból.

Szem forgatva kapom ki a szekrényemből a kedvenc fekete nadrágomat, ahhoz pedig egy narancssárga felsőt. Szeretem ezt a felsőt, szerintem jobban kiemelik a szeplőimet, amit olykor nem preferálok, de néha úgy érzem ez valamit ad hozzám.